előfizetésem
Hírlevél
Barbie-ruháktól indult, robbanásszerűen tört be a magyar divatvilágba Sovány Daniella
Sovány Daniella, a Dan!elle divatmárka tervezője valóságos üstökösként robbant be a hazai divatvilágba. Üde, játékos vizualitása mögött komoly narratív szálak húzódnak, kiforrott, koherens kollekciói a frissesség és életöröm mellett egy nagy adag társadalmi felelősségvállalást is hordoznak magukban.
Hosszú, vöröslő fonalak, bohócsipkák és extravagáns, újrahasznosított parókákból készült szoknyák – a Danielle divatmárka kínálatát nézve nem is gondolnánk, milyen szemtelenül fiatal dizájner áll a hajmeresztő, míves kompozíciók mögött.
A Barbie-ruháktól a Mod'Art-ig
Daniella alkotás és öltözékek iránt érzett csillapíthatatlan szenvedélye már gyerekkora óta lángol. Négy-öt éves korában ült először varrógép elé és sajátította el a varrás legfontosabb fogásait nagymamája segítségével. „Onnantól kezdve csak varrtam” – meséli csillogó szemekkel. Divattervezői munkássága kezdetben Barbie-baba ruhákban manifesztálódott, majd óvodai évei alatt már egészen konkrét karrierutat vázolt fel magának és családjának. „Akkoriban azt mondtam, maszek varrónő akarok lenni, de nyolcévesen már egészen tisztán láttam, hogy a varrónői munka önmagában nem kötne le, és valójában a divattervezői hivatást érzem magaménak.” Ezután saját divatmagazin-szerkesztőséget üzemeltetett, amelynél havonta zajlottak lapzárták, általános iskolai évei alatt pedig kitartóan gondozta portfólióját.
Mudri Mátyás az antidivat új magyar hangja, aki saját vizuális világot teremt
„Persze, nem volt mindig ennyire egyszerű és magától értetődő az út – a szüleim igyekeztek olyan szakma felé terelni, amely később reális és biztos megélhetést biztosíthat. Én azt vallottam, hogy inkább legyen nehezebb az út, csak boldogsághoz vezessen. Akkoriban jóval kevesebb lehetőség állt rendelkezésre, mint most, mióta a Magyar Divat & Design Ügynökség (MDDÜ) átvette a fiatal tehetségek támogatását. Pályázatok híján, hagyományos gimnáziumi oktatás keretein belül, előzetes művészeti képzés nélkül nem volt egyértelmű a szüleimnek, hogy valóban kiemelkedően tehetséges vagy csupán lelkes vagyok.”
Délutánonként Baján, a Liszt Ferenc Alapfokú Művészeti Iskolában töltött néhány órát, ahol a tanárok arra biztatták Daniella szüleit, hogy hagyják kibontakozni gyermeküket. Rövidesen a gimnázium utolsó évei elhozták első szakmai sikerét – egy pályázat kiemelt első helyezését –, amely egy csapásra feloldotta a család kételkedését, sőt attól kezdve magabiztosan terelték a fiatal tervezőt a Mod’Art irányába.
Kreatív hullám hátán
A viharos gimnáziumi esztendőket később túlragyogta az álomszerű divatképzés: Daniella kiépítette saját, biztonságos közegét, és kitartó munkája is meghozta gyümölcsét. A 2020-as diplomaév azonban különösen nehéz időszaknak bizonyult: a covid idején a szakmai konzultációk az online térben rekedtek, a fontos gyakorlati tudnivalókat – például a varrás fogásait – távolról képtelenség volt továbbörökíteni, így a kísérletezés és a végtelen próbálkozás gyakorlatára támaszkodott, míg rá nem talált a tökéletes kivitelezési megoldásra.
„Ebben az időszakban tanultam meg igazán, mi a türelem és a precizitás.” A járványhelyzet a diplomaosztót és a tanulmányokat lezáró, katartikus divatbemutatót is felülírta, pedig ezek az események – akárcsak a BCEFW Young Talent showja – rendszerint fontos ugródeszkát jelentenek a friss diplomásoknak, gyakran szakmai együttműködésekhez vezetnek.
A diploma megszerzése után, gyakornoki periódusának végén állásajánlatot kapott Baján, Kretter Beánál, a Beango márka tervezőjénél, ahol karrierje első, meghatározó időszakát töltötte. A vállalkozás éppen ekkor esett át teljeskörű megújuláson: újragondolták szolgáltatási portfóliójukat és márkaidentitásukat, bevezették a workshopokra és stílustanácsadásra épülő programokat, amelyek megvalósításában ő is aktívan közreműködött.
Feltörekvő művészekkel dolgozik
A kreatív és üzleti szemlélet szoros összefonódását belélegezve egyszerre sajátíthatta el a vállalkozásépítés, a márkakommunikáció, a közösségimédia- stratégia és a marketingtervezés gyakorlati fortélyait. Kollégái folyamatosan bátorították, hogy a céges projekteken keresztül megszerzett tudását önálló vállalkozás formájában is kamatoztassa, és fokozatosan építse fel saját szakmai csatornáit. Apránként blogbejegyzések és divatcikkek gyártásába kezdett, pusztán az élvezet kedvéért – mire a járványhelyzet lecsengett, sorra érkeztek a kollaborációs felkérések hazai zenészektől, fotósoktól, ő pedig mindig örömmel fogadta az új koncepciókat és együttműködési lehetőségeket.
„Kimondottan szeretek hasonló, feltörekvő művészekkel dolgozni – fontos, hogy támogassuk egymást a rivalizálás helyett. Lenyűgöz, amikor egy-egy darab új kontextusban születik újjá, akár többször is, más és más kooperatív projektek során.” A folyamat önmagát generálta: 2023-ban részt vett egy fenntarthatósági pályázaton, ezt követően meghívást kapott a Budapest Central European Fashion Weekre, amelyet további felkérések és magazinmegjelenések követtek. „Úgy éreztem, mintha egy kreatív hullám tetején ülnék. Eleinte azt hittem, ez csak egy rövid, intenzív időszak lesz, de azóta is ezen a hullámon gördülök.”
Eklektikus önkifejezés
Mivel alkotásai számos helyre eljutottak, Daniella számára alapvető, hogy minden egyes ruhadarabot fontos gondolatiság itasson át. „Ha más formában nem is, így talán hozzájárulhatok ahhoz, hogy egy kicsit szebb legyen a világ, és megmutassam: a szeretet ereje mindig felülmúlja a gyűlöletét.”
Diplomakollekciója óta munkásságának elengedhetetlen komponense a személyes traumafeldolgozás: első projektjében az előítéletek kezelésére összpontosított. A különböző szubkultúrákhoz, személyiségtípusokhoz és öltözködéshez kapcsolódó hiedelmeket mély analízis alá vetette - a rapper és deszkás esztétikától elkezdve az állatmintán át egészen a kiskosztümökig - legfontosabb attribútumaikat kiemelte és újabb kombinációkat komponált belőle.
„Nem szabad egyetlen tulajdonság vagy külső jegy alapján beskatulyázni valakit. Én magam is sokáig kerestem a stílusomat, míg végül felismertem, valójában eklektikus vagyok: megesik, hogy Paris Hilton glamúros világát érzem magaménak, máskor lezser, bő szabású darabokat viselek, a hét további részét pedig olasz díva hangulatban töltöm.”
Yves Saint-Laurent, a tervezőzseni, aki egész életében démonaival küzdött
A középiskolai zaklatást tematizáló Anti(social)fashion kollekció darabjait szintén saját történetének szálaival szőtte át. „A sorozatok kialakításánál tudatosan alkalmazom az ellentétpárokat és a sokkoló részleteket, sőt különösen élvezem, amikor egy alkotásom megbotránkoztat valakit. Sok olyan öltözék van, amely nem illeszkedik a hagyományos szépségideálhoz. A lényeg, hogy mindenki megtalálja azt, amiben önmagáért öltözik fel, és nem mások elvárásaiért.”
A másság koronája
Daniella karrierje és személyes útja több ízben is (ön)gyógyító folyamatokon megy keresztül: a legújabb kreációk létrehozását gyakornoki csapat segíti, amelyet már az első pillanattól szeretetteljes, otthonos, biztonságos, elfogadó közegként épített ki. A munkát önfeledt workshop jellegű formában végzik: az alkalmakat jeges limonádék, kellemes dallamok, és baráti beszélgetések kísérik. Pár éve még zöldfülű mentoráltként vett részt az MDDÜ által szervezett Young Talents szakmai workshopsorozaton, idén már ő is segédkezet nyújtott a szakmai utánpótlás gondozásában a nyertes Deconic csapat mentoraként.
„Arra bátorítom őket, hogy alkossanak egy olyan közösséget, ahol mindenki önmaga lehet, és szégyenkezés helyett örüljenek annak, hogy különlegesek. Meggyőződésem, hogy a másság nem hátrány, hanem erő, dicsőség – egy képzeletbeli tiara, amely azt jelképezi, hogy az ember kilóg a sorból.”
