Aligha van újság, ami többet tett a nőkért a történelem során, mint ez a közel 90 éves magazin
Bár eleinte filmsztárok mosolyogtak a címlapján, nem telt bele sok idő, hogy dolgozó nők, polgárjogi harcosok, politikusok és a történelmet (át)író fiatal lányok váltsák fel a hollywoodi csillogást. A GLAMOUR magazin 89 éves története valójában mindannyiunké, hiszen a sorai között folyamatosan újra definiálódott mindaz, amit a világ a nőkről gondol, és – szerencsére az is, ahogy mi, nők magunkról gondolkodunk. Kis GLAMOUR-történelem a magazin legfontosabb állomásairól!
Ezeket láttad már?
Befogadás, hozzáértés, minőség, hitelesség. Amikor 1939-ben egy hollywoodi csillogásra épülő, amerikai magazin útjára indult, valószínűleg még senki nem sejtette, hogy csaknem egy évszázaddal később a nők jogaiért folytatott küzdelem egyik meghatározó médiaplatformjaként tartják majd számon világszerte. A GLAMOUR nemcsak lekövette a társadalmi változásokat, hanem aktívan alakította is azokat, a csillogás mögött viszont mindig határozott elképzelés húzódott: a nők felemelkedése. Hogyan vált a hollywoodi álom erőteljes állásfoglalássá, kik voltak a „nagy elsők” a magazin történetében, és milyen jövő előtt áll a csaknem százéves lap?
Valójában mi a GLAMOUR?
„Micsoda valójában a csillogás, a glamour? A külsővel kezdődik... de magába foglalja az egyéniség, a melegség és az intelligencia fejlesztését is.” – foglalta össze a GLAMOUR filozófiáját Alice Thompson, az amerikai GLAMOUR magazin első főszerkesztője. Noha Thompson mindössze négy évig igazgatta a lap útját, kijelentése előrevetíttette, hogy a magazin valójában jóval többről kell, hogy szóljon, mint az alapvető célkitűzés. De ne szaladjunk ennyire előre!
Az amerikai GLAMOUR magazin első száma 1939-ben jelent meg GLAMOUR of Hollywood címen, Ann Sheridan színésznővel a címlapon. A lap afféle luxuskiadványként indult; a magazin készítői szerették volna bemutatni a hollywoodi hírességek elérhetetlennek látszó, csillogó életét, egyúttal újra definiálni a sztárkultuszt, – a szépséggel és a divattal a fókuszban.
Kvíz: Emlékszel még, ki nyert GLAMOUR Women of the Year díjat? Tesztelt le a tudásod
A történelem azonban beleszólt az eredeti elképzelésbe, hiszen ugyanebben az évben kitört a II. világháború, amely alapjaiban változtatta meg a társadalmi berendezkedést, ezzel együtt a nők helyét a világban. Miután a férfiak a fronton harcoltak, a nőkre olyan helyeken volt szükség, ahol addig soha: végre munkába állhattak, ezzel pedig olyasfajta szabadságot voltak képesek kivívni maguknak, amelyre – az addigi történelmet ismerve – nem volt még példa.
A változást felismerve a GLAMOUR már az 1940-es évek elejétől kezdve feminista hangot ütött meg az olvasókkal, olyan témákat feszegetve, mint az egyenlő jogok, a házasság előtti szex, az egyetem és az oktatás fontossága, az álláskeresés módja (évente két számot szenteltek ebben az időben a karrierista nőknek), és persze az öltözködés. A felvetett témáknak köszönhetően egy teljesen új gondolkodásmóddal rendelkező generációt voltak képesek megszólítani.
„Szabadgondolkodókat és olyan ambiciózusokat, akik kétségbeesetten próbálták áttörni a még mindig visszatartó, számos akadályt,” – mutat rá Natasha Pearlman amerikai szerkesztő egy, a témában írt cikkében. A társadalmi változás nemcsak a lap hasábjain, hanem (nemsokára) a címében is tetten érhetővé vált. Amikor 1943-ban Elizabeth Penrose (korábban a brit VOGUE főszerkesztője, – a szerk.) vette át a főszerkesztői pozíciót, átnevezték a magazint GLAMOUR for the girl with a job-ra (szabad fordításban GLAMOUR a dolgozó lányoknak-ként fordíthatjuk, – a szerk.).
A nagy elsők: Katiti Kironde-től Barack Obamáig
Akárcsak egy rendszeres olvasó, úgy a GLAMOUR magazin életében is számtalan „nagy elsőt” tartunk számon. Az amerikai GLAMOUR volt például az első olyan divatmagazin, amely afroamerikai nőt tett a címlapra, mindezt 1968-ban. Katiti Kironde, a Harvard Egyetem gyönyörű diákja jelentkezett a GLAMOUR „Legjobban Öltözött Főiskoláslányok” versenyére, és – miután megnyerte, a szerkesztőség az ő fotójának címlapjával jelentette meg a lapot. Ezzel pedig történelmet írt. (Beszédes, hogy a kiadás több milliós számban kelt el.)
Ami a vizualitást illeti, az amerikai GLAMOUR az elsők között mutatta be a később „világsztárrá” avanzsált Andy Warhol művész illusztrációit, de Gloria Steinem is egy volt azon fiatal tehetségek közül, aki a GLAMOUR hasábjain debütált esszéivel. A lap olyan sztárok életét egyengette, mint például Beverly Ann Johnson amerikai modell, színész, énekesnő és üzletasszony, aki 1974-ben ennek egy GLAMOUR címlapnak köszönhetően jutott a VOGUE címlapjára. (Ezzel ő lett a második olyan, afroamerikai nő, amely a divatbibliának számító amerikai VOGUE címlapján szerepelt.)
7 ruha a GLAMOUR Women of the Year gálákról, ami a világ bármelyik vörös szőnyeges eseményén megállná a helyét
Johnson mellett a fiatal Whitney Houston is helyet kapott a GLAMOUR korai kiadásában: az akkor még fiatal modellként tevékenykedő Houston például egy interjúban leszögezi, eltökélte, hogy popsztár lesz. A divatszakma és a (pop)kultúra képviselőin túl számos politikus, többek között Reagan, Kennedy, Johnson, Nixon, Bush és Barack Obama is szerepeltek a lap hasábjain.
A minőségi tartalommal bíró, eredetileg amerikai lap egy év híján a negyvenedik születésnapján indult globális hódító útjára. 1976-ban megjelent az első, olasz kiadás, eredetileg Lei (azaz Ő, nőnemben) címen. (1992-ben végül átkeresztelték GLAMOUR-ra.) Az olasz sikert látva 1998-ban debütált a mexikói, pontosabban latin-amerikai verzió, 2001-ben pedig a brit változat.
Nyerj páros belépőt az év legmenőbb hazai gálájára, a GLAMOUR Women of the Yearre
A britek nem elégedtek meg az akkor már 62 éves lap eredeti fizimiskájával, így az első, angol kiadás már a mindenki által ismert kézitáska („pocket size”) méretben („Fits in your life as well as your handbag”, azaz „Ugyanúgy illik az életedbe, akárcsak a kézitáskádba” filozófiával a háttérben) jött ki, Kate Winslettel a címlapon. A „brit dobás” számos, további országot inspirált a GLAMOUR magazin elindítására: a 2000-2010-es évek között német, spanyol, holland, francia, orosz, görög, holland, román, bolgár, brazil, izlandi, török, dél-afrikai és – természetesen – magyar kiadás is született.
Bár az egyes országokban működő lapok mindig a helyi közösséghez szólnak, a „nagy egészet” tekintve szoros összefonódást fedezhetünk fel a nációk kiadásai között. A magyar kiadás 2024-es, húszéves születésnapja apropóján Maróy Krisztina főszerkesztő egy vele készült riportban úgy fogalmazott: „Az amerikai GLAMOUR a negyvenes években a dolgozó nők lapjának nevezte magát, 1968-ban pedig olyan bátor volt, hogy egy fekete bőrű egyetemista lányt tett a címlapra. Ez a nőket felszabadító, őket előtérbe helyező hozzáállás a mi örökségünk.”
Ők lettek a GLAMOUR Women of the Year jelöltjei 2026-ban
Sikerek útján
A nemzetközi terjeszkedésen túl a lap hű maradt a kezdeti alapelveihez, amely között az olvasókkal való szoros kapcsolattartás, együttműködés is szerepelt. Ennek ékes tanúbizonyságaként rendezték meg 1990-ben az első Women of the Year gálát, amelyen évről évre azokat a kiemelkedő, tehetséges és sikeres nőket ünneplik, akik teljesítményükkel és példamutató személyiségükkel minden egyes nap inspirálják a környezetüket.
Az amerikai GLAMOUR történetében mindenképp kiemelkedik a sorból a 2008-as gála, amelyen két, jemeni nő kapta a díjat: a tízévesen elvált (!) Nujood Ali és ügyvédje, Shada Nasser. Nujood az első, olyan jemeni lány, aki legálisan vetett véget a házasságának. „Meg akartam védeni magam és a hozzám hasonló lányokat,” – fogalmazott beszédében. Nujood kiállását nemcsak a magazin, hanem az ünnepségen résztvevők, köztük Hillary Clinton és Condoleezza Rice is méltatták.
Bár nem az amerikai, hanem a brit kiadásról van szó, meg kell említenünk, hogy a 1968-as esethez hasonlóan 2023-ban újabb elsőséggel büszkélkedhettek, amikor – az elfogadás és diverzitás jegyében – egy várandós transznemű férfit, Logan Brownt szerepeltették a címlapon.
Ugyan az amerikai GLAMOUR ma már nem papíron, hanem digitálisan írja tovább a saját történetét - hiszen a nyomtatott lapszám 2019-ben megszűnt -, az alapfilozófiája az elmúlt 87 évben mit sem változott, a főbb kérdései pedig – furcsamód – szintúgy ugyanazok. Kik vagyunk mi, nők és mégis hogyan alakítsuk úgy a világot, hogy örömmel és szabadon élhessünk benne?