Az egyik legszebb hollywoodi álompárként gondolunk az Amal és George Clooney párosra, de ők is csak ugyanolyan hétköznapi emberek, mint mi vagyunk. Ezt megerősítette a színész legutóbbi nyilatkozata is.
Ezeket láttad már?
Amal és George Clooney mindketten rendkívül sikeresek, gyönyörűek, és úgy tűnik, áloméletet élnek, hiszen idejük nagy részét pazar olaszországi villájukban töltik. De persze az ő életük sem fenékig tejfel, és ugyanolyan gondokkal küzdenek, mint bármelyik házaspár. Kiderült ugyanis, hogy a 65 éves színész kóros álmatlanságban szenved, őszintén mesélt arról, hogy éjszakánként többször is felébred, és hogy az elalváshoz szereti bekapcsolva hagyni a tévét.
„Ha kikapcsolom a tévét, elkezdenek járni a gondolataim, és ha egyszer beindulnak a képek a fejemben, nagyon nehezen tudok elaludni. A villódzó képernyő segítségével el tudom tompítani az érzékeimet, de kétségtelen, hogy minden éjjel ötször felébredek” – mondta George a problémájáról, amivel megnehezíti Amal éjszakáit is, aki így szintén nehezen szenderül álomba. Ugyanebben az interjúban egy fájdalmas sérüléséről is beszélt, melyet még a Sziriana 2004-es forgatásán szerzett.
Egy súlyos esés következtében ugyanis a színész egy jó ideig állandó fájdalommal és fejfájással küzdött. „Két és fél hüvelykes szakadásom volt a hátam közepén, és fél hüvelykes a nyakamban” – magyarázta. Arról beszélve, hogy a sérülés hogyan befolyásolta karrierjét, George Clooney hozzátette, hogy a fájdalom testhelyzetfüggő volt. „[Ami azt jelenti], hogy minél tovább ülsz egyenesen vagy állsz egyenesen, annál rosszabb lesz. Így van ez. Ahogy telik a nap, egyre rosszabb lesz.”
8 évtizedek óta működő házasság Hollywoodból, ahol nem számít a korkülönbség
A színész később műtéten esett át a fájdalom enyhítésére, de az még mindig hatással van az életére. „Még mindig vannak néha fejfájásaim. De még az orvos is, amikor 2005-ben megműtöttek, azt mondta: »Figyelj, ez a fájdalom nem hirtelen, hanem fokozatosan fog elmúlni.« És ebben van némi igazság. Évekbe telt, mire lassan, fokozatosan enyhült, és most már elhanyagolható mértékű. Olyan, mint a másnaposság: tudod, mikor jön, és tudsz vele megbirkózni. Sokkal, de sokkal jobb lett.”
