Híres jelmezek, archív kincsek, zseniális tervezők - A Vogue World: Hollywood Lakatos Márk szemén keresztül
Hollywood október 26-án felvette a legszebb ruháit. A Los Angeles-i The Paramount Pictures Studios legendás udvarán Oscar-díjas jelmeztervezők és világhírű divattervezők ruháiban vonultak a sztárok és a szupermodellek. Nicole Kidman Gildaként lépett színre, Hunter Schafer genderfluid hőssé változott, Doja Cat pedig a jövőből küldött látványos üzenetet. A Vogue World: Hollywood megmutatta, hogy film és divat románcából mindig varázslat születik.
Ezeket láttad már?
„No Dior, no Dietrich” – vágta az isteni Marlene Hitchcock képébe 1950 táján, mert a filmben és a való életben is kizárólag Christian Dior modelljeiben tudta elképzelni magát, és a legkevésbé sem érdekelte, hogy a produkciónak ezzel mekkora anyagi terhet okoz. Nota bene: erre a mondatra fűzte fel Jonathan Anderson többek között az új Dior-kampányát idén a Velencei Filmfesztiválon, ironikusan utalva arra, hogy film és divat milyen régóta jár jegyben egymással.
Sorolhatnánk tovább a híres dívák és tervezőik gyümölcsöző kapcsolatait: Audrey Hepburn és Hubert de Givenchy, Catherine Deneuve és Yves Saint Laurent, vagy Armani és Richard Gere az Amerikai dzsigoló című moziban. De említhetnénk nagy rendezőket is, akiknél a divat dramaturgiai szerepet kap:
- Luc Besson és Jean Paul Gaultier (Az ötödik elem)
- Pedro Almodóvar a Chanel és Giorgio Armani duóval (Tűsarok)
- Baz Luhrmann és Prada (A nagy Gatsby) vagy Rómeó + Júlia (ahol Prada és Dolce & Gabbana párharca zajlik a Montague–Capulet bandák ruhatárában)
Nem véletlen talán, hogy Anna Wintour pont a „divatőrült” ausztrál filmrendezőt, Baz Luhrmannt kérte fel a Vogue World:Hollwood művészeti vezetésére, aki hozta magával kedvenc ausztrál színésznőjét, az októberi Vogue címlaplányát, Nicole Kidmant, aki friss Matthieu Blazy-féle fekete selyem, kaméliás csodaestélyiben nyitotta meg a show-t, Rita Hayworth 1946-os Gilda című filmjét idézve. „Put the blame on Mame” – énekelte Rita a vásznon, miközben Jean Louis ikonikus fekete ruháját viselte: ez inspirálta a nyitó performanszt is.
14 ikonikus ruha, ami minden képzeletet felülmúlt a Vogue World: Hollywood eseményén
Innen már sejteni lehetett, mire számíthatunk: a divatkurátorok reneszánszát éljük. Az idei nagy tervezői premierek sem vadiúj kreativitást hoztak, hanem lelkes és értő archívumbúvárkodást Chaneltől a Dioron és Guccin át a Balenciagáig és Versacéig. A mozi-téma pedig tálcán kínálja a lehetőséget: briliáns vagy éppen hajánál fogva előrángatott utalásokkal mesélni film és divat érzelmes románcát. Híres jelmezek, archív kincsek, zseniális tervezők filmes inspirációi. Hogy melyik volt előbb: a tyúk vagy a tojás? Nem mindig lehet szétszálazni.
A divat soha nem akart statisztaszerepet Hollywoodban. A filmvászon remek lehetőség arra, hogy a divatházak közösséget és kultúrát építsenek – ami ma egyre fontosabb cél. Anthony Vaccarello és a Saint Laurent saját filmstúdiót gründolt, amely 2023-ban Almodóvárral dolgozott együtt (Strange Way of Life). A Prada filmalapot működtet az alapítványán keresztül, „leányvállalata”, a Miu Miu pedig a Women’s Tales sorozattal női rendezők életművét építi. A Chanel, a Cartier és a Valentino régóta filmfesztiválok főszponzorai.
Amikor a mozi és a divat találkozik
Logikusnak tűnt a Condé Nast vegykonyháján, hogy Anna Wintour – kontentfőpapnő és lobbikirálynő – a Vogue World utazó cirkuszát a napfényes Hollywood egyik patinás stúdiójába vigye egy varázslatos naplementés „magic moment” show keretében: ez a filmesek létező legnagyobb álma.
És hogyan kapcsolódik ide a világ egyik legfontosabb médiabirodalma? A Condé Nast valaha újságokat adott el. Ma már nem elég írni a divatról, a divatot meg kell rendezni – ráadásul élőben. A print és a banner advertising haláltusája óta a Vogue számára két út maradt: vagy vállalja, hogy „csak egy luxus műsorfüzet”, vagy ő rendezi a műsort. A reklám többé nem hirdetés: élő jelenet.
A Vogue World és a Met-gála miatt a magazin maga is világesemény lett – a tartalom üzlet, a szórakoztatás hatalom. És ehhez kell maga Anna Wintour, aki ha megemeli a szemöldökét a sötét napszemüveg mögött, Hollywood térdre esik – és bőkezű adományozásba kezd. A jótékony cél mindig a legelőnyösebb smink a reklámérdekek sokat megélt, cserzett arcbőrén.
11 szemtelenül merész ruha a Vogue World: Hollywoodról, ami egy életre a retinánkba égett
És igen, mindezt jótékonyságból! A jegybevétel száz százaléka az Entertainment Community Fundhoz kerül, amely a hollywoodi alkotóközösségeket támogatja; ebből részesülnek a jelmezes szakmák dolgozói is, és jut segítség az LA-i tűzvészek érintettjeinek. Pont úgy hangzik, mint egy igazi hollywoodi tündérmese. Hogy gyorsan lefordítsuk mindezt a számok nyelvére: a korábbi Vogue Worl-ök tapasztalata alapján 3–5 millió dollár is befolyhat jótékonyságból, miközben az esemény médiaértéke százmillió dollárokban mérhető, giga közösségi média impressziókkal. Hiába: a jó ügy is lehet nagy üzlet, ha a Vogue a producer.
Kanyarodjunk rá tehát a Paramount Studios pavilonjai által határolt aszfaltozott útra, és kövessük a sztárokat, szupermodelleket és statisztákat a kaotikusra rendezett, enyhén affektáló, filmes zsanérképekből fűzött élő divat-videoklip forgatagában. Camera! Rolling! Action!
Lakatos Márk karcos véleménye a rongyrázásról és a popsztárok tervezte divatról
Az este egyik legszellemesebb pillanata volt, amikor Baz Luhrmann a mikrofonjába ordítva kapacitálta a front-row A-listás celebjeit (Miley Cyrus, Gwyneth Paltrow, Cynthia Erivo, Palvin Barbara stb.), hogy mivel dupla gázsit kapnak a statisztálásért, legyenek szívesek hangosabban örülni. Külön megszólította az Anna Wintourt „alakító statisztát”, hogy tapsoljon már rendesen a pénzéért.
Felvonásokra bontva
A bemutató 7 külön blokkra oszlott, mindegyiket Oscar- és díjhalmozó jelmeztervezők kurálták archív jelmezekből és couture-darabokból. A Hollywood Glamour felvonást Catherine Martin vezette, aki a Prada (Miuccia Prada, Raf Simons) segítségével az aranykori Hollywood csillogását, valamint saját klasszikusait, a Moulin Rouge! és A nagy Gatsby vizuális világát idézte meg. Ebben a szegmensben kapott helyet Kendall Jenner Moulin Rouge!-utalású megjelenése gyöngyözött fűzővel és cilinderrel, Satine modernizált álomfigurájaként. Sokan nem értették, mit keresett rajta Nicole Kidman ikonikus jelmeze, de valószínűleg bár Nicole remek formában van, egy ilyen szexi kosztümöt már nem vállalt volna be a kifutón.
Ők lettek a Met-gála legnagyobb nyertesei és vesztesei Lakatos Márk szerint
A The Renegades blokkot Colleen Atwood kurálta, a színpadi megvalósítást a McQueen (Seán McGirr) lázadó energiája vezette. A jelenetek olyan dark filmikonokra reflektáltak, mint az Edward Scissorhands, az Alice in Wonderland vagy a The Matrix. A leglátványosabb újraértelmezés kétségkívül az ollókezű Edward alakja volt: Atwood eredeti jelmeze új McQueen-sziluettben született újjá Anok Yai színészi erejű jelenlétével.
A Historical Heroines részben Milena Canonero adott új életet a mozitörténet királynőinek, Louis Vuitton (Nicolas Ghesquière) ruhákkal újraírva a legendás kosztümöket. A blokk „wow-pillanata” Julia Garner fellépése volt, aki Marie Antoinette stílusát idézte meg Canonero Oscar-díjas jelmezvilágában, Manolo Blahnik cipővel kiegészítve. Ne feledjük, hogy óriási Marie Antoinette-kiállítás fut épp Londonban a V&A Múzeumban, amelynek főszponzora éppen Manolo Blahnik.
Új világrend a divatban: a kreatív igazgatók generációváltása és a hatalmi erőviszonyok újrarendezése
A Summer of Love Arianne Phillips koncepciója szerint a ’60–70-es évek filmjeinek szabadság-esztétikáját ünnepelte Marc Jacobs extrém öltöztetésében, akinek a híres Marilyn Monroe-féle fehér szoknya-fellibbenés paródiáját is köszönhetjük. A blokk zenei lendületéért Gracie Abrams felelt, talpig Chanelben, egy díszlet-szállító kamionról lelépve, miközben utalások sorjáztak a Breathless, a West Side Story és az Annie Hall világára. A nemrég elhunyt Diane Keaton ikonikus maszkulin stílusát egy modell idézte meg mennyei fehér reflektorok fényében. Tarantino Once Upon a Time in Hollywood-ja és a Walk the Line is megidézésre került a retro és boho-chic darabokban.
Az Avant-Garde szekcióban Sandy Powell jelmezforradalma kapott teret, amelyet Valentino couture-alkotásai (Alessandro Michele) és további divatházak – Gucci, Dior, Balmain, Louis Vuitton – erősítettek. Hunter Schafer és Alton Mason eredeti Orlando-jelmezben vonult, míg Alex Consani a történet genderfluid szellemiségét interpretálta Valentino Haute Couture lookban.
A blokk egyértelmű üzenete: a test maga a narratíva, míg a jelmez ma is politikai gesztus. Beszédes részlet, hogy Donald Trump elnökségének agresszívan transzfób politikája hogyan hat a Met-gála és most a Vogue World szerkesztési elveire. A divatban ma, ami természetes és elfogadott genderfluid öltözködés, az a filmes tematikában avantgárd témaként jelenik meg: egyfajta óvatos ellenállás a jelenlegi konzervatív erőtérrel szemben.
Nem véletlenül Chloe Malle lett az új Anna Wintour és a Vogue főszerkesztője: ismerd meg a trónörököst
Az Afrofuturism blokkban Ruth E. Carter a Black Panther vizuális forradalmát emelte kifutóra, Balmain (Olivier Rousteing) harcos eleganciájával társítva. Ennek a 21. századi energiának adott testet Teyana Taylor, valamint Danai Gurira, mindketten Dora Milaje-inspirált megjelenésben. Angela Bassett királyi erővel idézte meg Wakanda Forever örökségét, míg Jodie Turner-Smith a Diotima által tervezett futurisztikus bodysuitban tündökölt.
Joggal kérdezhetnénk: miért pont az afro kultúra filmjei kaptak külön blokkot? A Black Dandy-Met-gála tematikáról írt cikkemben már utaltam a lehetséges okokra. Az afrofuturizmus ugyanis nem pusztán esztétikai választás, hanem tudatos luxuspiaci stratégia. Az Ázsia–Csendes-óceáni régió növekedése érezhetően lassul, amit például a Chanel is megtapasztalt – a térségben 7,1%-os visszaesést könyvelhetett el.
Ezzel szemben Afrika és az afrikai diaszpóra a luxusipar egyik legdinamikusabban fejlődő terepe. Az afrikai divatpiac értéke 31 milliárd USD körül van, a luxus-szegmens pedig 2024–2030 között várhatóan 8–11%-kal növekszik évente. A diaszpórában élő afrikai származású közösségek pedig egyre erőteljesebben alakítják a márkák kommunikációját és prémiumtermék-fejlesztését, mivel a kulturális identitás + státuszkifejezés náluk különösen erős vásárlói motiváció.
A luxusipar számára Afrika nem a jövő ígérete, hanem a jelen növekedési terepe, és a diaszpóra teszi globálisan is láthatóvá ezt a lendületet.
A New World: Hollywood zárófelvonást Jacqueline West álmodta színpadra, a Maison Alaïa (Pieter Mulier) futurisztikus – részben Dűne-ihletésű – minimalizmusával. Itt Doja Cat volt a nagybetűs főszereplő: ezüstös lánchálós miniruhában, szárnyas sziluettel, amely egyszerre idézte Tina Turner ikonikus energiáját és a Mad Max posztapokaliptikus női túlélőit. A ruhát Michael Schmidt tervezte, aki Tinának is sok lélegzetelállító darabot alkotott.
Divat helyett sokszor csak botrányokról szólnak a kifutók, de rendben van ez így?
Végül a látványos finálé zárta film és divat impozáns ünnepi felvonulását. Természetesen a filmstúdió minden előnyét kihasználta az élő közvetítés: bonyolult kameramozgások kránokkal, drónokkal és kézikamerákkal; díszletek, kellékek, kosztümök és sok-sok igazi statiszta, akik a látványos forgatag „biodíszleteiként” futkostak, ahogy egy stúdióban szokás: ott mindenki siet valahova.
Több kritika is megjegyezte, hogy sok volt az inger: feldolgozhatatlan mennyiségű ruha, kulturális utalás és híres arc, akik olykor csak egy-egy pillanatra tűntek fel a koreografált tömegjelenetekben. Volt, aki azt sem értette, mit keres Kleopátra, Barbie és Charlie Chaplin egyazon térben. Aki ilyet mond, nem érti a mozi lényegét. A Paramount hőskorában lazán egyszerre foroghatott több olyan produkció egymás mellett, ahol a legkülönbözőbb korok jelmezeibe bújt szereplők teljes természetességgel sétálgattak és beszélgettek – vagy ebédeltek a kantinban. Munkahelyi jelmezbál. Minden egyes nap. Élvezzük ki addig, amíg az AI-szereplők ki nem szorítanak minket a filmekből. Addig, amíg lesznek még filmek. Olyan filmek, amelyeket ma annak hívunk.
