Mosolygó Sára: „Kihívás, hogy egy teljesen ismeretlen szituációban pár perc alatt megértsem és teljesítsem a rendezői szándékot”
Mosolygó Sára tavaly végzett a Színművészeti Egyetemen, de már a második játékfilmjében szerepel. Az Együtt kezdtük után a márciusban a magyar mozikba kerülő, Lóth Balázs rendezte Most vagy soha! című nagyszabású filmben Szendrey Júliát alakítja. A filmezés mellett Sára színházi szerepeket is vállal.
Ezeket láttad már?
Mosolygó Sára még ki sem került az iskolapadból, de már két filmszerepet is kapott, ráadásul a másodikban, az új Petőfi-filmben a női főszerepet alakítja – ebből az apropóból interjúvoltuk meg őt.
Hogyan kerültél színészi pályád ennyire korai időszakában a filmezés közelébe?
Az Együtt kezdtük úgy jött, hogy Olasz Renátó, aki ismert többünket az egyetemről, segített a film rendezőjének, Kerékgyártó Yvonne-nak a színészek kiválasztásában, így ő ajánlott többek között engem is. Az ottani casting direktor, Mandel Helga pedig a Most vagy soha! casting direktora is, ő hívott el a Petőfi-film szereplőválogatására.
Általában hogyan viszonyulsz a szereplőválogatásokhoz?
Alapvetően szeretem a castingokat, izgalmas megmérettetésnek fogom fel őket, ami segít a rutinszerzésben, például abban, hogy minél gördülékenyebben hangolódjak rá a rendezőre és az adott szerepre, amit akkor még nem ismerek, csupán egy-két jelenetet kapunk ilyenkor. Kihívás számomra, hogy egy teljesen ismeretlen szituációban pár perc alatt meg kell értenem és teljesítsem a rendezői szándékot.
Folytattál előtanulmányokat Szendrey Júliával kapcsolatban, hogy annak alapján bújj a bőrébe, vagy az iskolai emlékekre, az intuíciódra és a rendezőre hagyatkoztál?
Amit lehetett, azt megpróbáltam felkutatni Szendrey Júliáról: milyen családból jött, hogy nézett ki, milyen verseket írt, hogyan alakult a kapcsolata Petőfivel és a többi. Ezen kívül pedig a rendezővel és a kreatív producerekkel beszélgettünk arról, ki hogyan képzeli Júlia karakterét. Azt gondolom, hogy ő is azok közé a nők közé tartozott, akikre ma példaképként tekinthetünk.
Nem volt otthonülő típus, akit kielégített volna a házi munka. Művelt, okos és belevaló volt, nem csoda, hogy a személye befolyásolja a film cselekményét: részese akar lenni a forradalomnak. Törekedtünk a filmben arra, hogy ne egyoldalúan mutassuk meg a Petőfivel való kapcsolatát; szó van arról is, mi van, ha két erős személyiség összekerül. Júlia beleáll a fontos ügyekbe, ami könnyen átélhetővé tette számomra a szerepet. Ráadásul a társadalmi problémák, dilemmák sok tekintetben közel azonosak a XIX. századiakhoz képest.
Hogyan képzeljük el a megjelenését?
Az él róla a köztudatban, hogy nadrágot hordott és rövid haja volt, mintegy lázadásként. Viszont, mivel rajtam kívül nem volt másik női szereplő, szempont volt a nőies megjelenés: kornak megfelelő hosszú szoknya, fűző és hosszú haj. Egyféle ruhában játszom, hiszen a történet egy nap alatt játszódik, viszont abból az egy szettből több volt, ugyanazt a jelmezt különböző szituációkhoz igazították hozzá.
Szerintem sokunkat foglalkoztat, hogyan nézhetett ki a forradalom emblematikus helyszíne, a Pilvax kávéház. Volt benne jeleneted?
Nem volt, de gyönyörűen kialakították, úgy, mint a díszlet egészét. Petőfiék lakását is igyekezett minden apró részletig, autentikusan rekonstruálni a film látványtervezője, Pető Beatrix.
Mi jelentett számodra kihívást e szerep kapcsán?
Több kaszkadőrjelenetem van a filmben, és amit tudtam és amit megengedtek, azt szerettem volna én megvalósítani. Verekedni kellett, az ablakon kiugrani, de az ennél nagyobb feladatokat már dublőr csinálta – költséges lett volna, ha egy sérülés miatt leáll a forgatás. És habár ezek a feladatok megterhelőek voltak fizikailag, ami ennél is nagyobb kihívást jelentett, azok a bensőséges jelenetek hiteles előadása. Van például egy jelenet, amiben egyedül vagyok és zokognom kell, azt rengetegszer felvettük. Nehéz volt újra és újra erőt merítenem.
Nyomás alatt teljesítettél. Ez amiatt történt esetleg, hogy minden idők legdrágább magyar filmjében forgattál? (A film 6,1 milliárd forintba került – a szerk.)
Nem ezen gondolkoztam a forgatás során. Amit lehetett, megtettem – csak remélni merem, hogy ez meglátszik majd az alakításomon. Úgy gondolom, minden résztvevő igyekezett a lehető legjobb tudását nyújtani ebben a munkafolyamatban.
Milyen érzések kavarogtak benned a forgatás során, hogy hazánk egyik legmeghatározóbb történelmi eseményébe, az 1848-as forradalomba csöppentél?
Sokkal inkább koncentráltam az alakításra és magára a munkára, mintsem a történelmi esemény nagyságán gondolkodtam. A filmbemutató után fog eldőlni, hogy egy történelmi szempontból is jelentős alkotás részese lehettem-e. Annak pedig nagyon örülnék, ha a film sokáig fennmaradna, és minél többen megnéznék a moziban.
Elképzeléseid szerint milyen volt Petőfi? Ez egybeesik a filmbéli karakterrel?
Sokat olvastam róla is, és az alapján egy összeférhetetlen, magának való figura képe rajzolódott ki. Mondják, hogy valamiféle őrület is volt benne. Az elszántsága és az, hogy vakon megy előre a jó ügy érdekében, egyértelműen megjelenik a filmben. A karaktere viszont egy szerethetőbb egyéniségként mutatkozik meg.
Az író csapat úgy gondolta, nem valószínű, hogy egy kalandfilmben megállná a helyét, ha a főhős befelé forduló személyiség lenne. Persze egy dokumentum- vagy művészfilm esetében már más lehetne a helyzet.
Mi volt a forgatás legmeghatározóbb élménye számodra?
Nem konkrét történetet emelnék ki, inkább azt, hogy a jó kondícióknak köszönhetően volt idő mindent aprólékosan kidolgozni. Jelezhettem Lóth Balázs rendezőnek, ha azt éreztem, valamelyik jelenet nem sikerült jól és szeretném újracsinálni.
Balázs emberileg is odafigyelt ránk, bármilyen problémával megkereshettem, és a kreatív ötleteimhez is nyitottan állt, még akkor is, ha a forgatás reggelén hozakodtam valamelyikkel elő. Dobos Tamás operatőrt is szeretném megemlíteni, akinek felnézek a munkásságára. Sokszor odaültem mellé, hogy megnézzem, hogyan dolgozik – csodás világot teremtett most is!
Mennyire valósághű a Most vagy soha! cselekménye?
A márciusi ifjak történetszála valós, viszont a főgonoszt játszó Horváth Lajos Ottóéi – hogy akciófilmekhez méltóan legyen elég izgalom –, fiktívek. Az enyém is kitalált szál: mivel a cselekmény a március 15-ei napot öleli fel, és Júliának azt a napját nem ismerjük elég részletesen.
Mivel csinálnál kedvet olvasóinknak a filmhez?
Sokunknak az 1848-as forradalom a tankönyvekből és az iskolai ünnepségekről van meg, ez a film viszont arra törekszik, hogy közelebb hozza hozzánk az eseményeket, valamint megmutatja, hogy ezek a történelmi alakok akár közülünk valók is lehetnének. Tettre kész fiatalok, akikkel nemcsak azonosulni lehet, de motiválhatnak is, hogy merjünk cselekedni.
Próbáról siettél az interjúnkra. Min dolgozol?
Székesfehérváron A kőszívű ember fiainak próbái zajlanak épp, amiben a fiatal osztrák lányt, Alfonsine-t formálom meg. Jólesik most Szendrey karakterének szöges ellentétét hoznom. Emellett játszom a meglévő előadásaimat, amik közül szeretném kiemelni az egyik számomra kedves darabot, a Merre jársz…? című előadást, amit a Merre jársz Bojangles? francia regény alapján írt át és rendezett Szécsi Bence és László Gáspár, és amit a volt osztályommal játszunk a Turbinában.
