Hogy néz ki egy ruha, amit légzsákból készítettek? Sokkal jobban, mint gondolnád!

A Slangslang egy magyar divatmárka, amely 2011-ben született meg. Lang Szonja már előtte is rengeteget foglalkozott divattal, és az extrém sportruházatról váltott a hétköznapi viseletekre. Ekkor viszont már a fenntarthatóságról, az újrahasznosításról és az upcyclingról szerzett tudását mind be akarta építeni a márkájába. Szonja életútjáról és a Slangslang márkáról mesélt.

Mikor találkoztál először a fenntarthatóság fogalmával? Mit jelent számodra a fenntarthatóság?

Tudatosan 8-10 éve foglalkozom a textilipari fenntarthatósággal. Egy konkrét projekt során fogalmazódott meg bennem, mit jelent számomra ez a kifejezés, és hogyan tudom a munkásságomat is ennek megfelelően alakítani. A projekt során a megrendelő olyan fürdőruha kollekciót szeretett volna, mely tengeri műanyagból újrahasznosított anyagból készült és a szabásminták “zerowaste” elvét követik.

Célirányosan kezdtem meg a munkát majd rádöbbentem, hogy valójában az egész divatipari tevékenységemet jellemezte a fenntarthatóság, csak tudat alatt, részben szükségből, részben pedig karitatív okokból. Tanulmányaim során és a pályám elején sok projekthez használtam megmaradt készleteket, vagy kísérleteztem hulladékmentes szabással.

Az évek során maga a szó, hogy fenntarthatóság újabb és újabb jelentéseket kapott. Számomra olyan aspektusa is van a divatipari fenntarthatóság jelentésének, hogy a textilipari szaktudás értékét is tartsuk fenn, őrizzük meg. A tendencia abba az irányba mutat, hogy mind a fizikai termék, mind a tudás értéktelen. Hiszek abban, hogy ebben az esetben a fenntarthatóság egyenlő az edukációval és ez a tervezők feladata.

Jane Goodall: „Az emberek talán tudnak rakétát építeni, de nem ettől lesznek okosak. Az állatok sokkal intelligensebbek, mint gondolnák”

Hogyan alakul ezután a divatban tett munkásságod?

Nagyon romantikus sztori. Mindig is divattervező szerettem volna lenni, ehhez minden családi segítséget megkaptam. Tizennégy éves koromtól jártam Ausztriában iskolába, ruhaipari technikumban érettségiztem, majd egy évet tolmácsnak tanultam a Bécsi Egyetemen, ezután váltottam a Bécsi Iparművészeti Főiskolára, ahol kötöttáru tervező szakon diplomáztam.

Már a főiskolai évek alatt márkát alapítottam egy társammal. Varrodát és üzleteket nyitottunk, az extrémsport szcéna volt a célcsoportunk. 2006-ban a Tyra Clothing néven ismert márka nyert a Müncheni ISPO BrandNEW Awardson, ami meghozta a nemzetközi szintéren való ismertséget. Részt vettünk kiállítóként Berlinben, Barcelonában a kultikus Bread and Butter rendezvényeken, ezáltal bekerültünk a nemzetközi vérkeringésbe, többek között a Forma1- ben is lehetőségünk volt szerepelni.

Mikor született meg a SlangSlang márka, és akkor milyen céllal?

A SLANGSLANG márkát 2011-ben keltettem életre, mert úgy éreztem, hogy az évek során óriási változás állt be az általam ismert platformon és a személyiségem is új kihívásokra volt éhes. Lehetőséget kaptam a New York Fashion Week Nolcha rendezvényén debütálni az első kollekcióval. A márka funkcionális női, férfi utcai ruházati kollekciókat foglalt magában, sok farmer termékkel és kötött áruval.

Alapvetően a tervezés során a személyes igényeimet veszem figyelembe a kollekció megalkotásánál, nagy örömömre a stílus több magyar és nemzetközi márkának is felkeltette az érdeklődését, így másoknak is terveztem az évek során, B2B és B2C szektorban is.

Azóta mi változott a márka életében?

A divat folyamatos változás, ha a felszínen akarunk maradni, minden apró változásra nagyon gyorsan kell reagálni. Folyamatosan analizálni kell erősségeinket, gyengeségeinket és eszerint cselekedni. A felismerés, hogy magyar divatmárkaként betörni a tengerentúli piacra óriási tőkét igényel, nagyon hamar ráébresztett, hogy nem terméket, hanem tudást kell értékesítenem. A gyengeségeimet felismerve az erősségeimre támaszkodva építgettem két kisgyerek mellett az új stratégiát.

A gyermekvállalás nem környezetbarát döntés: de ha odafigyelsz, az lehet

Az Image kollekciókba fektetett energia szépen hozta az eredményeket, amik tervezői feladatok voltak és lehetőséget adtak rá, hogy bepillantsak a divatvilág legrejtettebb zugaiba a Távol-Keleten és az USA-ban. Szemtől szemben kerültem a globális szintű pazarlással, kizsákmányolással, szeméttel, aminek hatására beleástam magam a témába. Ügyfeleimet a mai napig informálom a kellemetlen divatipari részletekről, valamint próbálom őket egy fenntarthatóbb megoldás felé terelni.

Egy másik, szintén mikro szintű fenntarthatósági aspektus is jellemzi a tevékenységemet. A mintakollekciók elkészítése a megrendelők számára mindig óriási kihívást jelentett, lévén a rajzokból nem biztos, hogy értik, mire gondolok, a feleslegesen megvarrt mintadarabok legyártása időigényes és drága, csak egy testalkaton bemutatható, nehezen alakítható. Ezen problémák kiküszöbölésére, virtuálisan fejlesztjük ki a modelleket, különböző testalkatú avatárokra applikáljuk a digitális szabásmintát, majd a prezentációkhoz készítünk virtuális, mozgó divatbemutatót. Ebben az esetben az innovációt nevezném a fenntarthatóság eszméjének.

Mi jellemző a SlangSlang ruhákra?

Olyan darabokból áll a kollekció, amit szívesen viselek magam is, kényelmes, praktikus, funkcionális a szabásuk. Sok unisex termék fellelhető és néhány női darabnak van férfi megfelelője is. Az anyagok vagy újrahasznosított elemi szálakat tartalmaznak, vagy deadstock forrásból származnak ötvözve ipari melléktermékekkel. Felülreprezentáltak a különféle denim kivitelek ötvözve markáns gombokkal, különleges húzózárakkal. A SLANGSLANG DNS kiegyensúlyozott, elfogadó, kompromisszumképes, lassú divatot követő egyén sajátja.

„A környezettudatos életmód nem jár áldozatokkal” - exkluzív interjú Ruth Andrade környezetvédelmi stratégiai vezetővel

Hogyan jött veled szembe a légzsákokból készült ruha gondolata?

Nagyon szeretem a régi autókat, és lehetőségem nyílt 60-70 éves autók részben elhasznált üléskárpitjaiból táskákat készíteni magamnak. A táskák nagy sikert arattak a baráti körömben, amit egy kooperáció követett a Back2BAG márkával. Ők egy magyar cég, visszahívott légzsákokat deaktiválnak ipari méretekben. Kooperációnk gyümölcsei a légzsák és autó üléshuzat alapanyagú táskák, kabátok.

A légzsák egy gyöngyvászon anyag nylon, PES, PET anyagból különböző színekben, rengeteg formában, izgalmas feliratokkal, jelekkel ellátva. Nagyon inspiráló a külleme és tartóssága végtelen. Újrahasznosításra gyakorlatilag más formában alkalmatlan, óriási mennyiségben végzik a hulladéktemetőben. Mi adunk egy új életet nekik táskaként vagy kabátként. Sorozatgyártásra is alkalmasas, amennyiben elfogadjuk, hogy a jelzések, grafikák minden terméken egyéniek.

Milyen egyéb fenntarthatósággal kapcsolatos projektjeid vannak most, és mi várható a jövőben?

A BCEFW-re egy eddig általam még nem használt melléktermék alapanyaggal készülök a saját Image kollekciómban. A légzsák vonalat, valamint az autógumi talpú lábbelit fejlesztjük éppen a partnereinkkel, hogy azok a nemzetközi piacon is megállják a helyüket. Folyamatosan próbálok részt venni textilipari újrahasznosítási eljárásokat bemutató rendezvényeken, valamint meglátogatok fejlesztési, kutatási központokat szerte a világban. Az így szert tett tudással igyekszem megismertetni az ügyfeleimet és az évek során kidolgoztam egy edukációs programot gyerekek és fiatalok számára, mely segít megismerni textilipari tényeket művészetekkel megtámogatva.

Fenntarthatóság light – győzött a gazdasági érdek az etika felett

Ez a projekt családi indíttatású, néhány évvel ezelőtt a kislányom kért rá, hogy meséljem el az óvodában is a barátainak, miből és hogyan készülnek a ruháink. Felnőtteket több, mint 10 évig tanítottam a Werakadémián többek között anyagismeretre, de gyerekeket soha. Nagy falatnak éreztem, de olyan sikere volt, hogy úgy éreztem, érdemes időt, energiát szánnom az edukáció ezen formájára. Természetesen több szakember részt vesz a munkában, hiszen a csapatmunka is a fenntarthatóság része.

Szerinted mit kell tudnia a fenntarthatóságról annak, aki most kezd el vele foglalkozni?

Úgy gondolom, nagyon fontos, hogy a társadalmi felelősségvállalás ezen a téren kötelezettség minden textilipari szakembernek. Mikro szinten sokat tudunk tenni a szűkebb környezetünkben, és a média által terjesztett információkat kibővíthetjük az arra nyitott emberekben. Fontos, hogy tájékozódjunk több forrásból és próbáljuk meg maximalizálni, amit mi egyénként képesek vagyunk tenni egy fenntarthatóbb létért. Mérlegeljünk, mi mennyi lemondással jár, és mire vagyunk képesek az ügy érdekében. Nagyon sok minden függ a logisztikai lehetőségektől is, de úgy gondolom, hogy a fenntarthatóság egy út is a személyiségfejlődés során.