Gryllus Dorka: „Nem a lányodat kell megtanítani arra, hogy ne vegyen fel miniszoknyát”

A Biztonságot a Magyar nőknek is! kampány kapcsán beszélgettünk Gryllus Dorkával arról, hogy miért nem elegendő az áldozatok támogatása, és miért kell végre a társadalomnak is szembenéznie a saját felelősségével.

Csak pár napra „ugrottál” haza, hol és mit dolgozol most éppen?

Egy szitkom sorozatot forgatok Bécsben. Soha életemben nem csináltam még ilyet, nem is igazán értettem, hogy miért engem választottak. De nagyon élvezem, egy négygyerekes kurd származású édesanyát játszom. November 7-éig leszek kint, addig egy kicsit húzós az életem. Hétvégenként mindig hazajövök, mert látni szeretném a gyerekeket. Az őszi szünetben pedig remélem, hogy ők tudnak kijönni hozzám.

Amikor hazajössz, tudsz pihenni?

Nem igazán, mivel a hétvégi előadásaimat nem mondtam le. Csak azokat adtam át erre az időre, amelyek hétköznapra esnek.

Logikus, hogy nem lehetsz egyszerre két helyen, de ezeket nem éled meg túl nagy kompromisszumnak?

Érdekes az élet, és valószínűleg pont azért kaptam meg ezt a sorozatszerepet, mert nem akartam igazán. A LOUPE Színházi Társulással most próbáltam volna egy szerepet, amit nagy izgalommal vártam. Úgy képzeltem el az őszt, hogy a Marczibányin próbálok, játszok, de aztán nem így alakult. A LOUPE-nál Szamosi Zsófia és Herczeg Adrienn vették át egy-egy szerepemet, a 4:12-t addig nem játsszuk, amíg nem vagyok itthon. Az Üvegfal pedig novembertől megy tovább a Lóvasúton. Ahogy a Jaj, istenem! a Gólemben és az Anna Karenina a Kuglerben.

Egy toxikus házasság története Gryllus Dorka és Simon Kornél előadásában

Amikor létrehoztátok az Üvegfalat, fontos volt neked, hogy a férjeddel csináld?

Igen. A téma volt fontos volt, de persze az is, hogy együtt foglalkozzunk egy ennyire fajsúlyos történettel. A regényben is nagyon szépen le van írva, hogy van egy nő, akivel az anyja soha nem volt elégedett. Vagyis van egy gomb, amit lehet nyomogatni. De persze nem akarom azt mondani, hogy van olyan nő, akit erre neveltek. Amikor az előadás kapcsán beszélgettünk, Orvos-Tóth Noémi azt mondta, bárkit, bármelyik nőt bele lehet húzni egy bántalmazó kapcsolatba.

Fontosnak tartom ebben a történetben, hogy van egy nő, akinek a gombját lehet nyomogatni, és hogy van egy férfi, aki pedig nem kapott otthonról elég szeretetet. Szóval, nyilván felmerül az édesanyák felelőssége is. Mert nem a lányodat kell megtanítani arra, hogy ne vegyen fel miniszoknyát, hanem a fiadnak kell annyi szeretet adni, hogy ne legyen „pszichopata”, majd megtanítani arra, hogy hol húzódik az ő felelőssége a világban.

Neked két fiad van. Beszélsz velük a felelősségükről?

Szerintem az én nagyfiam eléggé tudatos. Nagyon sok tekintetben érzem, tapasztalom, hogy ők sokkal tudatosabb generáció, mint mi voltunk. Ők már sokkal kevésbé úgy állnak a világhoz, mint mi, sokkal kevesebbet vesznek magukra. Viszont nagyon nagy a társadalmi nyomás egy csomó témában, erős a megfelelési kényszer. A nagyfiam sokkal jobban tisztában van a jogaival és a kötelességeivel, mint én valaha voltam. De a statisztikák még mindig elkeserítőek, főleg vidéken, ahol nagyon komoly az elnyomás. A férfiak még mindig előjogokat élveznek nagyon sok területen.

Tudok olyanról, aki az Üvegfal után lépett ki a bántalmazó kapcsolatából. Van benned emiatt felelősségérzet?

Nagyon! Közel százharmincszor játszottuk, de még most is vannak olyan kommentek, hogy „elviszem a feleségem, lássa, hogy neki milyen jó”. Persze, ez csak egy vicc, de nagyon sokan úgy próbálnak segíteni, hogy egy érintett barátnőt, hozzátartozót elhoznak, hogy könnyebb legyen a felismerés. Sokaknak abban segít, hogy egy rossz kapcsolatból, helyzetből kilépjenek. Sokan megélik velünk együtt, és az egészen más katarzist tud adni, és más folyamatok indulnak el az emberben. Hogy például meg tudsz, meg mersz lépni dolgokat.

Nem megterhelő nektek ez az előadás?

Nem könnyű darab, de nagyon szeretjük. Mindkettőnknek fontos, és tulajdonképpen együtt töltött idő is. Minden színésznek minden szerep egy variánsa a személyiségének. Nagyon jó tudni, hogy hol van az a csavar, vagy hol vannak olyan pontok, ami felé akár mehetne is az ember, de nem megy.

Mivel sokat nem vagy mostanában itthon, nem tudom, hogy eljutott-e hozzád az a kezdeményezés, amelyben meghatározó, hazai magazinok fogtak össze a nők biztonsága érdekében, és az isztambuli egyezmény ratifikálását kérik?

Őszinte leszek: nem is értem ezt a kezdeményezést! Mármint, hogy miért kellett idáig eljutni? Múlt héten a Hétköznapi Feminizmus Mozgalomnak volt egy akciója, amikor körbeállták a parlamentet. Sajnos nem tudtam ott lenni, csak lélekben, mert nem voltam itthon, de aláírtam a petíciót. És csak az a kérdésem, hogy mire várunk? Tényleg bárkinek egyetlen másodpercig is gondolkodnia kell ezen? Statisztikák szerint Magyarországon kéthetente meghal egy nő. Ez hogy lehet? Minek kellene történnie, hogy ebben előrelépés legyen?

Azt hallottam, hogy Spanyolországban van egy szuper módszer, a bántalmazó férj és a bántalmazott nő is kap egy chipet, és ha érzékelik, hogy a férfi közel megy a nőhöz, azonnal mennek a rendőrök. Ez egy elég egyszerű és jó módszer, főleg, hogy állítólag ennek köszönhetően ott kimutathatóan csökkentek a bántalmazások. Miért nem lehet ezt bevezetni Magyarországon?

Nők életéről van szó, nincs hova húzni az időt!

Arról nem is beszélve, hogy hány gyerek kénytelen végignézni, ahogy az apja bántalmazza az anyját. Egészen abszurd, hogy miközben egy nőnek kötelessége megvédenie a gyerekét, akár bűnrészessé is válhat. Ugyanis, ha az apa lekever egy pofont a gyereknek, a törvény szerint az anya is hibás, mert nem védte meg. Miközben a férfiak az esetek 99 százalékában mégiscsak fizikai fölényben vannak egy nővel szemben!

Mit gondolsz, miért csak nők foglalkoznak ezzel a témával?

Szerencsére most már férfiak is foglalkoznak vele. De a férfiak a privilégiumaikat nem igazán akarják föladni. Ez egy harc! Lehet szépíteni a dolgokat, de tulajdonképpen az kellene, hogy a férfiak valamelyest feministák legyenek, és nekik kellene a szemléletükön változtatni.

Felismerni, hogy nem oké, hogy a láthatatlan munka nagy részét még mindig a nők végzik, és azonos munkáért egy munkahelyen egy férfi több fizetést kap, és egy nőnek, aki egy életen át támogatja a férje karrierjét, a végén semmilyen joga nincs, vagy csak nem tudja érvényesíteni, és még a társadalom is ellene van. Egy csomó férfi még profitál is ebből az egészből, és akkor azt várjuk, hogy erről a patriarchális berendezkedésről lemondjanak? Miért változtatna ezen, ha ez neki jó? Pedig hát máshogy nem fog menni.

Az Isztambuli Egyezmény szemlélete és átfogó stratégiája elengedhetetlen a nők elleni erőszak visszaszorításához

Azon már túl vagyunk, hogy egy nőnek ciki ez ügyben megszólalni?

Szerintem azon már túl vagyunk. De nyilván persze, amit kapsz utána, azt meg kell enni. Van az a generáció, amelyik soha nem fogja ezt az egészet megérteni, vannak, akiknek az ingerküszöbét nem lehet megingatni. Hiszen neki jó, ha hazamegy ott a kaja az asztalon, miközben mondjuk a felesége is dolgozik, és mellette elvégez otthon mindent. Ő meg elmegy a haverokkal kártyázni a kocsmába.

Egy nő szinte mindig kiszolgáltatottabb helyzetben van. És akkor még azokról az „apróságokról” nem beszéltünk, hogy mennyi „ártalmatlan” beszólást kell elviselnie egy nőnek.

Van a környezetedben érintett?

Van.

Tudsz rajta segíteni?

Ott már komoly határátlépések voltak. Annyit tudtam segíteni, hogy elmentem tanúskodni a rendőrségre. Érdekes ennek az egésznek a pszichológiája, mert nem fekete-fehér az élet. Nagyon nehéz megmondani, hogy hol van az a pont, amikor a folyamat elindul. Mert mindenki csinál baromságokat, mindenkinek lehet rossz napja. Én is van, hogy fáradt vagyok, vagy nem vagyok jó fej.

De hogy hol kezdődik a bántalmazás, azt sokszor nehéz rajtakapni és hogy meddig lehet adni a másiknak még egy esélyt a javulásra. És hát a társadalom is sokszor rálegyint, ahogy a KFT dalában mondják: Száll egy pofon a szélben. Óriási sláger volt, vicces, jókat röhögünk rajta, a mai napig játsszák a rádiók. Nem kéne ezt átgondolni?

Nyitókép stylist: Lakatos Márk, Smink: Kassai Fibi, Haj: Márkus Eszter