Molnár Andor: „A gasztronómia nekem nem csak az ízek élvezetét jelenti”
Ki ne próbálkozott volna, barátait megtréfálandó, elkészíteni a legendás kőlevest? Beszélgetőtársam azonban tovább ment a Tournedos Rossini vonzásában – de ez már egy másik mese… Molnár Andor számos gasztronómiai tárgyú művet fordított angolról magyarra - alkalomadtán magyarról angolra -, s maga is írt cikkeket a témában.
Ezeket láttad már?
Molnár Andor jelenleg Julia Child: A francia konyha művészete c. szakácskönyvének fordításán dolgozik, aminek apropóján felelevenítettük saját gasztronómiával kapcsolatos élményeit is.
A francia konyha művészete
Volt idő, mikor a nők még csak a saját konyhájukban rúghattak labdába, ám Julia Child a francia konyha szerelmeseként, makacs kitartásának köszönhetően klasszikussá lett a nagypályások közt.
„Az éttermek séfjei az ötvenes-hatvanas években elsősorban férfiak voltak, Franciaországban is, ahol Júlia Child diplomata feleségként beiratkozott egy főzőiskolába” – dióhéjban így foglalta össze Andor azt, amiről bővebben a 2009-ben bemutatott Julia és Julia című film értekezett A francia konyha művészete szerzőjének életútját is érintve, közbülső állomásként a French Chef című tv-sorozattal.
„Bár nem ő volt az első női tévés főzőműsorvezető Amerikában, mindenesetre az elsők között volt. Műsora, addig példátlanul, tíz évadot ért meg” – tette hozzá a teljesség kedvéért Andor, akit a továbbiakban arról faggattam, hogyan lépett ő maga is fakanálhoz vezető útra.
Szily Nóra: „Nem öregszem – érek”
Mi minden történt a Hercegprímás utcában...
„Természetesen nem gasztronómiai tárgyú cikkek írásával, és a témába vágó könyvek fordításával kezdődött a vonzalmam, még csak nem is a feleségemmel közösen működtetett borbárral – bár kétségtelenül akkor léptem ki a nyilvánosság elé szakácsként” – meséli, felelevenítve az általuk 2009 ás 2014 közt vezetett „The Winebar” néven futó hely legendáit is, amely à la carte étlapjának ínyencségein túl, számos hazai vagy épp Budapesten koncertező külföldi jazz zenész fellépésével is vonzotta a törzsközönségét, sőt innovációként felkerült Budapest turisztikai térképére is!
„Volt, hogy záróra után a zenészek addig jammeltek, míg ránk nem virradt” – sorjáznak történetek: a Rolling Stones stage szaxisa, Time Ries a MUPA fellépése után a borbárban ünnepelte a születésnapját, a világsztár Roby Lakatos pedig, egy itt készült interjúban egyenesen a törzshelyének nevezte a Wine Bar-t! Szép volt, tán igaz se: ha nem jártam és koncerteztem volna ott magam is, tán el se hinném, mi minden történt a Hercegprímás utcában – ahol Andor séfként is belekóstolt a gasztronómiába.
S ha már hercegprímás, megemlékezünk a fordítói pályája egyik fénypontjáról is, nem csak nomen est ómen alapon: Andor egyik kedvenc munkájaként említi az Ételek a prímási asztalról c. könyv magyarról angolra fordítását, amit az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye felkérésre készített. Mint mondja, a könyvet eredetileg a Főegyházmegye levéltárában fellelt, gót betűkkel kézzel írt receptgyűjteményként fordították németről magyarra, a mai konyhai felhasználásra is alkalmas átdolgozásként.
Irigylésre méltó - nem csak a feladat, hanem az is, hogy Andornak volt szerencséje a könyvbemutatón megkóstolni, igaz, a régivágású trakta helyett a kortárs tálalásban menő falatkákként, a hajdani fogásokat!
Irány Debrecen
De nem feszítem tovább a húrt: irány Debrecen, ahol Andor cseperedett, irány a hetvenes évek, amikor kézbe vette a fakanalat, hogy olvasmányai hatására elkezdjen főzni, akkor, mikor a számára nyálcsordító ételek alapanyagai még szinte fellelhetetlenek voltak a legvidámabb barakk piacain.
Kutasi Mariann: „A külsőségekről egyre inkább befelé terelődik a figyelmem”
„Nem mintha édesanyám nem főzött volna jókat, de nemigen volt igénye az olyan ínyencségek elkészítésére, amikkel olvasmányaimban találkoztam. Már nem ugrik be, mi volt az a regény, aminek a hatására 12 évesen elsétáltam a hozzánk közeli csarnokba, hogy megvegyem a halat a fehérbor mártásban készült harcsához…” - meséli. Amire viszont pontosan emlékszik, hogy később, Dürrenmatt Az igazság-ügy c. regényében találkozott először a Tournedos Rossini-vel.
„22 évesen, Zürichben jártamkor el is mentem a regénybeli du Théâtre étteremhez, ahol csóró magyar diákként egy pohár vizet sem tudtam volna venni. Aztán 1994-ben volt szerencsém, már jóval jobbmódúként visszatérni, és megenni, meginni mindazt, amiről ’87-ben lemaradtam.”
Nemcsak az ízek élvezete számít
Minden jó, ha a vége jó – ám az olvasni és megfőzni projekttel kapcsolatosan beszélgetőtársamnak vannak még tervei, nem meglepő módon ezzel a munka címmel: Együk és igyuk meg, amit olvastunk!
„A gasztronómia nekem nem csak az ízek élvezetét jelenti, mindig is érdekelt az ételek és italok történelmi, intellektuális-, kulturális háttere is. Ezeknek szívesen utánajárnék - és megírnám, természetesen a recepteket is megosztva az olvasókkal”.
Más korok, kultúrák ízélményeiben beleenni magunkat? Képzeljük el ugyanezt a világ egyik leges-leg-régebbi kulináris leletével, a pompeji kenyérrel – amit nekem megkóstolni is volt szerencsém. Na, nem azt, amit a recepttel együtt épségben megőrzött a vulkáni hamu, hanem a 21. századi remake változatot, Andor barátom legújabb keletű kenyérsütési hobbijának köszönhetően.
