Nem véletlenül Chloe Malle lett az új Anna Wintour és a Vogue főszerkesztője: ismerd meg a trónörököst
2025. szeptember 1-én Anna Wintour erős felütéssel indította be a divatszezont: kinevezte utódját az amerikai Vogue főszerkesztői pozíciójára. A váltás természetesen inkább látszólagos. Ráadásul, amint sokan megállapították, médiaesemények sora írta elő, hogy ez és így fog történni. De ki az a Chloe Malle és merre tart ezentúl a VOGUE? Keszeg Anna divatteoretikus, filozófus járja körül a kérdést.
Ezeket láttad már?
Chloe Malle úgynevezett „head of editorial content”, míg Anna Wintour megőrzi a globális Vogue-franchise főszerkesztői pozícióját és a MET-gála védnökségét. Malle melletti érvként leginkább azt emelik ki, hogy a vogue.com főszerkesztőjeként 2023-ban elérte, hogy a weboldal forgalma megduplázódott és rálát a digitális korszak változásaira.
Azon meg már a nepotizmus korszakában inkább csak jó viccként szórakozunk, hogy anyja, Candice Bergen színésznő a Szed és New Yorkban eljátszotta a női magazin főszerkesztője pozíciót, illetve a rendező apa (Louis Malle) révén francia Malle története nagyon hasonlít Az ördög Pradát visel történetére, melyben a Wintournak megfeleltethető szereplő pozícióját egy fiatalabb, francia vetélytárs fenyegeti.
Egyébként a „fiatalabb” kategória is elgondolkodtató: Malle 39 éves, Wintour 38 évesen lett a Vogue főszerkesztője, s a közöttük levő párhuzamot még az is erősíti, hogy a születésnapjuk is nagyon közel esik egymáshoz (Wintouré november 3, Malle-é november 8). Chloe Malle-t tehát minden erre a szerepre predesztinálta.
Ezeken az anekdotikus elemeken túl két dolgot érdemes végiggondolni Malle kinevezésével kapcsolatban. Az egyik az, hogy milyen médiatérben kell neki döntést hoznia a Vogue sorsáról. A másik, hogy ez az átmenet mennyire lesz erőteljesen érzékelhető.
Ez tényleg Anna Wintour lenne? Hirtelen rá sem ismertünk 37 évvel ezelőtti fotóján
Szia, digitális média, itt a divat!
Anna Wintour 1988-ben veszi át a Vogue vezetését már akkor igen jelentős szerkesztői portfólióval. A nyolcvanas évek a klasszikus tényfeltáró újságírás utolsó fénykora, ahogy mondani szokták. A Watergate érzékelt hatása még tart, az emberek bíznak az újságírókban és hisznek az újságírás erejében. Wintour olyan főszerkesztő, aki a tényfeltáró újságírás presztízsét akarja megszerezni a divatsajtó számára és ez sikerül is neki.
Wintour újságírók között nőtt fel. Apja, Charles Wintour a London Evening Standard főszerkesztője volt, testvére, Patrick Wintour pedig a The Guardian politikai újságírója. Patrick kétszer kötött házasságot, mindkétszer újságíróval. Ebben a családban Wintour elsajátítja a tényfeltáró újságírás és médialogika összefüggéseit, hiszen apjához éppen az újságírás korai tabloidizációjának folyamatát társítják.
Anna a médiarendszerekben és annak hatalmi struktúráiban nagyon otthonosan mozog. Amikor fiatalon a divat iránt érdeklődik, apja teljes egyértelműséggel jelenti ki, hogy divatszerkesztőnek kell lennie. Anna legnagyobb megvalósítása a divatsajtóban a tudástranszfer: a tényfeltáró, presztízs-értékű politikai újságírás befolyásának modelljét honosítja meg a divatsajtóban.
Ha Chloe Malle-lal kapcsolatban gyakori kritika, hogy nepo-baby, Wintour annak az ékes példája, hogy ha a nepo-babyk tudnak élni előjogaikkal és ambíciójuk, szakértelmük legalább akkorra, mint a születéskor szerzett előnyeik, akkor ott halmozódik a teljesítmény. Wintournak köszönhetjük, hogy a divat a nők és a mondén figurák hobbijából, ártatlan, de költséges játékszeréből nagyjátékos lett, a kapitalizmus hatalmi ágazatait befolyásolni és alakítani képes szféra.
Hogy ezt pozitív vagy negatív fejleménynek látjuk, nyilván kérdés. Hiszen a nagyobb társadalmi potenciál felnagyítja a divatiparban a kapitalizmus diszfunkcionális működésének következményeit, de ez az ára a divat demokratizálódásának. Wintour gondolkodás nélkül hajlandó volt ezt az árat megfizetni.
Divat helyett sokszor csak botrányokról szólnak a kifutók, de rendben van ez így?
Innen nézve teljesen evidens, hogy Chloe Malle-ban Anna Wintour gyakorlatilag a saját hasonmását találta meg – egy új médialogika keretei között. Tíz éve dolgoznak együtt. Mára divatossá vált nem bízni a médiában, megkérdőjelezni akár a létjogosultságát is, a klasszikus tömegmédiából egyfajta szórakoztatóipari / közösségi médiabeli árukapcsolást csinálni. Ha a nyolcvanas évek uralkodó médiatípusa még a tényfeltáró politikai sajtó, akkor ma a bulvárosodás modelljét követő online médiatartalom a vezető formátum, s ennek farvizén kell tudni elúsztatni a presztízs-formátumokat.
Malle digitális médiabeli jártasságával és a sztárvilágban való szocializációja által pontosan ennek az új modellnek a bennfentes ismerője. Vagyis Malle Wintour korszerűsített megfelelője, ezért is bízik benne Wintour. Pontosan azt a tudást hordozza, ami Wintournál már hiányzik, lényegében viszont a tudástranszfer stratégiája azonos módon működtethető. Eddigi húzásai alapján Chloe Malle egyfajta „traddaughter”: megbecsüli a családi örökséget és jó kislányként kamatoztatja azt.
Aszexuális és munkamániás volt Karl Lagerfeld, így volt ideje és energiája a divatvilág csúcsán trónolni
Engedelmes lesz az új örökösnő?
Lesz-e a jó kislánynak igazán markáns szava a Vogue alakításában? Az én benyomásom az, hogy Malle által Anna Wintour a saját örökségét akarja bebiztosítani a digitális platformok korában. A „traddaughter” kifejezést már csak amiatt is indokolt használni, mert Malle öltözék-választásai, életstílusa mind-mind a hagyományos női szerepek visszaerősödését mutatja. Férje a befektetői szektorból érkezik, Graham McGrath Albert, Charos mellett, az okcitán régióban van stabil bázisuk két gyerekükkel.
S ha a Wintour-képviselte Vogue-nak az elmúlt két évtizedben egyre erőteljesebben rótták fel a konzervativizmust, egyfajta távolságtartó, elitista esztétika megjelenítését, én Malle-al sem számítanék éles váltásra. Malle valószínűleg egy dologban fog változtatni: ahogy eddig is, sokat fog tenni azért, hogy ez az esztétika virális legyen, egyre nagyobb elismertségre tegyen szert a közösségi médiában. A társadalmi jóllétet és luxust nem lecserélni kell valami elérhetőbbre, hanem kommunikálni róla.
Vajon a mesterséges intelligencia újraszabja a divatot?
Wintour szerint a Vogue a kortárs világ legnagyobb követőszámmal rendelkező divatinfluenszere: 51 millió követővel az Instagramon. Ma ezt a pozíciót kell betölteni, a magazin kiadása másodlagossá válik. Wintour a bejelentés napján a The New Yorkernek adott interjújában úgy nyilatkozott, hogy a print olyan, mint egy divatmárkának a fashion show: az a prémium tartalom, amit csak a lojális belső körök kapnak meg.
Ez az, amiben a jelentős állításokat, a szemléletmódot kell kifejteni, ami az online felületeken terjed, az a könnyen hozzáférhető tartalom. Malle ennek a szakértője. Amikor utódja alkalmasságáról kérdezik, négy kompetenciát emel ki: érti a szerkesztőség (newsroom) működését, érti a sürgős fogalmát, érti, hogy a divat kultúra és nem egy vákuumban létezik, illetve van humorérzéke.
A Gucci élén Demna Gvasalia: merész húzás vagy kockázatos döntés?
A legelső szó a szerkesztőség, s mivel angolul nem válik el a hírszerkesztőség és a szerkesztőség egymástól, majd a második kifejezés a gyorsaságra utal, pontosan kirajzolódik az a médialogika, amelynek Wintour és Malle is a képviselője. Az újságírás az azonnali reakcióról szól, a jelen folyamatos értelmezéséről azért, hogy a jövő elől eltakarítsuk a megemésztetlen eseményeket.
Wintour szerint ez a munka a jövőbe nézésről szól: mondja is, hogy a nosztalgiával szemben nincsen megértés benne. Malle és Wintour is készek feláldozni életüket az azonnali reakcióknak, képesek folyton segíteni nekünk abban, hogy a jelent kipreparáljuk a jövő nevében. Illetve mindketten olyan divatszerkesztők, akik nem a divatért szeretik a divatot. A divatot eszköznek és / vagy katalizátornak látják, rendszerszinten gondolkodnak róla.
Így a következtetésem nem különösebben kockázatos. Az amerikai Vogue Chloe Malle-al hangnemet és platformot váltani fog, de továbbra is Anna Wintour értékrendjét fogja követni. És nem amiatt, mert Malle szolgain követné Wintour előírásait (bár nyilván megvan benne a tökéletes beosztott), hanem amiatt, mert ő maga is ugyanannak az értékrendnek a meggyőződéses és hiteles gyakorlója.
