Az Eurovízió felpezsdült, avagy a szakállas vicc nekem bejön
Az is lett. Végre van indok, hogy a "haterek" fröcsögjenek valami miatt. Én viszont szabályosan feldobódtam. Tény, hogy voltak jobb dalok, ráadásul annyira belefeledkeztem Wurst kisasszony bámulásába, hogy egy dallamfoszlányra sem emlékszem abból, amit énekelt. Az azonban reménnyel tölt el, hogy ezt a csajt elsőnek szavazták a mi Európánkban. Szerintem is mindenki nézzen úgy ki, ahogy akar, és csodáljuk meg a bátorságot, ha valaki ki tud állni önmagáért, azért, amilyen lenni szeretne a konvenciók ellenében! Nem véletlenül szerveztünk GLAMOUR Divattüntetést annak idején, és reményeim szerint lesz is emlékeztető demonstráció.
Ezeket láttad már?
Conchitát tátott szájjal bámulva, rögtön ez egyik kedvenc fotósom, Joel-Peter Witkin Man with Dog című képe jutott eszembe. Witkin az élet múlandóságát és rothadásának felháborító voltát olyan plasztikusan és felforgatóan tudja ábrázolni, hogy ez a képe, ahol egy nőnek férfi nemiszerve van, tulajdonképpen leányálomnak tűnik a többivel kontrasztban.
Nehogy azt gondoljátok, hogy ennek semmi köze a divathoz. Witkin 1983-as Sanatorium című képe inspirálta például Alexander McQueen 2001 tavaszi-nyári kollekciójának egyik alakját is. McQueen maga is nagy érdeklődést mutatott az élet visszásságai iránt.
A kisfiam szerint Conchita egyébként csalt, mert szerinte ha Kállay-Saunders András beöltözött volna nőnek, akkor biztosan ő nyert volna. Lehet, hogy utóbbiban van igazság, ám közösen summáztuk, hogy jól van ez így, és az ötödik hely is nagyon menő.
