Puskás-Dallos Péter: „Sokan csak a gyerek hároméves korától érzik magukat apának”
A GLAMOUR 2025-ben immár harmadik éve bővíti ki az apák napját és tartja meg a tematikus apák hetét, mert szerintünk egy nap kevés arra, hogy párbeszéd részévé váljanak az őket érintő kérdések, dilemmák, nehézségek. Puskás-Dallos Péter műsorvezetővel, énekessel Szél Dávid pszichológus, az Apapara című könyv szerzője beszélgetett a modern apaságról, a régi és új mintákról, valamint a jól működő családi dinamikákról.
Ezeket láttad már?
Puskás-Dallos Peti jó beszélgetőtárs. Közvetlen, reflektált, okos, empatikus, szórakoztató. Nincs benne fölény vagy arrogancia, viszont annál több figyelem, alázat és tanulni vágyás. Pontosan tudja, hogy nincs meg mindenre a tökéletes, egyértelmű válasza, és nem klisék, rutinok mentén éli az életét.
Mit gondolsz, miért épp veled érdemes az apaságról beszélni?
Azt hiszem, azért, mert volt néhány olyan megnyilvánulásom, posztom, ami valamiért nagy érdeklődésre tett szert. Rengetegen értettek vele egyet, vitatkoztak vele, továbbosztották. Nők és férfiak is. Csomó olyan dolgot osztottam meg, amit lehet, hogy apák közszereplőként nyilvánosan nem nagyon szoktak.
Mikre gondolsz itt elsősorban?
Érzelmekre.
Miért beszélnek szerinted erről kevesebbet a férfiak, apák, különösen az influenszerek vagy médiaszemélyiségek?
Nagyon kevesen vannak, akik mernek vitatkozni, mernek megosztó témákat felvállalni, a legtöbben inkább populisták. Már Bogi terhessége alatt is ki mertem mondani például, hogy amúgy iszonyú nehéz kispapának is lenni. De a probléma már ott kezdődik, hogy egyáltalán nem beszélünk a terhesség alatt az apákról. Meg utána is alig. Viccelődik is mindig a feleségem, hogy én vagyok a kispapaklub vezetője.
Jakabos Zsuzsannával a címlapon és GLAMOUR-napok Summer Week kuponokkal megjelent a július-augusztusi magazin!
Mit gondolsz, mennyire érvényes általában az apákra mindaz, amit te képviselsz?
Egyáltalán nem akarok senkire sem nyomást tenni. Annál is inkább, mert tudom, hogy sajnos a mi életünk egyáltalán nem reprezentatív. Mindig ki is emelem, hogy mennyire szerencsés vagyok, mert van egy nagyon támogató feleségem, Bogi, akivel mindent meg tudok beszélni, van egy csodálatos kétéves kisfiam, Ábel, és azt hiszem, a karrieremben is ott tartok, ahol szeretnék. Tehát békében tudjuk megélni ezt az egész időszakot.
De azért sokszor látom a barátaim között is, hogy az apaságot valójában csak hároméves kor után képzelik el. Amikor már beszél a gyerek, amikor már lehet vele focizni. Addig az anya feladata. Sokan mondják, hogy nem változott az életük, amióta gyerekük van. És tényleg, ha valaki nem akar a gyerekével foglalkozni, akkor tényleg nem fog megváltozni az élete. Akkor nem fog kevesebbet aludni, akkor nem fog kevesebbet találkozni a barátaival. Pedig, ha belegondolok, csak az első három évben tudsz igazán a gyerekeddel lenni, mert aztán jön az óvoda.
Szerinted mennyire döntés kérdése ez?
Inkább azt mondanám, hogy még mindig sokakban él az a beállítottság, hogy az anya otthon van, teljesíti az anyai feladatokat, az apának meg dolgoznia kell, de néha azért ki is kell kapcsolódnia, mert vannak olyan programok, amiken ott kell lennie, és akkor az anya oldja meg a gyereknevelést. Persze, azért van egy-egy program, amit közösen csinálnak, de a gyereknevelésben valójában nincsenek ott, ameddig a gyerek még nem tud úgy kommunikálni. Pedig a gyerek nem arra van, hogy szórakoztasson minket.
Miért élhet még mindig sokakban ez a beállítottság?
Szerintem azért, mert senkit sem készítenek fel arra, hogy milyen lesz a terhességtől kezdődően mellékszereplővé, statisztává válni. Pedig az apáknak is vannak érzelmei, ők is vágynak a társaságra. Persze, hátrébb kell lépni, ez nem is kérdés, de attól, hogy nem mi hordjuk ki a gyereket, attól még lehet szükségünk arra, hogy meghallgassanak.
Te miben változtál meg?
Elkezdtem máshogy gondolkodni. Felelősségteljesebb vagyok azokkal, amiket csinálok, viszont felelősségteljesebb azzal kapcsolatban is, hogy mit ne csináljak. Hogy még több időt szakítsak a családomra. Magam miatt is, persze, de Bogi és Ábel miatt is. Amikor Bogi csinált egy műsort, akkor majdnem végig én voltam a gyerekkel, és hát estére azért rohadtul elfáradtam.
Nagyon fontos volt megtapasztalnom, hogy bármennyire is imádom a gyerekünket, abban a figyelemben, abban a melóban meg abban, hogy nem vagyok társaságban, nem történik az életemben annyi minden, iszonyúan ki lehet merülni. És nemcsak azért fontos, hogy sokat legyek a gyerekkel, hanem azért is, hogy Bogi is ki tudjon mozdulni, programozhasson, sportolhasson.
Mit üzensz azoknak az apáknak, akik abban a helyzetben vannak, hogy dönthetnének, de valamiért mégsem élnek ezzel a lehetőségükkel?
Ugyanazt tudom mondani, mint amit a tejfakasztó bulik kapcsán is kiírtam az Insta-oldalamra. Érdemes feltenni azt a kérdést, hogy sok apának miért fontosabb, hogy elmenjen egy bulira, ami miatt aztán másnap is használhatatlan, mint az, hogy már az első napokban is az újszülött gyerekével és a hullafáradt anyával legyen. Ha erre van lehetőség a kórházban, és ha erre van lehetősége az apának, akkor ez igenis döntés kérdése.
Én is rengeteg hibát elkövettem, amikor hittem abban, hogy mindent lehet egyszerre, de aztán arra gondolok, hogy végül is van-e fontosabb annál, mint hogy a gyerekünk úgy nőjön fel, hogy vannak szülei, akik szeretik egymást, akik rendben vannak egymással.
Kutatások igazolják: konkrétan megváltoztatja a férfiak agyát, ha jó apává válnak
Hozzád hasonlóan nők tízezrei foglalkoznak nehéz témákkal, mégis, amikor egy férfi beszél ezekről, akkor az hangosabbá, hallhatóbbá válik. Szerinted ez miért van így?
Arra tudok gondolni, hogy ha nők nyilvánulnak meg, akkor ott könnyebben jelenhet meg a versengés. Ha egy férfi szólal meg ilyen témákban, akkor az lehet, hogy nem növeli a nők között amúgy is gyakran meglévő konkurenciát vagy ellenségeskedést. Lehet, hogy egyébként csomó nő is megfogalmazta, hogy hülyeség a tejfakasztó, csak hát sajnos sokszor iszonyat ellenérzéssel vannak egymás iránt, pláne női közszereplők iránt. Ha az anyaságról van szó, mindenkinek van egy még jobb tanácsa. Szerintem erről is érdemes beszélgetni, hogy miért nem támogatóbbak egymással a nők.
Az apák mennyire támogatóak egymással?
Amikor arról beszéltem, hogy milyen nehéz kispapának lenni, milyen nehéz beletanulni ebbe a szerepbe, milyen nehéz azzal szembesülni, hogy azonnal hatalmas elvárásokat támaszt velünk szemben a család és a társadalom, akkor rengeteg apuka írt, hogy „de jó, veled is ez történt? Neked is ilyen érzéseid vannak? Te se tudod kivel megosztani a gondolataidat?” Végül is lehet, hogy támogatóak lennének egymással az apák, csak mindenkiben az van, hogy ezekről a kérdésekről nem szabad beszélni, egy apuka csak ne nyavalyogjon és siránkozzon, ha valami gondja van. Azt érzik, hogy nem udvarias erről beszélni, mert most az anyukán a hangsúly.
Mit gondolsz az apák napja intézményéről?
Szerintem aranyos dolog. Az anyák napját megünnepeljük, akkor miért ne lehetne apák napja is? De nem szeretem, amikor valaki azt mondja, hogy minden nap anyák napja, meg minden nap apák napja. Az ünnepek szent pillanatok, karácsony sincs minden nap. Szóval szerintem semmi gond sincs azzal, ha egy apuka szeretné megélni az apák napját, hogy azon a napon ő legyen a főszereplő. És ettől még nem lesz kevesebb fókusz az anyákon. De persze ez csak akkor tud megvalósulni, ha egyébként a hétköznapokban valamekkora egyensúly azért van.
Mitől működik nálatok jól ez a fajta egyensúly?
Idősebb vagyok Boginál, én már sok mindent átéltem, ami vele még csak most történik, vagy még előtte áll, így lehet, hogy könnyebb elfogadni, hogy máshol tartunk az életben. Lehet, hogy ez is segít abban, hogy működjön kettőnk között a kémia. De az is fontos, hogy mindketten úgy gondoljuk, hogy szülőnek lenni egy tanulási folyamat. Tudjuk, mit hozunk a családjainkból, igyekszünk megismerni a transzgenerációs mintáinkat. Beszélgetünk a szüleinkkel, példákat látunk, levonjuk a következtetéseket, hogy mit folytassunk, vagy hogy mit nem szabad elkövetnünk.
Nem kérek számon hibákat sem a szüleimen, sem a nagyszüleimen, hanem próbálok úgy gondolkodni, hogy ők is egy folyamat részei voltak, lépésről lépésre haladtak előre, és most nekem kell tovább haladnom ezen az úton. Ezért is örülök, amikor az apukám azt mondja, hogy büszke rám, mert jó apuka vagyok. Amikor átjön, látja, hogyan viselkedem a gyerekemmel, hogyan intézem azóta a karrieremet.
Mondj kérlek három csodás dolgot, amit az apaság során tapasztaltál, és három nagyon kemény dolgot.
Kezdem a keményekkel. Iszonyú nehéz, hogy a család azonnal belekényszerít az apaszerepbe. Te vagy az apa, te melózol, neked mindent el kell viselned. A második nagyon nehéz dolog, hogy sok apát az anya kihagyja a nevelésből. Nem tudatosan, de reflexszerűen kisajátít nevelési pillanatokat, és ezzel tudattalanul eltávolítja az apát attól, hogy részt vegyen a nevelésben. A harmadik pedig a szülővé válás kapcsán tapasztalt munkahelyi meg nem értettség.
Akkor most jöjjenek a pozitívumok!
A felelősség ereje kifejezetten felszabadító tud lenni. Az, amikor egy nehéz helyzetet meg tudok oldani, az érzés, hogy én ezt tudtam teljesíteni, azt még nagyobb sikernek élem meg, mint a szakmai sikereimet. A második az, amikor valami sikerül a gyereknek, mondjuk kimondja az első szavait. Úristen, hát olyan boldogságot én még nem éltem meg!
Harmadikként pedig azt mondanám, hogy csodás dolog megtapasztalni a család fogalmát. Amikor már nemcsak ketten vagytok, hanem van egy harmadik is ebben az egész kémiában, aki beleszól a kettőtök közti kapcsolatba is, és el kell kezdeni emiatt sokkal komplexebben gondolkodni. És ennek kapcsán muszáj elmondanom, hogy azért az egy elég csúnya dolog, amikor a családból kiszorítunk bizonyos családi formákat.
Most ugorjunk egyet az időben. Képzeld el, hogy Ábel már tizenöt éves. Milyen legyen az apák napja?
Abban bízom, hogy arra a napra majd felhagy a kamaszos lázadásával, és visszatér arra az Ábelre, amilyen babaként volt, hogy minden tetszik neki, amit csinálok. Bízom benne, hogy tizenöt évesen tudni fogja, hogy az apukája minek örülne, egy apás közös programnak mindenképp.
Smink és haj: Leányfalvi Vanda
Mozgócímlap: Szekrényesy Dávid
