Valkusz Milán új zenei formációval szeretné meghódítani a külföldi közönséget. A Lücid az AstroMusic DJ divíziója, a Spaceship oszlopos tagjaként hoz új színt a hazai és a nemzetközi zenei életbe. De mi lesz a ValMarral?
Ezeket láttad már?
Valkusz Milán idén már nem ül az X-Faktor mentorszékébe, ellenben tele van tervekkel, közeli és távlati célokkal. Egy napfényes szerdai ebéd után beszélgettünk vele a ValMarról, a Lücidről, a változások fontosságáról.
Mennyire számít korainak ez az ebéd utáni interjúidőpont az életedben?
Nem korai, mostanában próbálok figyelni a megfelelő bioritmusra. Az éjfél előtti alvás mindennél fontosabb, bár nehezen kivitelezhető. Érezni, hogy minél később kel fel az ember, annál nyűgösebb tud lenni, így erre azért igyekszem figyelni.
2026 sokféle szempontból a változások éve az életedben. Az X-Faktort nehéz szívvel hagytad ott?
Az ember megélt pozitívat és negatívat is egyaránt, de azért nehéz volt. Egy-két dolog mentális kezelése nehezebb feladatnak bizonyult, és egy idő után csak azzal foglalkoztam fejben, ami a műsorhoz köthető. Teljesen elment a figyelem a ValMarról is, Marics Petivel ráadásul külön tévénél vagyunk, szóval a ValMar szimbiózisa eléggé sérült ebben az időszakban. Az RTL-re és az X-Faktorra koncentráltam.
Az élmények miatt viszont nehéznek bizonyult otthagyni, és amiatt is, mert ez az egyik legnívósabb zenei műsor Magyarországon. Megéltem, és tényleg akadtak gyönyörű pillanatok. Viszont summázva az egészet, sokkal fontosabb az, hogy tényleg helyre rakjuk a dolgainkat a ValMarral, ténylegesen visszaállítsuk a fókuszt önmagunkra, és valami nagyot durrantsunk, és erősebb egységet mutassunk, mint az elmúlt időszakban. Ez csak úgy tud sikerülni, hogy egyszerűen visszatereljük a saját figyelmünket önmagunkra.
Szinetár Dóra: „Én hiszek abban, hogy olyan gyereket kapok, amilyet a Jóisten nekem szán”
A közös munka hiányzott a legjobban ebben az időszakban, vagy a közönség szeretete, esetleg így együtt a kettő?
Szimplán a Petivel való megfelelő kapcsolat hiányzott. Most az a fontos, hogy jó zenéket hozzunk, hogy visszaköszönjön a régi ValMar-hangulat. Az elmúlt időben azért ez tényleg változott, eltávolodtunk egymástól. A közönség szeretete ezzel egyenesen arányos szerintem, – ha működik a ValMar, ha működik a kémia kettőnk között, akkor ez látszik a zenénken is, és aztán látszik majd a közönség szeretetén is.
Tiniként kezdtetek együtt dolgozni. Szerinted mennyire alakult, hogy változott a barátságotok azáltal, hogy közben felnőttetek, és még mindig együtt alkottok? Mert ugye tiniként, meg kisgyerekként talán jobban tudnak egymáshoz idomulni az emberek, míg aztán felnőtt korban meg inkább a velük egyívású embereket keresik.
Alapvetően ez nagyon összetett folyamat. Teljesen különböző progresszión megyünk keresztül – a személyiségfejlődés, a múltból való táplálkozás mindkettőnknél teljesen más, még beállítottság szintjén és a művészvilág szintjén is. Egy picit mások vagyunk, de ez teljesen normális. Alapvetően azt kellett megtanulni, hogy ezt idővel összeegyeztessük, ahogy növünk fel és változunk.
Voltak persze nézeteltérések, nőtt mindkettőnk egója, ezek vezettek oda, hogy nehezen beszéltünk meg dolgokat. Picit talán gőgösebben álltunk néha egymáshoz, nem sokszor volt közös nevező. Ezen dolgoztunk az elmúlt időszakban. Alapvetően azt mondanám, hogy inkább a felnőtt korban jöttek a problémák, a ValMar időszaka alatt, meg amikor összeköltöztünk, onnantól kezdve volt ez az intenzív együttműködés. És annak a mély és a magas pontjai.
Szimplán csak arra kellett rájönni, hogy el kell fogadnunk, hogy nem ugyanolyanok vagyunk, mások lettünk. Ehhez adaptálódni kellett, és szerintem ezt megtettük. Tiszta vizet öntöttünk a pohárba, jönnek majd az új zenék. Ami még mindig hiányzik, hogy egyszer egy műsorban szerepeljünk, közös levegőt szívjunk és közösen éljünk meg dolgokat. Bár Peti csinálja még mindig a Megasztárt, de igyekszünk egyre több időt közösen tölteni, és megtalálni újra a zeneírás szeretetét.
Oké, hogy Peti csinálja most is a Megasztárt, de neked meg ott van a Lücid, ami egy új projekt. Mit találtál ebben a formációban, ami kihívás is és inspirál is?
Igazából ez egy mérhetetlenül üdítő dolog, house zenéről van szó. Én ezzel kezdtem, úgyhogy most visszatérek ahhoz a formámhoz, ahhoz a zeneíró formámhoz, amiben tizenkilenctől huszonkét éves koromig alkottam, akkor Walkusz néven. Akkor szereztem meg a zeneíró készségemet igazán, amikor az elektronikus tánczene oktatóvideókat néztem a neten, és abból forrt ki végül a popzene írásom is.
A magyar topmodell, Ebergényi Réka tizenhárom év után állt újra kamerák elé
Lotfi Begi mondta ezt viccesen, hogy „a csávó nem csak popba király, meg nyomja itt a maximalizmust, hanem feketeöves még house zeneírásban is”. Ez amúgy alapvetően egy jóleső dolog, meg hála Istennek tényleg megvan a készségem mind a két stílusban. Most mindkettőt csinálom, és a house szimplán egy teljesen más művészvilág megélése. Teljesen máshogyan tudom kivetíteni a bennem lévő tüzet, energiát, lelket. Adam Awake zongoristával álltunk össze, így nagyon progresszív zenéket tudunk csinálni ketten, úgy érzem, magas színvonalú zenéket.
Aki még nem hallott itt titeket, hogy képzelje el, miben formabontó a Lücid?
Alapvetően egy nagyon energikus, lendületes, progresszív, katartikus, melodic house, elektronikus house vonalnak mondanám, amivel lebegő, álomszerű, éberálomszerű érzést kelt benned a dal. Én abszolút utazásnak mondanám pár dalunkat, történeteket írnak le. Hamarosan kijön egy zenénk, amit Tájföld inspirált, kiírtam magamból az ott tartózkodás élményét. A tengerpartot, azt az elengedős, szenzációs életérzést, amit ott át lehet élni a tengerparton. Egy olyan út, ami még nincs kitaposva, egy olyan szövegvilág, meg olyan vokálok és akkordok, amik szerintem csak belőlünk tudnak kijönni. Úgyhogy egy nagyon egyedi kis történet az egész.
Három éve, a Red Bull Jukebox kapcsán dolgoztam veled, veletek. Ahogy most beszélgetünk, azt érzem, hogy komolyodtál nagyon sokat. Jól látom?
Nem tudom. Benne van amúgy, igen. Habár én néha inkább az ellenkezőjét gondolom. Lehet persze, hogy túl szigorú vagyok magammal kapcsolatban, de kicsit még linknek gondolom magam. De kommunikációs szinten szerintem mindenképp komolyodtam.
Márkus Luca: „Nem bánom, ha sodródom az árral”
Kikapcsolni mivel tudsz a legjobban?
Sportolok, úszom, bokszolok. Manapság a gitározás, ami nagyon ki tud kapcsolni, elkezdtem elektromos gitáron tanulni. Ezt majd színpadra szeretném vinni, rockzenéket csinálni, ezért is kezdtem el. Ez is egy nagy cél, és azért, hogy még komolyabb szintre fejlesszem, mindennap gitározok.
A nyarad mennyire lesz pörgős?
Még kérdőjel, hogy most a Lüciddel milyen fellépések lesznek. Külföld a cél, mert tisztában vagyunk vele, hogy a magyar DJ piac milyen. A zenék angolul vannak, minden adott, hogy ez a projekt be tudjon futni külföldön is. Az egy új mérföldkő lenne, egy járatlan út. Szeretnénk megmutatni, hogy mit tudunk.
Oroszlán Szonja: „Szépnek látom a szarkalábaimat és a szám körüli ráncokat”
A kiégés ellen mi a recepted?
Ez nem egyszerű kérdéskör, sokszor magamnak is felteszem ezt a kérdést. Alapvetően nagyon-nagyon pozitívan kell gondolkodni, ez az első része. Nem szabad hagyni, hogy megemésszen a negativitás. A táplálkozás a másik része. Nagyon figyelni kell arra, hogy mit viszel be a szervezetbe, mit nem. Redukálni kell a mocskos buli témákat, nem szabad sokszor elengedni a gyeplőt. Illetve, ha néha nincs is kedved dolgozni, bele kell vágni a projektbe, csinálni kell, aztán útközben meg fog jönni az öröm is. A legtöbbször az első lépés a legnehezebb, hogyha valamit szeretne alkotni az ember.
Visszagondolva az utóbbi évekre, van, amit másként csinálnál?
Kevesebb tévészereplést vállalnék el, ezt én nem sorolom feltétlenül a művészi tevékenységek halmazába. Szeretek bekuckózva, egyedül művészkedni, vagy zeneírás terén a stúdióban működni, inkább a háttérben, csöndben. Aztán pedig a végeredményt prezentálni az embereknek, és jöhet a show része.
