Rainer-Micsinyei Nóra: „A humor nélkülözhetetlen, mert minden helyzetben segít”

A LOUPE Színházi Társulás előadásainak helyszínén, a Marczibányi téri Művelődési Ház büféjében ültünk le a színésznő-humoristával. Közben egy fiatal srác jött oda közös fotóért, majd egy lány az elhagyott telefonját kereste rajtunk, egy kicsit mintha ők is a közelében szerettek volna lenni. Rainer-Micsinyei Nóra jól kezeli a váratlan helyzeteket, semmi sem tudta kizökkenteni a beszélgetésből.

Mi miatt vonzott téged a színészet?

Gyerekként részt vettem mesemondóversenyen, a szereplés nem állt tőlem távol, és voltak is ígéretes visszajelzések, de komolyabban a gimnázium alatt kezdődött az érdeklődésem. Az AKG-ba jártam ahol volt egy szuper diákszínjátszó. Eleinte nem voltak konkrét ambícióim ezzel kapcsolatban, de annyira jó élmény volt, plusz nagyon megszerettem a szerepléssel járó adrenalinlöketet, és azt az instant visszaigazolást, aminél erősebb hatást még semmi más nem gyakorolt rám.

Ott dőlt el, hogy engem ez érdekel, vonz, és hogy ezzel szeretnék foglalkozni. Abban az időben két helyen, Pesten és Kaposváron volt színészképzés, én mind a két helyre jelentkeztem, Kaposvárra vettek fel.

Milyen emlékeid vannak az egyetemi időszakról?

Nem tudom ezt leegyszerűsíteni jóra vagy rosszra, ez egy nagyon sűrű időszak volt, amiből vannak nagyon jó emlékeim, de rosszak is bőven. Sok bizonytalanság volt bennem szakmailag, budapestiként egy kisvárosba költöztem, ahol először kellett egyedül helytállnom, ezek nehezek voltak, de voltak nagyon jó találkozásaim is tanárokkal, és alapvetően az osztálytársaimmal próbáltuk humorral megélni a nehezebb időszakokat is.

Rainer-Micsinyei Nóra: Innen tudom, hogy öregszem

Színész szakra járni nem egyszerű, mert amellett, hogy sokat kell próbálni, ami egy új terhelése az idegrendszernek, magadon is dolgozni kell, hogy jobb legyél egy adott szerepben, hogy a színészethez több közöd legyen. Sok múlik azon is, hogy mennyire találod meg a közös hangot egy aktuális tanárral, vagy mesterrel, szóval ezek nagyon összetett dolgok. Leegyszerűsítve úgy mondanám, hogy vegyesek az emlékeim ebből az időszakból.

Rendkívül sokoldalú vagy, melyik az a terület, amelyik a legközelebb áll hozzád?

Most a stand up. Most ennél a műfajnál érzem azt, hogy teljes valómban megmutathatom magam, mert arról beszélek, amiről én szeretnék, és úgy, ahogy én szeretnék. Bár nem egyedül csinálom, mert Deés Enikő dramaturggal dolgozom mindig a stand up műsoraimon, aki a Dumaszínháznak dramaturgja. A stand up mellett pedig fontos változás az életemben, hogy idén szerződtem a Loupe Színházi Társuláshoz, aminek nagyon örülök, mert szakmailag és emberileg is nagyra tartom őket, és így a színház is visszatért az életemben.

Mikor lett egyértelmű, hogy a humorhoz van vénád, amivel érdemes komolyabban foglalkozni?

Az már kiskoromban is megmutatkozott, hogy van humorom, ez nem tudom, hogy honnan jött. Inkább az nem volt sokáig egyértelmű, hogy ezt a színészetben is tudom-e kamatoztatni, vagy inkább csak beskatulyáz. Csomó ideig úgy éltem meg, hogy az, hogy én vicces vagyok, azt a színházi szerepeknél le kell küzdenem. De aztán rájöttem, hogy nem leküzdenem kell, hanem használni, és hogy nem csak a színházban, hanem nagyon sok műfajban tudom még kamatoztatni.

Mire használod a humort, miben segít neked a mindennapokban?

Használom a munkámban, az életben meg sokszor a túléléshez jön jól. Ha humorral beszélsz valamiről, vagy humorral közelítesz valamihez, akkor rögtön kell egy kis távolságot tartanod, hogy ráláss. És ez jól tud jönni belülről kétségbeejtőnek tűnő helyzetekben is, mert ha esetleg valami baj történik, akkor viszonylag könnyen kívül tudok helyezkedni a szituáción, és viccesen beszélni róla, ami nagyon sokat segít. A politikai humornál is ez a funkciója szerintem, hogy ha ki tudod nevetni vagy nevettetni az amúgy nagyon nyomasztó közéleti eseményeket, az feszültséget tud oldani emberekben, és talán kicsit könnyebb így az élet.

Spontán helyzetekben is mindig tudsz humoros lenni?

Szerintem igen. Alapvetően a világlátásom ilyen.

Rainer-Micsinyei Nóra a stand up műfajnál érzi azt, hogy teljes valójában megmutathatja magát

Fotó: Dumaszínház

Egy hivatalos ügyintézés, egy nem várt helyzet sem zökkent ki?

Nem, olyankor előfordul, hogy hamar elönti az agyamat a düh. Hirtelen ember vagyok, tud olyan helyzet lenni, amikor ideges leszek, vagy elégedetlen. Nyugodtabb szituációkban mindig tudom használni a humorom, de van az a pont, amikor a tehetetlenség egy pillanatra megakadályoz ebben. De abból is mindig próbálom kihozni a legtöbbet, és amikor megnyugszom, akkor már látom, hogy na, ezt majd fel fogom használni, ez jó sztori lesz.

Mogács Dániel: „Egy dolog tudni, hogy merre kell menni, és egy másik azon az úton járni”

Humorral sok minden könnyebb, de van amikor nem jól sül el, mert például rossz az időzítés. Te hogy látod, mennyire veszik az emberek a lapot?

Nekem alapvetően jók a tapasztalataim, és szerintem a humor a magyar kultúrának nagyon fontos része. Éltem egy évet Bécsben, és nagyon markánsan érezhető volt, hogy ez mennyire hozzánk, a mi kultúránkhoz tartozik. Az iróniát, vagy a kettős beszédet, más történelmi hagyományokkal, más múlttal rendelkező országok egyáltalán nem értik. Ez tényleg a mienk, ugyanúgy, ahogy az anyanyelvünk.

Ahogy Marika is a miénk, aki „prezidentnek” készül. Hogy született meg?

2020 óta csináljuk a Magyarország kedvenc műsorát a YouToube-on, ahol egyszer annak szántunk egy epizódot, hogy a színházi támogatásokat milyen igazságtalanul osztják el. Ott, akkor a döntőbizottságnál jött a képbe Marika, aki ugyan csak egy borkóstolóra indult, semmi köze nem volt az egészhez, de rossz terembe ment, és egyből bizottsági tag és kormánytag lett, mert hárman kellettek a szavazáshoz. Ez volt a kiindulópont, ebből született meg Marika.

Aztán másfél évvel ezelőtt gondoltam arra, hogy valamit egyedül is szeretnék csinálni, hogy ne keljen az egyeztetéssel foglalkozni. Ezeket az epizódokat otthon szépen felveszem, megvágom, és már kész is van. Molnár Áron javasolta, hogy vigyem tovább a Marika szálat, ami most már a 80. részénél és több százezres megtekintésnél jár. Párhuzamosan megy a stand up előadásom is Marikával, úgyhogy most nagyon benne vagyok a témában.

Kovács András Péter: „Minden humorista sokkal gazdagabb és sokszínűbb annál, mint amit a színpadon mutat magából”

Ahogy a közélet zajlik, úgy változik folyamatosan az előadás is?

Alapvetően megvan az egész, de ha nagyon akut bejön valamilyen helyzet, akkor arra reflektálok. Nagyon szereti a közönség, és aktívak is. Van benne egy kis játék is, és tök jó, hogy ezekre is mindig nyitottak. Kíváncsi voltam, hogy az interaktív dolgokra vevők-e, de szerencsére abszolút működik ez az irány is.

Nyilván mindegyik munkád fontos, amit csinálsz, de melyik most a fő prioritás az életedben?

Három dolog van párhuzamosan, a Marika videók, a LOUPE Színházi Társulás és a Dumaszínház. Ezek a prioritások, benne is van a szerződésemben, hogy ezek előnyt élveznek. A többi feladattal kapcsolatban pedig igyekszem úgy súlyozni, hogy legyen időm „embernek maradni”.

A feladatokkal jól állsz, de hogy állsz az idővel?

Hú, nagyon rosszul! Nagyon kevés időm van, és most eléggé megnövekedett az érdeklődés, ami egyrészt tök jó, de meg kell tanulnom bizonyos dolgokra nemet mondani.

Ács Fruzsina: „A humor nekem a megküzdés eszköze, a nehéz helyzetekben egyfajta feloldozás”

Mennyi terv van a fejedben?

Sokkal több, mint amit meg tudok valósítani. Bármerre megyek, mindenből inspirálódok, de próbálok mindig racionális lenni, hogy mi az ami belefér. Igyekszem elsajátítani olyan technikákat, amelyekkel le lehet állítani az agyat, mert nem szerencsés, ha túlpörög az idegrendszer. De sajnos akkora feszültséget és nyomást rak ránk a magyar közélet, hogy nem egyszerű abból kikapcsolni.

Mi tölt fel, mit csinálsz annak érdekében, hogy kicsit lelassulj?

A természet nagyon jót tesz, és a sport is, de érdekes módon csak a monoton dolgok, mint a biciklizés.

Mit jelent számodra a szabadság?

Amikor semmi olyan dologban nem kell részt vennem, amiben úgy érzem, hogy sérül az emberi méltóságom, vagy bármilyen jogomat korlátozzák, vagy nincs beleszólásom. Az, hogy olyanokkal dolgozhatok, akiket szeretek, és olyan dolgokat csinálhatok, amiket értékesnek tartok. Amikor kereteken beül, de a a magam ura vagyok.

Nyitókép - Stylist: Komáromy Csilla @styledbycsillu, Smink: Marencsák Zsófia, Haj: Szepeshelyi Gabriella