Wolf Kati: „Nem lehet annyira félteni magunkat, hogy a rossztól félve ne ugorjunk bele valamibe”
Nagy álma volt egy teljes album, és most valóra is vált: folyamatosan jön ki az Új utakon című lemeze, amiben minden dalt ő írt. Ezért is szól róla ez az alkotás: útkeresésről, szerelemről, változásról és boldogságról.
Ezeket láttad már?
Nem kell sok, hogy Wolf Kati jól érezze magát, egy baráti beszélgetés, egy jó edzés vagy akár a jótékonykodás is az egekbe röpíti. Akárcsak hivatása, vagy ha ránéz a lányaira.
Miről szól albumod, az Új utakon?
Kevesen csinálnak ma egész albumot, mert a letöltési trendek nem ezt támogatják, de én szerettem volna egy nagylemezt, ami számomra a művészi kiteljesedést jelenti. Egy albumban sokkal több lehetőség van kifejteni több gondolatot. Az elmúlt másfél évben a zenekarom átalakult, a session zenészeket felváltották az állandó tagok, akik velem álmodnak, együtt alkotunk.
Rengeteg intenzív érzést éltem meg, sok dolog történt velem az elmúlt néhány évben: zeneileg megújultam, elváltam, a gyerekeim majdnem felnőttek és más mérföldkövek is az utamba értek. Ezeket az érzéseket írtam meg a lemez dalszövegeiben, én írtam az összes dalszöveget, és erre nagyon büszke vagyok.
Hogyan kell slágert írni?
Ha erre lenne egy kész recept, mindenki slágereket gyártana. Az biztos, hogy tanult, jó zenészekkel érdemes dolgozni, ehhez én is ragaszkodom. Először mindig a zene van meg; Madarász Gábor az album zenei producere, sok dal az ő szerzeménye, illetve Dandó Zolika, a gitárosom, és Nagy Zsolt Liszi, a billentyűsöm is alkotott. A kész hangszereléshez leülök és hagyom, hogy hasson.
Megszületik egy vízió, egy hangulat, kép, ahhoz keresek szavakat, kifejezéseket, rímeket, és szépen összeáll. Olykor egy dal megszületik egy éjszaka alatt, de van, hogy mások segítségét is kérem a finomításokhoz.
Volt egy számomra különösen fontos téma, amiről szerettem volna egy dalt, és amiben muszáj volt megkérnem Major Eszter zseniális dalszövegírót, hogy segítsen, mégpedig arról a ma kényes témáról, hogy mennyire nehéz nőként öregedni, milyen kritikusak az emberek, nem bocsátjuk meg a ráncokat se másoknak, se magunknak.
Pedig mind hús-vér nők, emberek és nem robotok vagyunk, ugyanazokkal a problémákkal küzdünk. Idén töltöm be az ötvenet, és nem szeretnék harminc évesnek látszani, inkább egy jól kinéző ötvenes nőként szeretem magamat látni. Az erről szóló dal címe Végtelen tánc, és a videóklipjében fontos mozzanat, mikor lemosom a sminkemet, és megmutatom a valódi arcomat.
A nők mintha ebben sem fognának össze egymással...
A többiek véleménye nyomasztja az embert, de fel is szabadíthatja. Támogatnunk kellene egymást ebben is. Ahogy felnőnek a lányaim, bennük, és édesanyám szépségében is gyönyörködöm. Ő hetvenhat éves, ráncokkal, történetekkel, mégis csodásnak látom.
Mit jelent számodra a megújulás?
A megújulás egy folyamat, állandó önvizsgálatot igényel. Mindig érdemes feltenni magunknak a kérdést: mennyire vagyunk önazonosak a jelenlegi életünkben?
Te önazonosan élsz?
Mindig önazonosan éltem, de az ember változik az évek alatt, új utakra lép. Bizonyos életszakaszokban más-más dolgok erősödtek fel az egyéniségemben. Kár a korszakokat letagadni, semmissé tenni, az ember változik sokat, és ezt meg kell engednünk magunknak lelkiismeret-furdalás nélkül.
Könnyed vagy?
Igyekszem, de meg kellett tanulnom engedni a sorsnak, hogy nem tudok mindent kontroll alatt tartani. A zenében is tervezős voltam, ha nem az én szájízem szerint alakultak a dolgok, idegeskedtem. Aztán rájöttem, hogy fékeznem kell bizonyos dolgokban, és újra örülni a zenének, azért lettem énekesnő, hogy énekeljek! Ez művészet, önkifejezés, nem menedzsment. A másik, hogy megtanultam elfogadni: van olyan, hogy mindent megteszel, és semmi nem úgy sikerül, de a lényeg, hogy te megtetted amit te tehettél.
Mennyire más most az életed, mint kisgyermekes anya korodban, amikor megismertünk?
Tizennyolc és tizennégy évesek a lányaim, kész nők. Mikor kicsik voltak, hozzájuk kellett igazítani sok mindent, ez természetes. Mára önjáróak, szinte feleslegesen kelek fel reggel, hogy útjukra indítsam őket. Saját, tőlem független életet élnek. Nem is nyilatkozom róluk általában, nem szeretnek szerepelni.
Mit tanácsolsz azoknak, akik nem mernek lépni? Honnan lehet erőt gyűjteni a változáshoz?
Nekem mindig az szokott működni, hogy belegondolok, egy év múlva mit fogok érezni egy adott helyzettel kapcsolatban. Egy biztos: semmit nem csinálni rosszabb, mint valamibe belevágni és elbukni. Sok dologból valami bejön, ez törvényszerű! Nem lehet annyira félteni magunkat, hogy a rossztól félve ne ugorjunk bele valamibe.
Mi az, ami állandó az életedben? Úgy tudom, több mint egy évtizede segíted a Magyar Ökumenikus Segélyszervezet munkáját. Miért fontos neked az önkénteskedés?
Mikor az X-Faktorral befutottam 2010-ben, szerettem volna egy olyan jó ügy mellé állni, amit tudok szeretni, amiben hiszek. Kinéztem magamnak a Magyar Ökumenikus Segélyszervezet, és néhány hét múlva felhívott Kristóf, a kommunikációs igazgató, hogy lenne-e kedvem csatlakozni hozzájuk önkéntesként, így azóta nagyon fontos és kedves része az életemnek ez a karitatív munka.
A segélyszervezetes elfoglaltságom mindig egy jó élmény, egy töltekezés. Részt venni valami megható és hasznos akcióban, az feltöltő erejű. Helyrerakja az embert, ha kilép a saját buborékából. A segélyszervezetben csodás embereket ismertem meg, jó velük lenni!
Elmesélsz egy, a segélyszervezettel kapcsolatos szép emléket?
Emlékszem egy családra, akik Kastélyosdombón, a Családok Átmeneti Otthonában éltek másfél évig, azóta a saját lábukra álltak, gazdaságot vezetnek és segítenek másoknak újrakezdeni. Minden jóra forduló sors nagy sikersztori, hiszen a szegénységből van, ahol nehéz kitörni.
Olykor nem lehet megváltoztatni valaki sorsát, de lehet a méltóságát biztosítani, kicsit szebbé tenni az életét apró támogatásokkal. És kell egyfajta alázat is az élethez, amit itt megtanultam, mert nagyon könnyű egyik napról a másikra elveszíteni mindenünket és földönfutóvá válni.
Mivel szeretsz még kikapcsolódni?
Feltölt egy kávézás a barátaimmal, a túrázás, a csend. Jó kirándulni a lányaimmal, társasozni, telefont kikapcsolni. Tudok örülni sok dolognak a hétköznapokban, főleg az engem körülvevő embereknek. Belőlük töltekezem.
