Kovács Gyopár: „Muszáj erős belső kontrollnak lennie ahhoz, hogy reálisan lásd, ki is vagy valójában”
Bár családjában nem voltak előzményei a színészi pályának, kitartása és önismerete révén sikeresen halad előre céljai felé: Kovács Gyopár színésznő a GLAMOUR-nak mesétl eddigi pályafutásáról, valamint az önmagával és a szépséggel való viszonyáról.
Ezeket láttad már?
A GLAMOUR január-februári lapszámának szépségrovatában Kovács Gyopár mutatja meg, mit tanult munkája által a sminkelésről, a bőrápolásról és ezáltal önmagáról is. A színésznő a színészet és az éneklés iránti elkötelezettségéről és szépségápolási szokásairól mesélt. Kitartása és folyamatos tanulási vágya hajtja előre, miközben fontosnak tartja az önismeretet és a kritikák befogadását. Keresd magazinunkat az újságárusoknál, Dobó Katával a címlapon!
Mikor döntötted el, hogy színészettel szeretnél foglalkozni?
Klisének fog hangzani, de gyerekkoromtól kezdve ezzel szerettem volna foglalkozni - nem volt egy konkrét pont, amikor ezt eldöntöttem. Csak emlékképek vannak meg arról, hogy a nagyszüleimnél az volt a program, hogy a boltív alatt mondókákat vagy népdalokat adtam elő, ahova kötelező jelleggel leültettem a család többi tagját, akiknek a végén tapsolniuk kellett.
Nekem a nagyszüleimnél volt a kis színpadom, ehhez utólag csatlakoztak a testvéreim is. Mindig valamilyen produkcióval készültünk a családnak, és én voltam az, aki elment a prózamondó, illetve a népdaléneklési, a szépolvasási vagy a mesemondó versenyekre.
Nálatok a családban volt valaki, aki hasonló pályán tevékenykedett?
Nem volt senki hasonló pályán, viszont a húgom viszi tovább ezt a hagyományt, mert ő is ezzel szeretne foglalkozni, szeret és szépen is tud énekelni. Apai ágon a nagymamám mindig is nagyon szeretett énekelni, ő nagyon sok népdalt tanított meg nekem, édesapám pedig klarinétozott sokáig egy zenekarban, de nem tudott kottát olvasni, csak ösztönből játszott. A zene nagyon erősen jelen volt a családban, de a színészettel senki sem foglalkozott.
Melyik irányt érzed közelebbinek, a színházat vagy a filmet?
Sokszor felteszik ezt a kérdést, de sosem tudok választani, mert a kettő annyira különbözik egymástól, hogy mind a kettő más miatt különleges. A színházban azonnal érzed a reakciókat a nézőktől, ami kivételes energiát ad, azonnali visszajelzést kapsz a színpadon állva. A film teljesen más típusú varázslat, mert ott a végeredményt csak utólag látod. A filmezés kihívása számomra az, hogy hogyan tudom a koncentrációt és az energiát fenntartani a különböző forgatási szakaszok során, ami nagyon különbözik a színháztól.
Milyen tanácsot adnál azoknak, akik színészi pályára készülnek?
A tanácsom a kitartás és az önismeret. Én például nagyon szeretek pszichológiai könyveket olvasni, foglalkozni önmagammal, hiszen a színészet maga is egy végtelenségig tartó fejlődési folyamat. Mindig tanul újat az ember, és ezt a tanulási vágyat nem szabad elfelejteni. Az önismeret is pontosan ugyanannyira fontos, mert a sok külső vélemény hatással van rád, és muszáj erős belső kontrollnak lennie benned ahhoz, hogy reálisan lásd, ki is vagy valójában, és hogyan fogadod be a kritikát, akár pozitív, akár negatív.
Mi az, amit a munkád során a szépséggel kapcsolatban tanultál, és amit a mindennapokban is alkalmazol?
Igazából a munkám során tanultam meg sminkelni, mert a színházban általában mi magunk sminkelünk. Olyan szempontból a kreativitásunkat is fejleszti, hogy az adott karakterhez passzoló sminket készítünk, ezt a részét művészeti aspektusból élem meg. A hétköznapokban többnyire nagyon természetes sminket szoktam viselni, azonban az előadás előtt szeretem, ha ez a folyamat egy rituálé, ahol gyertyafény és zene mellett nyugodtan elkészülhetek.
Az arcbőröm ápolására kevés, de minőségi termékeket használok, és mindig tisztítom a bőrömet. A hajamra pedig rozmaring olajat használok, és odafigyelek, hogy ne károsítsam túlzott hővel.
