Klubkultúra, divat és márkák találkozása Andy Crysell szemével
A klubkultúra és a márkák, a reklám és kreatív iparágak találkozásából született meg. Andy Crysell könyve Selling the Night címmel 2025-ben jelent meg Londonban a Velocity Press gondozásában. Az, hogy hogyan kapcsolódik ez a Fiorucci márka kollekcióihoz, egy ibizai eseményen tökéletesen kiderült. Exkluzív riport.
Ezeket láttad már?
A Fiorucci és a klubkultúra
Azt mondják, éjfél után már semmi jó nem történik, de a kreativitás esetében ez egyszerűen nem így van. Az éjszaka másfajta kreativitást táplál: spontán dolgokat. A Selling The Night című könyv ennek a komplex dinamikának a múltját, jelenét és jövőjét követve azt vizsgálja, mi történik, amikor az éjszakai élet kreativitása a tágabb kultúrára hat és a médiától, a reklámoktól, a designtól kezdve a divaton, a szépségápoláson és a turizmuson és messze azon túl mindennel összefonódik. Ugyanilyen fontos továbbá az is, hogy milyen következményekkel jár, ha a márkák szponzorként és támogatóként helyet kapnak a zene iparágában.
Andy Crysell könyvszerző DJ-kkel, promóterekkel, marketingesekkel, akadémikusokkal, aktivistákkal, politikai döntéshozókkal, fotósokkal, írókkal és tervezőkkel beszélget. Bemutatja a KFC-t, a Fioruccit, az Absolutot és a Red Bullt, és a New York-i diszkótól a modern globális undergroundig jut el.
Fiorucci és a zene mindig is szoros kapcsolatban álltak: a márka ikonikus energiáját és kreatív szabadságát a zenei kultúrával ötvözi. Kollekciói, kampányai és eseményei nem csupán divatot, hanem ritmust, életérzést és klubkultúrát közvetítenek, így a Fiorucci nemcsak ruhákat, hanem élményt és hangulatot is teremt a közönség számára.
A Fiorucci a 2025–26-os téli kollekcióját Ibizán mutatta be, hangsúlyozva a sziget szimbolikus szerepét a márka DNS-ében. A helyszínen készült kampányanyag a Fioruccira jellemző hedonizmust, szabadságvágyat és játékos glamourt idézi meg, téli színpalettára hangolva. A kollekció ibizai bemutatása tudatos utalás a sziget és a Fiorucci régóta fennálló kapcsolatára – arra a közegre, ahol a divat, a művészet és az éjszakai élet mindig is szorosan összefonódott.
Az exkluzív, egy héten át látogatható pop-up üzlet a Cala Jondal étteremben található Particular kiállítótérben kapott helyet, ahol a Fiorucci ikonikus szellemiségét hozta el a Földközi-tenger egyik legkeresettebb úti céljára. A popup üzlet magával ragadó élményt kínált a divat, a kreativitás és a kortárs kultúra metszéspontjában. A látogatók elsőként tekinthettek be, és vásárolhattak a Fiorucci 2025-ös őszi/téli kollekciójából válogatott darabokból, amelyek a globális megjelenés előtt váltak elérhetővé.
A kollekció újraértelmezte a márka legikonikusabb elemeit, köztük a Beatitudo mintát (a Fiorucci ikonikus mintája, amely a latin beatitudo – boldogság, üdvösség – fogalmából indul ki, és a márkára jellemző szabadságot, örömöt és hedonista életérzést fejezi ki), az Angels motívum teljes felületű változatát, valamint a klasszikus angyalos felvarrót, amely a Fiorucci meghatározó alapdarabjain jelenik meg. A popup üzlet minden részlete a márka játékos, provokatív és vizuálisan erőteljes örökségét tükrözte, Ibiza vibráló, hedonista energiáján keresztül újragondolva.
Ibiza mindig is az önkifejezés szabadságának és a kulturális avantgárd találkozási pontja volt. A Fiorucci jelenléte egy olyan térben, mint a Cala Jondalban található Particular, azt jelenti, hogy tisztelettel, mégis bátran kapcsolódunk ehhez a közös narratívához. Célunk, hogy vásárlóinknak ne csupán egyedi darabokat, hanem valóban emlékezetes élményt kínáljunk
– mondta Alessandro Pisani, a Fiorucci vezérigazgatója.
Az ibizai popup üzlet tovább erősíti a Fiorucci kapcsolatát a nemzetközi popkultúra ikonikus helyszíneivel, miközben megerősíti a márka elköteleződését a globális, kreatív közösséggel való párbeszéd iránt, valamint a kifejező szabadság iránti folyamatos törekvését.
Egy magyar pszichológus szerint ezen a 6 dolgon múlik, milyen lesz számodra 2026
Helló, Andy Crysell!
Andy-vel a szórakoztatóipar, azon belül is a divat és az elektronikus zeneipar szoros összefonódásáról beszélgetünk a minden évben Ibizán megrendezésre kerülő Nemzetközi Zenei Csúcstalálkozón (IMS), kiemelve a nepszeru olasz Fiorucci marka szoros osszefonodasat az elektronikus zenevel es mas muveszeti agakkal.
Beszélj egy kicsit az izgalmas múltadról!
A múltam dióhéjban: Londonban, azon belül is Dél-Londonban nőttem fel, és nem jártam egyetemre. Tizenhat évesen otthagytam az iskolát, és elkezdtem bekapcsolódni a klubkultúrába, ami egy egészen különleges útra vezetett: újságíró lettem. Olyan magazinoknak írtam a zenéről, a divatról, a szubkultúrákról és az aktivizmusról, mint a The Face, az i-D vagy a Dazed & Confused. Körülbelül tíz évig foglalkoztam ezzel, majd átléptem az ügynökségek világába.
Először egy kreatív ügynökségnél dolgoztam, később pedig egy kulturális stratégiai ügynökséget építettem, ahol többek között olyan márkákkal dolgoztunk együtt, mint a Nike, az Adidas, az IKEA, az Apple, a Google vagy a Netflix. Ezeket az ügynökségeket felépítettem, majd eladtam őket, és visszatértem más projektekhez, az írást is beleértve. Ilyen volt például a tavaly megjelent Selling the Night című könyvem is, amely azt vizsgálja, hogyan kapcsolódik az elektronikus tánczene az ennél jóval tágabban értelmezett kreatív iparágakhoz – mint a divat, a turizmus, a kozmetika, a reklám vagy a média –, valamint azt, milyen hatással volt az elektronikus zene és a zeneipar ezekre a területekre.
Volt egy pillanat az ügynökségi munkád során, amikor megszületett benned az ötlet, hogy ezeket a különböző iparágakat összekapcsold?
Igen, nagyjából így történt. A munkám során – különösen a második ügynökségem, a Crowd DNA esetében – a márkák azért kerestek meg minket, mert meg akarták érteni, mi zajlik éppen a kultúrában, és mindez mit jelent számukra. Érezték, hogy valamilyen kulturális változás van folyamatban, és lépést kell tartaniuk vele.
Feltérképeztük, mi történik különböző kulturális szinteken, majd visszatértünk hozzájuk az általuk legfontosabbnak ítélt trendekkel, amelyeket később a hirdetéseik, a márkakommunikációjuk vagy éppen a termékeik kialakításánál használtak fel. Nem kizárólag a zenével foglalkoztunk, ugyanakkor sok, zenével kapcsolatos megbízást kaptunk divatmárkáktól is, akik azt keresték, hogyan tudnának autentikus módon kapcsolódni a zenéhez. A cél az volt, hogy ne pusztán plakátokkal és bannerekkel jelenjen meg egy márka, hanem valóban kulturálisan értékes és jelentős dolgok jöjjenek létre.
Rengeteget beszélgettünk erről, mivel én mindig is a klubkultúra része voltam, így jól láttam és értettem mindkét oldalt – még ha ez egyfajta belső megosztottságot is jelentett számomra. Úgy éreztem, jó ötlet lenne mindezt egy könyvben feldolgozni.
A panelbeszélgetés során szó esett a ’90-es évekről, valamint egy olasz divatmárka és a klubkultúra közötti szoros kapcsolatról is. Mesélnél egy kicsit bővebben a divat és a klubkultúra különleges viszonyáról?
A divat és a klubkultúra szoros összekapcsolódása valójában korábbra nyúlik vissza: az 1970-es és 1980-as évek között történt. Úgy gondolom, ez volt az egyik első igazán erős példa arra, amikor egy márka – ráadásul egy divatmárka – megpróbálta kihasználni és befolyásolni a klubkultúrát.
A Fiorucci egy jelentős olasz divatmárka, amely Milánóban született, de Londonban és New Yorkban is híressé vált. Elio Fiorucci rajongott a klubkultúráért, és megtalálta annak a módját, hogyan érjen el új közönséget, miközben a divatot is másképp mutatta meg. A Fiorucci szponzorálta a klubesteket, és öltöztette a klubozókat.
A New York-i flagship üzletet leginkább nappali diszkóként lehetett leírni: kiváló hangrendszerrel, tánctérrel, és egy olyan kreatív közeggel, ahol Andy Warhol elindította és képviselte az Interview magazint – saját irodája is az üzletben kapott helyet. Így a térben a kreativitás szinte minden formája jelen volt. (Andy Warhol 1969-Ben, John Wilcock közremûködéséve hozta létre az Interview magazine New York-ban; később a kultikus Fiorucci zászlóshajó-üzletben kapott helyett a magazin Iroda- és eseménytere, ami még szorosabbra fûzte a kapcsolatot a magazin és a divat-kultúra között.)
A Fiorucci esztétikája valóban tükrözte az akkori diszkóstílus vizuális világát, és kiváló példája annak, hogyan találhat egy divatmárka szimbiotikus kapcsolatot a klubzenével. Egy másik érdekes történet, amelyet korábban már említettem, hogy a Fiorucci nevéhez fűződik a stretch farmer feltalálása is. A legenda szerint az ötlet itt, Ibizán született meg: Elio Fiorucci látta, ahogy bohém stílusú hippik farmerben úsznak, és ekkor fogalmazódott meg benne a rugalmas farmer gondolata.
Nagyon érdekes volt hallani a Telekom igazgatójával folytatott panelbeszélgetés során, milyen irányba alakulhat a márkák és a divat jövőbeli kapcsolata. Hogyan fonódik majd össze a Telekom, az Electronic Beats és a divat a jövőben?
Úgy látom, hogy a divatmárkák egyre érdekesebb és újabb módokat keresnek arra, hogyan kapcsolják össze a zenét és a divatot. Természetesen korábban is léteztek divatbemutatók, amelyeket a bemutatókhoz illesztett zene kísért, napjainkban azonban a divatmárkák egyre inkább DJ-kkel dolgoznak együtt, jóval összetettebb és kifinomultabb formákban.
Ahelyett, hogy valaki egyszerűen megjelenne, és lejátszana néhány lemezt, a DJ-k ma már a márka tervezőivel közösen alakítják ki az esték koncepcióját. Olyan alkotók, mint Robert Hood vagy Richie Hawtin, olyan márkákkal dolgoznak együtt, mint a Givenchy, és olyan izgalmas együttműködéseket hoznak létre, mint a Prada Extends, amely szintén jó példája a divat és az elektronikus zene összekapcsolódásának.
A Prada Extends projekt keretében Richie Hawtin és három másik DJ is hasonló módon működött együtt a márkával különböző városokban, és ez messze túlmutat azon, hogy egy DJ pusztán a kifutót kísérő zenét szolgáltassa. Az alkotói folyamat során a DJ-k kifejezetten a bemutatókhoz készítettek zenei anyagot, ami jóval magasabb szintű együttműködést jelent.
Vannak DJ-k, akik saját ruházati márkát indítanak – ilyen például Peggy Gou, aki DJ-ként, influenszerként és divattervezőként is jelen van, míg Honey Dijon egy másik markáns példa erre a jelenségre. Számtalan érdekes példát látunk tehát arra, hogyan fonódik össze a zene és a divat különböző formákban.
Az elektronikus zene és a divat világából most mely területek motiválnak vagy érdekelnek leginkább? Hiszen sok mindent láttál és megéltél már…
Nagyon szeretem a zenét, és valóban szükségem is van rá. Valójában az egész iparág érdekel, ami körülötte létezik, és lenyűgöz, amikor a kreatív területek legjobbjai úgy kapcsolódnak össze, hogy a zenén keresztül szinte beszippantják az embert. Dolgozhatsz a zeneiparban, miközben kapcsolódsz a divathoz, a reklámhoz, a médiához, a gaminghez vagy bármilyen más területhez.
Szeretem, hogy az elektronikus tánczene ilyen erős hatással van más kreatív világokra is. Ahogy az előadásomban is említettem, ma mindez sokkal nehezebbnek tűnik, mint régen. Korábban az emberek könnyebben tudtak egyik területről a másikra váltani: elindulhattál a klubkultúrából, és mire észbe kaptál, már a divattal, a dizájnnal vagy valami egészen mással foglalkoztál.
Ma ez egy jóval nehezebb világ, különösen a most feltörekvő fiatalok számára, akik éppen ezen az időszakon mennek keresztül. Ennek ellenére még mindig sokan vannak, akik felismerik a klubkultúra erejét abban, hogy lehetőségeket teremtsen.
Hiszel még ma is a közösségi média erejében, vagy a különböző trendek hatására megváltozott a véleményed?
Igen, valószínűleg mindannyian azt szeretnénk, ha a közösségi média másképp működne. Nem gondolom, hogy valaha is eltűnne. Úgy érzem, elértük azt a telítettségi pontot, amikor a mobiltelefonok – és velük együtt a közösségi média – túlságosan nagy irányítást vettek át az életünk felett. Ma a digitális lét számít normálisnak.
Ugyanakkor egyre többen ismerik fel és értik meg a személyes, társas kapcsolatok valódi értékét. A digitális jelenlét továbbra is meghatározó marad, és a közösségi média mindig része lesz az életünknek, de úgy gondolom, a jövő inkább a „nem mindig bekapcsolt” közösségi médiáé.
Olyan platformhasználatra van szükség, amelyet tudatosan, adott célokra használunk, nem pedig olyasmire, ami az életünk minden percébe behatol. Azt hiszem, ezt szeretnénk mindannyian.
5 gondolat, ami nem hagyott nyugodni az Emily Párizsban 5. évadának nézése közben
Miközben hallgattalak, az volt az érzésem, hogy rengeteget láttál és sok mindent formáltál, hiszen a különböző kreatív iparágakat a reklám világával is összekapcsoltad. Felmerült bennem egy kérdés: mit gondolsz – kissé „régivágású” szemlélettel – az előttünk álló mesterségesintelligencia-boomról?
Nos, az utolsó ügynökségemnél már elkezdtünk a mesterséges intelligenciával dolgozni. AI-alapú termékeket fejlesztettünk, ami óriási váltást jelent az ügynökségek világában, de őszintén szólva a munka és a kreativitás minden területén is. Tény, hogy igyekszünk pozitívan hozzáállni, ugyanakkor a technológia jó és rossz célokra egyaránt használható.
Elképzelhető, hogy demokratizáló hatása lesz, és olyan emberek is lehetőséget kapnak az alkotásra, akiknek erre korábban nem volt esélyük. Ugyanakkor ez komoly aggodalmakat is felvet, hiszen munkahelyek szűnhetnek meg. Vajon a jövőben is szükség lesz tervezőkre? A lányom a londoni Goldsmiths Egyetemen tanul dizájnt, és óhatatlanul felmerül bennem a kérdés: vajon lesznek-e még dizájnerek?
Mégis fontos, hogy pozitívak maradjunk. Ez egy újabb technológiai fordulópont, és a kreativitás történetében mindig is ezekből a változásokból születtek új irányok. Arra kell törekednünk, hogy a mesterséges intelligencia az emberek igényeit szolgálja, és ne ő mondja meg, mit tegyünk.
Mi a véleményed a demokratizálódásról, különösen a zene- és a divatiparban? Hogyan segíthet ebben az AI, vagy esetleg egy egészen más irányba terelhet minket?
Nem tudom. Erre nincs egyértelmű válaszom. Szeretném azt hinni, hogy lehetőségeket teremt, ahogy azt korábban az előadásomban is említettem. Ugyanakkor aggasztó, hogy régen sokkal könnyebb volt bekerülni olyan területekre, mint a divat vagy a zene, míg ma a társadalmi-gazdasági szempontból hátrányos helyzetű emberek számára ez sokkal nehezebb.
Az Egyesült Királyságban például, ha valaki alacsonyabb társadalmi háttérből érkezik, gyakran könnyebben talál munkát a jogi vagy a pénzügyi szektorban, mint a divat- vagy a zeneiparban. Ez elsőre abszurdnak tűnik, mégis így van, és ezek az emberek gyakran teljesen kiszorulnak a kreatív területekről.
Talán, ha a mesterséges intelligenciát a vállalkozó szellemű fiatalok kezébe adjuk – azokéba, akik olyan dolgokra akarják használni, „amiket nem szabadna” –, akkor ez egyfajta technológiai lázadássá válhat. Olyan használati módok születhetnek, amelyekre az idősebb generációk vagy az intézményi, privilégiumokkal rendelkező vezetők talán nem is gondolnának.
Melyik ország vagy város áll hozzád a legközelebb? A világ számos pontján voltak ügynökségeid, ami önmagában is lenyűgöző. Van kedvenc helyed?
Erre mindig máshogy válaszolok, mert nagyon gyorsan „váltok” a városok között. Ha eltöltök egy kis időt valahol, hamar azt érzem, hogy ez lett az új kedvencem. Londonhoz mindig hű maradok, hiszen onnan származom, de New York iránt is végtelen megszállottságot érzek. Tudom, hogy már nem a régi New York, sok szempontból dzsentrifikált város lett, de még mindig úgy érzem, van egy valódi, pulzáló energiája. Ezek persze elég egyértelmű választások.
Hol érzed magad a leginkább inspiráltnak? Honnan meríted az ihletet?
Attól inspirálódom, ha városokban vagyok, és olyan dolgokat csinálok, amelyek ismeretlenek számomra. A könyvem nagy részét például Los Angelesben írtam, ahol három hónapot töltöttem. Bár jól ismerem a várost, most tudatosan olyan környékeket kerestem fel, ahol korábban még nem jártam, és ez rendkívül inspiráló volt.
Néha egészen lenyűgöző élmények érnek, máskor pedig csak a mindennapi életet figyelem. Szeretek kilépni a komfortzónámból, mert a jó ötletek általában ott születnek – függetlenül attól, melyik városban vagyok éppen.
Mi a motivációs üzeneted az új generáció számára?
Valósítsák meg a jó és izgalmas kreatív ötleteiket, és merjenek szabályt szegni. Mindenki, aki igazán menő dolgot hozott létre – legyen szó zenéről, divatról, reklámról vagy művészetről –, valamilyen szinten mindig megszegte a szabályokat. Ne azt tedd, amit mások mondanak, hanem lépd át a határokat, és alakítsd ki a saját utadat.
