Amikor divattörténetről beszélünk, akkor leginkább a tervezőkről, divatházakról emlékezünk meg. Természetesen megkerülhetetlen részesei ennek a történetnek a magazinok, illetve az utóbbi időben egyre inkább helyet követnek maguknak a modellek, akik a 80-as évektől a tömegmédiában átveszik a közvetítő szerepet a márkák és a vásárlók között. Kevés szó esik azonban a háttéremberekről, akik nélkül ugyanúgy képtelenség elmesélni a modern divat történetét, ahogy nem lehet Coco Chanel, Yves Saint Laurent, vagy Alexander McQueen nélkül beszélni róla. Irving Penn, akinek a hatása csakis a legnevesebb dizájnerekéhez mérhető, szintén háttérember volt, és éppen 100 éve születt.
Ezeket láttad már?
Irving Penn, egy Oroszországból bevándorolt zsidó családba született Amerikában, New Jerseyben. Nem tudjuk, hogy egy órásmester és egy nővér gyermekeiként miféle vizuális látásmódot, érzékenységet örököltek, tanultak a szüleiktől a Penn-testvérek, de feltehetően nem véletlen, hogy az eredetileg festőművésznek készülő Irving mellett, öccse, Arthur is jelentős vizuális alkotó lett, hiszen a Bonnie és Clyde című kultfilm rendezőjeként a mai napig a filmtörténet fontos alkotói között tartjuk számon.
Irving Penn formabontó és legendássá vált 1950-es Vogue címlapján, a kor modellsztárja Jean Patchett pózolt, közel négy évtized után az első monokróm címlap volt a divatmagazin történetében:
Miután Penn (a keresztnevét utálta, ezért mindenkinek, csak Penn néven mutatkozott be) elvégezte a philadelphiai művészeti egyetemet, a több munka reményében New Yorkba költözött, ahol szabadúszó grafikusként kezdett dolgozni, és készítette el első amatőr fotóit is. Ekkoriban azonban még egyértelműen festő-grafikusnak készült, egy évre Mexikóba ment inspirációt gyűjteni, innen visszaérkezve azonban rögtön a Vogue magazinnál talált magát, ahová a legendás Alexander Liberman csábította el a művészeti részleghez gyakornoknak. Liberman legalább olyan fontos embere volt a Vogue magazinnak, mint az akkor éppen regnáló, és összesen a magazin élén 38 évet eltöltő főszerkesztő, Edna Woolman Chase. A Vogue mellett később a lapot kiadó vállalat, a Condé Nast (amely a GLAMOUR magazin jogtulajdonosa is) művészeti vezetőjeként a XX. század második felében Liberman a főszerkesztőkkel vetekedő hatalmához kétség sem férhetett, vizuális stílusa nem csupán az általa felügyelt lapokat, de a magazinkiadás egészére is óriási hatással volt. Irving Penn tehát az ő keze alatt kezdett el dolgozni a Vogue-nál, a layout- és dizájntervek mellett maga Liberman ösztönözte, hogy próbálkozzon a fotózással is. Ma már nem könnyű elképzelni, de a legtöbb divatlap egészen a 1940-es évek végéig jobbára rajzokkal volt illusztrálva, így a divatfotózásnak ekkoriban még éppen csak a csírái látszottak, Penn egy teljesen új alkalmazott művészeti ágnak lett az egyik úttörője. Ami a konkurens Harper´s Bazaar magazinnál Richard Avedon volt, hamarosan az lett Penn a Vogue-nál. Érdekesség egyébként, hogy rajzai, grafikái még egyetemista korában megjelentek a Harper´s Bazaar magazinban, köszönhetően annak, hogy mestere, Alexey Brodovitch a divatlap vizuális megújításának egyik fontos figurája volt a 30-as években.
Művészi csendélet a Vogue magazinnak:
A rossznyelvek, sőt maga Liberman szerint is, Penn a kezdet kezdetén nem volt túl találékony fotós. A művészeti vezető egy interjújában egyenesen azt állította, hogy minden fotózás előtt skicceket rajzolt, ami alapján el tudja majd készíteni a képeket. Azt azonban még a saját zsenijétől bódult Liberman is elismerte, hogy Irving Penn tűpontos fotós volt, akár ő, akár más találta ki a fotóit, a megvalósítás tökéletesen precíz volt.
Irving Penn sokakat inspiráló fotója:
„Fotósként meglepően korlátozottak a képességeim, így meg kellett tanulnom, hogy ne próbáljak túlmerészkedni a határaimon. Néhányszor tettem rá kísérletet, hogy túllépjek ezen a határon, de mindig csúfos kudarc lett a vége. Próbálkoztam azzal, hogy stúdión kívül dolgozzam, de túl sok olyan változó van ezekben a helyzetekben, amiket nem tudok irányítani. Igen szűkre szabottak a lehetőségeim.” - Irving Penn
Maga Penn sem tartotta magát virtuóznak, tipikus műtermi fotós volt, ebben a műfajban azonban szinte utolérhetetlen. Mindent tudott a világításról, stílusa ha nem is festői, de mindenképpen grafikusi volt. Ráadásul, akármit is mondott Liberman róla, a fotósnak egészen hihetetlen érzéke volt a portrékhoz.
Issey Miyake kreációjáról készített Irving Penn fotó 1990-ből, grafikus stílusát egész pályája során megőrizte:
Rengeteg világhíres képe bizonyítja ezt, Sarok című sorozatában Truman Capotétól Marlene Dietrichen át Marcel Duchamp-ig végigfotózta korának legnagyobb alakjait - mind-mind emlékezetes, gyönyörű képek. Az a fotója pedig, amelyet az idősödő Picassóról készített 1957-ben, valószínűleg minden idők egyik leggyönyörűbb portréja.
Ikonikus portréja Picassóról:
Hiába készített fotókat Salvador Dalíról, Alfred Hitchcockról, a legismertebb modellekről, fotóinak legfőbb múzsája felesége, Lisa Fonssagrives volt. A svéd táncosnő a 40-es évek második felétől a divatvilág egyik legfelkapottabb kedvence volt, Penn több mint 40 évig, Lisa 1992-ben bekövetkezett haláláig élt házasságban a legendás szépséggel. Szerelmüknek lenyomata az ra engeteg fotó, amelyeket például a Vogue-nak készített Penn.
Irving Penn emlékezetes fotója a feleségéről:
Lisa, az örök múzsa:
Irving Penn 160-nál is több címlapot fotózott a Vogue magazinnak, amivel valószínűleg máig csúcstartó. Az 1960-as évek voltak a legsikeresebb évei, ekkoriban hatalmas költségvetés állt a rendelkezésére egy-egy divatfotózáshoz, így gyakorlatilag bármit meg lehetett valósítani, a fotós az egész világot bejárta ekkor. Később visszavonultan élt, a New York-i műtermét a 70-es években be is zárta, majd a 80-as években újra visszatért, és 2009-es haláláig dolgozott - ha nem fotózott, akkor festett.
Utolsó címlapfotója a Vogue számára, Nicole Kidman 2004 májusában:
Felesége halála után saját bevallása szerint nem tudott nyugodtan aludni, az éjszakáit a festésnek szentelte, ikonikus fotói mellett rengeteg festményt, grafikát hagyott hátra.
„A jó fotó tényeket közöl, megérinti a szívet és megváltoztatja azt az embert, aki nézi” - Irving Penn
Irving Penn képei nagyon sok embert változtattak meg.
