Pokorny Lia: „Azokban a dolgokban hiszek, amik összekapcsolják az embereket”

Pokorny Lia színésznő neve egyet jelent a minőséggel, a magas színvonallal, így érthető, hogy sokat várt rá egy autómárka. Liát a Suzuki kérte fel egy együttműködésre, hiszen a márka egyik nagykövete, és aktív életvitelében a hétköznapokban is jelen van az autó, mint állandó útitárs. Egy izgalmas forgatási napon találkoztunk vele.

Egy természetvédőből hogyan lesz egyszerre csak egy autómárka arca?

Sokáig valóban nem tartottam összeegyeztethetőnek ezt a két dolgot. A Suzuki azonban nem siettette a döntést – hosszú ideig vártak rám, mert fontosnak tartották, hogy hitelesen képviseljem őket. Az együttműködésünk alapja az volt, hogy rajtam keresztül azt szeretnék megmutatni: lehet tudatosan, környezetkímélőbben autót használni – például hibrid vagy elektromos formában. Ők is pontosan tudták, hogy én olyan ember vagyok, aki figyel a környezetére.

Nem tagadom, hogy én is használok olyan eszközöket, amelyek terhelik a környezetet, de nagyon nem mindegy, hogyan. Próbálok úgy élni, hogy csak annyit vegyek el a világból, amennyit nagyjából vissza is tudok adni. Autózom, de a kocsi van értem és nem én érte. A fogyasztás, a gyártás környezetterhelése, a károsanyag-kibocsátás sokkal lényegesebb számomra, mint az, hogy mennyire látványos vagy felkapott egy modell. Nincs szükségem rá, hogy a kocsim miatt felfigyeljenek rám az utakon.

Mindenben ennyire tudatos vagy? A szerepeid megválogatásában is? Ugyanis mindig színvonalas produkciókban tűnsz fel…

Rendkívül fontos, hogy milyen minőségben élem az életemet magánemberként vagy színészként. Azt gondolom, felelősséggel tartozom azért, milyen értéket közvetítek mások felé, és erre nagyon figyelek. A viselkedésem – legyen az színpadon, vagy a hétköznapokban – apró üzenet arról, amiben hiszek. Én szeretném, ha ezek az üzenetek hitelesek, emberiek és építőek lennének.

Szabó Zsófi őszinte vallomása: „Büszke vagyok arra a nőre, akit a tükörben látok”

Sosem támadnak be, nem találnak meg negatív dolgokkal? Úgy érzem, nincs rajtad fogás…

Én magam tudom, hogy mennyi hibám van, és dolgozom is rajtuk.

A negatív vélemény bánt téged?

Egy negatív vélemény is értékes lehet, ha tanulhatok belőle, ha elgondolkodtat. Hiszek abban, hogy a véleménykülönbségek nem feltétlenül elválasztanak bennünket – épp ellenkezőleg, fantasztikus beszélgetések, inspiráló eszmecserék születhetnek abból, ha nyitottan állunk egymás gondolataihoz.

A közösségi médiában azonban gyakran nem párbeszéd zajlik, hanem ítélkezés és minősítgetés – ezzel nem foglalkozom, mert az nem rólam szól, hanem arról, aki ismeretlenül ezt a felületet használja ki saját sérelmeinek kivetítésére.

Van egy határ, amit nem vagyok hajlandó átlépni – ha valaki nem a véleményét, hanem a szándékos bántást hozza, azt törlöm. És nem azért, mert másként gondolkodik, hanem mert nem a beszélgetést keresi, hanem a támadást. Számomra ez a különbség alapvető. A gondolkodás szabadsága érték, de csakis az egymás iránti tisztelet határain belül.

Pokorny Lia szerint egyre nagyobb szükség van arra, hogy ne csak nézői, hanem cselekvő résztvevői legyünk a változásnak, amit látni szeretnénk a világban

Fotó: Mészáros Eszter

A színházakban egyre több a politikával átitatott darab. Mi a véleményed, a színház maradjon kívül a politikán, vagy nagyon jó, hogy közismert és nagy rajongótáborral rendelkező színészek politikai szerepet vállalnak?

Olyan időket élünk, amikor forr a világ, és ennek a színház is tükröt tart. Nem szeretek pálcát törni afelett, hogy egy színház vagy egy színész belefolyik-e a napi közéleti vagy politikai kérdésekbe. Szerintem mindenkinek magának kell eldöntenie, hogyan tud hiteles maradni. A fröcsögés, a szélsőséges megnyilvánulások nem érdekelnek. Ugyanakkor ha valaki képes valódi közösségi gondolatokat, fontos társadalmi ügyeket hitelesen képviselni, annak lehet értelme és ereje is.

Barabás Évi: „Míg mások esténként együtt vacsoráznak, én ott vagyok a képernyőn”

Te miben látod az erődet?

Én azokban a dolgokban hiszek, amelyek összekapcsolják az embereket. A közösségekben, hogy hogyan tudjuk megérteni egymást, hogyan ne forduljunk egymás ellen. Nekem az fontosabb, hogy meglássuk egymásban az értéket, az embert, és valahogy megpróbáljuk az éleket összecsiszolni, megértéssel vagy rugalmassággal egymás felé fordulni. Én ebben sokkal jobban látom a saját erőmet. Ez persze nem azt jelenti, hogy nem jöhet el az a pillanat, amikor azt találom majd a legmegfelelőbbnek, hogy megszólaljak.

Nekem most az összekapcsolódás fontosabb. A nézőtéren senki nem tudja, ki kire szavazott, senki nem azt figyeli, hogy te mitől vagy az ellenségem, és én mitől a tiéd, hanem hogy hol tudunk megértéssel és érzékenységgel egymás felé fordulni. Az előadásaimmal kapcsolódni tudunk minden alkalommal. Nekem ez az utam.

A színészeten kívül, civil emberként kívül teszel valamit a közösségért?

Sokat és sokszor. Számos természetvédő és más civil kezdeményezésben aktívan jelen vagyok. Úgy vélem, ma különösen fontos kiállni olyan ügyek mellett, amelyek túlmutatnak az egyénen – legyen szó környezetvédelemről, társadalmi felelősségvállalásról vagy más közösségi értékekről. Egyre nagyobb szükség van arra, hogy ne csak nézői, hanem cselekvő résztvevői legyünk a változásnak, amit látni szeretnénk a világban.

Görög Zita: „Jó érzés, hogy tudtam egy ilyen fajsúlyos ügyben segíteni”

Saját ötletem is vannak, és nagyon bízom benne, hogy megvalósíthatom ezeket. Például egy podcast műsor Rendi Marival, aki család- és párterápiás addiktológiai konzultáns, egy fantasztikus szakember, akinek a tudását nagyon fontosnak tartom. Egy podcast összerakása nem két fillér, a csapat megvan, most próbálunk szponzorokat is keresni.

Nemrég elkezdtem forgatni is – az első alkalommal Kőszeg környékén töltöttünk néhány napot, ahol értékes közösségekkel, emberekkel és különleges helyekkel találkoztam. Olyan élmény volt, ami megerősített abban, hogy érdemes tovább vinni ezt az utat. A YouTube-csatornámon indítanám el azt az utazó, értéket kereső sorozatot, amelyben nemcsak tájakat, hanem valódi történeteket és inspiráló embereket szeretnék bemutatni.

Milyen témák ragadtak el?

Azok az emberek, akik kis falvakban saját erejükből hoznak létre működő, élő közösségeket. Például Nemescsón, ahol helyi asszonyok és a falu lakói együtt alapítottak egy olyan népművészeti múzeumot, hogy szó szerint tátva maradt a szám, amikor megláttam.

Jakabos Zsuzsa olimpikon úszó: „Szükség van a nehézségekre is, mert azok által lehet fejlődni”

Csöngén, Felsőcsatádon és Döröskén is belekóstolhattam abba, hogyan élnek, dolgoznak és tartják össze egymást a helyiek. Ezek a közösségek rájöttek arra, hogy egy falu nem működik összefogás nélkül – és ezt a gondolatot ma különösen fontosnak érzem. Olyan időket élünk, amikor égbekiáltóan nagy szükség van arra, hogy újra meghalljuk egymást. Én ezeket a lehetőségeket keresem.

Ez lesz, amivel kiegészíted a színészi munkádat?

Remélem. Már nem vagyok kőszínháznál, ami ad egy nagyon nagy szabadságot, hogy azt csinálom, amit szeretek. De kockázatos is. Nincs biztonsági háló, illetve azt is nekem kell létrehoznom. Ráadásul nemcsak magamért, hanem a munkatársaimért is felelős vagyok egy személyben.

Csapatot állítottál magad mellé. Jó főnök vagy?

Én közösségben tudok igazán jól működni, és szerencsésnek érzem magam, hogy egy csodás szövetség alakult ki körülöttem. Nem tartom magam klasszikus vezető típusnak, mégis vezetővé kellett válnom, hiszen a végső döntések sokszor nálam landolnak. Ugyanakkor számomra alapvetés, hogy mélyen tisztelem mindenkinek a saját szakterületét és munkáját, és ezt a csapat is pontosan érzi.

Hermányi Mariann: „A fiatal színésznőket nagyon gyorsan beskatulyázzák”

Azt látom, hogy mindenki hatalmas energiával dolgozik azon, hogy ez a közös ügy valóban működjön. Az is nagyon fontos, hogy közben jól érezzék magukat ebben a folyamatban. Természetesen, ha valami nem felel meg nekem, azt jelzem. Nekem fontos, hogy mindenki jól érezze magát abban, amit csinál. Ez a kölcsönös bizalom az, ami igazán működőképessé teszi a csapatunkat.

El tudsz menni nyaralni, feltöltődni?

Három biciklitúrára készülök. A Fertő-tó körül egy nagy baráti társasággal, aztán jön a Balaton megkerülése, utána a Tisza-tó körül fogunk tekerni. A túracsapatomon belül van egy kemény ötös mag, akikkel nagyon magas hegyekre szoktunk felmászni, velük Madeirára készülök túrázni. A tengerpart sem maradhat el, Olaszországba utazom.