Tíz éve nyerte el a Magyarország Szépe címet, de ma már egészen más dolgok határozzák meg Gelencsér Tímea életét. A műsorvezető számára kiemelten fontos az állatok iránti szeretet és a felelős gondolkodás, ezért mindig örömmel csatlakozik olyan kezdeményezésekhez, amely az etikus állattartás és az állatok jólétének fontosságára hívja fel a figyelmet.
Ezeket láttad már?
A sport nem kötelezettség, hanem kiváltság, az állatok pedig a feltétel nélküli szeretetet és elfogadást jelentik Gelencsér Tímea műsorvezető számára. Egy szafarihangulatú fotózás apropóján beszélgettünk vele az elmúlt tíz évről, az örökbefogadásról, Fügéhez fűződő különleges kapcsolatáról, és arról is, miért volt számára egyértelmű, hogy négylábú társa életének egyik legfontosabb napján is velük legyen.
Pont tíz éve nyerted el a Magyarország Szépe címet, ennyi ideje vagy a nyilvánosság előtt. Ha visszanézel erre az évtizedre, mi jut először eszedbe?
Húszéves voltam, amikor megnyertem a versenyt, ma pedig harminc vagyok. Ez az évtized nemcsak a munkámról szólt, hanem arról is, hogy közben felnőttem. Kerestem a helyemet, voltak nehéz időszakok, sok bizonytalanság és rengeteg tanulás. Akkoriban sokat aggódtam azon, hogy vajon jó irányba haladok-e, ma viszont már látom: minden pont úgy alakult, ahogy kellett.
A legkülönösebb talán az, hogy az első interjúimban még arról beszéltem, egyszer szeretnék műsorvezető lenni. Akkor ez csak egy álom volt, ma pedig ez a munkám. Jó érzés visszagondolni arra, hogy azok az elképzeléseim végül valóra váltak.
Ha ma találkoznál a húszéves Timivel, mit irigyelnél tőle?
A haját. Tényleg! Sokkal dúsabb volt. De talán az energiáját. Bár most sem érzem magam fáradtnak, húszévesen azért egészen más tempót bírtam. Viszont a naivitását biztosan nem kérném vissza. Akkor még könnyen megbíztam az emberekben, mindent első szóra elhittem. Az élet és a szakma megtanított arra, hogy egy kis egészséges távolságtartás néha kifejezetten hasznos. Nem lettem bizalmatlan, inkább megfontoltabb.
Görög Zitával a címlapon megjelent a legváltozatosabb nyári olvasmányod, a GLAMOUR július-augusztusi lapszáma
Volt olyan pillanat, amikor a szépségkirálynői cím inkább teher volt, mint előny?
Összességében szerencsére inkább előnyt jelentett. A Ninja Warriorba például még azért hívtak, mert kíváncsiak voltak arra, mit tud egy szépségkirálynő egy akadálypályán. Az Exatlon pedig már ennek a folytatása volt. Ha nincs a szépségkirálynői cím, lehet, hogy ezek a lehetőségek sem találnak meg. Ezért én mindig hálával gondolok rá. Úgy érzem, jól tudtam élni a lehetőségekkel.
Sokan mondják rólad, hogy egészen más vagy személyesen, mint amilyennek elképzeltek?
Igen. A legtöbben általában azt mondják, hogy pozitívan csalódtak bennem. Ami hízelgő, de nem is igazán értem. Miért számítottak másra? Sokan azt hiszik, beképzelt vagyok, vagy hogy nem veszem komolyan a munkát. Pedig pont az ellenkezője igaz. Sportolóként nőttem fel, hozzászoktam a fegyelemhez. Nem kések, bírom a hosszú forgatásokat, és nem szokásom kifogásokat keresni. Ha dolgozni kell, akkor dolgozni kell. Úgy tapasztalom, hogy ezt nem nézik ki belőlem elsőre.
Mikor jött el az a pont, amikor már nem akartál mindenáron mindenkinek bizonyítani?
A Dancing with the Stars volt a fordulópont. Addig több különböző műsorban szerepeltem, de sosem tudtam igazán, hogyan viszonyul hozzám a közönség. Persze láttam a követőszámokat, olvastam a kommenteket, de ezekből nehéz megítélni, hogy valójában mit gondolnak rólad az emberek. A Dancing alatt viszont hétről hétre éreztem a nézők szeretetét. Amikor végül megnyertük a műsort, az óriási megerősítés volt számomra.
Nemcsak azért, mert sokat dolgoztunk érte, hanem azért is, mert azt éreztem: elfogadtak. Onnantól valahogy elengedtem a folyamatos bizonyítási vágyat. Persze ma is szeretném minden munkámból a legtöbbet kihozni, de már nem görcsösen akarok megfelelni. Ami ezután jött, azt már inkább ajándékként éltem meg.
Hogyan viszonyulsz a kommentelőkhöz?
A kedves üzenetekre mindig igyekszem reagálni, és az építő kritikával sincs semmi bajom. Ha valaki kulturáltan mond véleményt, abból akár tanulni is lehet. A rosszindulatú kommentekből is akad,viszont ezek már egyáltalán nem viselnek meg. Régen bántottak, ma inkább azt érzem, hogy sajnálom azt az embert, akinek egy idegen bántása okoz örömet. Ha valaki trágár vagy sértő, azt egyszerűen törlöm, mert nem szeretném, hogy ilyen hangulat uralja az oldalamat. De már nem veszem magamra. Egy kommenttől nem leszek sem több, sem kevesebb.
Nagyon következetes vagy a sporttal kapcsolatban. Tetszik, ahogy hangsúlyozod, hogy a sportra ne teherként, hanem lehetőségként tekintsünk.
Igen, mert tényleg így gondolom. Persze nekem sincs minden nap kedvem edzeni. Van, amikor fáradt vagyok, vagy egyszerűen máshoz lenne kedvem. De pontosan tudom, milyen érzéssel jövök haza egy jó edzés után. Nekem ezt semmi más nem tudja pótolni. Sokszor esünk abba a hibába, hogy természetesnek vesszük, hogy egészségesek vagyunk, tudunk futni, táncolni vagy edzőterembe járni. Pedig ez nem magától értetődő!
Egy sérülés vagy egy betegség egyik napról a másikra átírhat mindent. Éppen ezért mondom mindig azt, hogy nem túl kell lenni a mozgáson, hanem örülni annak, hogy egyáltalán megtehetjük. Ez szerintem valódi kiváltság. Ha nem letudni, hanem megélni akarjuk a mozgást, sokkal nagyobb örömöt okoz.
Egyre több tini küzd szorongással, ez a kiadvány segíthet
Mit jelent számodra a sport?
Egyensúlyt. Ha hosszabb ideig nem tudok mozogni, érzem magamon, hogy valami hiányzik. Nem azért, mert nem edzettem, hanem mert nem tudtam levezetni a feszültséget. A sport mindig is több volt annál, mint hogy jó formában maradjak. A sport számomra az a lehetőség, ahol kitisztul a fejem, ahol újra összerakom magam. Gyakorlatilag gyerekkorom óta így működöm.
A sport mellett az állatvédelem is szívügyed. Mióta tart ez a kötődés?
Gyerekkorom óta imádom az állatokat, de az évek során egyre fontosabb lett számomra az örökbefogadás és a felelős állattartás is. A közösségi oldalaimon is sokat beszélek erről, mert hiszek benne, hogy ezzel is lehet szemléletet formálni. Amikor Borzi Vivien fotós nemrég felvetette, hogy készítsünk egy különleges, szafarihangulatú sorozatot, egy pillanatig sem gondolkodtam. Olyan állatok között lehettem, amelyeket eddig csak messziről csodáltam, és ez óriási élmény volt.
A Richter Safari Park elkötelezett az etikus állattartás és az állatok jólétének biztosítása mellett. Minden náluk élő állat gondozása a fajuk igényeinek megfelelően, magas szakmai színvonalon, folyamatos felügyelet mellett történik. A fotózás során az állatok biztonsága, nyugalma és komfortérzete minden esetben elsődleges szempont volt. A felvételek elkészítése olyan körülmények között zajlott, amelyek nem okoztak számukra stresszt, sérülést vagy bármilyen egyéb hátrányos hatást. Hiszünk abban, hogy az élményszerzés és a természetközeli bemutatás kizárólag az állatok tiszteletben tartásával és az etikus állattartás alapelveinek maradéktalan betartásával valósulhat meg.
Soha nem volt félelemérzeted az állatok közelében?
Érdekes, de soha nem volt. Viszont pontosan tudom, hogy tisztelni kell őket. Volt, hogy most a fotózáson annyira belefeledkeztem az egészbe, hogy észre sem vettem, milyen közel kerültem a zsiráfhoz. De persze velünk voltak a gondozók, az ő útmutatásaikat követtük. Nagyon fontos az óvatosság, de szerencsére mindig azt érzem, hogy engem szeretnek az állatok.
Mit adnak neked az állatok?
Nyugalmat. Elég csak figyelni őket. Az elefánt vagy a zsiráf mozgásában van valami egészen különleges. Ahogy lassan lépkednek, ahogy jelen vannak... órákig el tudnám nézni őket. Van bennük valami méltóság és béke, ami engem is lecsendesít. Gyógyító erejük van, amit én is többször megtapasztaltam, amikor lovasterápián segédkeztem. Szerintem az állatok sokkal többet adnak nekünk, mint amennyit sokszor észreveszünk. Van egy örökbe fogadott kutyám: Füge.
Ő akkor is ugyanazzal az örömmel fogad, amikor fáradt vagyok, amikor rossz napom volt, vagy amikor semmi sem úgy sikerült, ahogy szerettem volna. Nem érdekli, hogyan nézek ki, milyen hangulatban vagyok, vagy milyen nap áll mögöttem. Egyszerűen szeret. Szerintem ebből mi, emberek is rengeteget tanulhatnánk. Az állatok nem ítélkeznek, sokkal könnyebben megbocsátanak, és elképesztő, milyen erős és őszinte kötődésre képesek.
Fontos volt számodra, hogy örökbe fogadott kutyád legyen?
Érdekes, mert aznap nem úgy indultam el otthonról, hogy kutyával térek haza.Tápadományt vittünk egy menhelyre, és megkértek, hogy fotózkodjak a kutyákkal, hátha akkor könnyebben találnak gazdit. Szívem szerint mindegyiket hazavittem volna. Aztán kihozták Fügét. Nem tudom megmagyarázni, mi történt, de rögtön azt éreztem, hogy ő hazajön velem.
Anyukám is velem volt, ő is megérezte, hogy valami történt. Felhívtam Matyit, és közöltem vele, hogy lesz egy kutyánk. Ez akkor már nem is kérdés volt, sokkal inkább kijelentés. Aztán eljött velem ő is a menhelyre, és pontosan értette, hogy miről beszélek.
Lékai-Kiss Ramónával a címlapon megjelent a GLAMOUR BOOK tavaszi száma
Volt már olyan, hogy könnyebb volt „szót értened” egy állattal, mint egy emberrel?
Bizonyos helyzetekben igen. Mivel Füge mentett kutya, hihetetlenül érzékeny. Ha például megrágja egy cipőm és rászólok, látom rajta, hogy tényleg bántja, és mindent megtesz, hogy helyrehozza. Sokszor eszembe jut, hogy emberek között mennyivel ritkábban találkozunk ilyen őszinte, ösztönös reakcióval vagy feltétel nélküli elfogadással.
Persze egy kutyával nem kell vitatkozni például időmenedzsmenten vagy egy házfelújítás kérdésein, de érzelmileg néha sokkal egyszerűbb velük minden. Az állatokkal nem lehet szerepet játszani. Ők pontosan érzik, milyen ember vagy.
Ha Füge mesélhetne rólad, milyen gazdinak írna le?
Remélem, a legjobbnak. Nagyon szoros a kapcsolatunk. Gyakorlatilag el sem mozdul mellőlem. Ha itthon vagyok, mindig tudni akarja, merre vagyok, és ha csak egy percre eltűnök, már vár az ajtó előtt. Az Exatlon idején két hónapig nem találkoztunk, azt Füge is nehezen viselte. Persze imádja Matyit és anyukámat is, de közöttünk valami egészen különleges kötődés alakult ki.
Lassan elindul a visszaszámlálás: mindjárt itt az esküvőtök. Minden a tervek szerint halad?
Igen, szerencsére már csak az utolsó simítások vannak hátra. Még nincs meg a cipőm, alakul a ruhám, a legfontosabb dolgok már a helyükre kerültek. Gyakoroljuk a táncot, most már próbálom élvezni ezt az időszakot, nem stresszelni rajta.
Fügének is jut szerep a nagy napon?
Hogyne! Ő hozza majd a gyűrűket, már készül a kis fehér nyakörve. El sem tudnám képzelni, hogy életünk egyik legfontosabb napján ne legyen velünk, hiszen ő a családunk része.
Művészeti vezető: Schneider Zoltán, Stylist: Rácz Barbi, Smink: Ferenczi Denise, Haj: Szanyi Zsuzsa, Helyszín: Richter Safari Park
