Meghalt Vivienne Westwood, a divat zabolázhatatlan királynője
Békésen, családja körében halt meg Dame Vivienne Westwood ma a dél-londoni Claphamben, adta hírül a divattervező közösségi média oldala. Elmondhatatlan veszteség érte a divatvilágot és az egész világot. Westwood aktívan felszólalt a klímakatasztrófa megelőzése érdekében is, határokat feszegető divattervezői pályája mellett a világ megváltoztatására is vállalkozott.
Ezeket láttad már?
„Vivienne Westwood az utolsó pillanatig folytatta azt, amit szeretett: tervezett, művészettel foglalkozott, könyvet írt, és jobbá tette a világot. Csodálatos életet élt. Az elmúlt 60 év során elért innovációi és hatása óriási volt, és a jövőben is folytatódni fog. Vivienne taoistának tartotta magát. A Tao spirituális rendszer, és még soha nem volt nagyobb szükség rá, mint ma. A Tao azt az érzést adja, hogy a kozmoszhoz tartozol, és célt ad az életednek; olyan identitást és erőt ad, hogy tudod, azt az életet éled, amit élhetsz, és ezért igazán élned kellene. Használd ki teljes mértékben a földi életedet!" - olvasható a cég Instagram bejegyzésében. A világnak szüksége van az olyan emberekre, mint Vivienne, hogy jobbá váljon.
A GLAMOUR egy korábban, a magazinban megjelent Puskás Panni tollából származó cikkel búcsúzik a divat királynőjétől.
Feltalálta a punk stílust, a világ egyik leghíresebb divattervezője, megalapította a klímaforradalmat. Ki az? Segítek: nem az angol királynő.
Brit háztartásbeli
2018 márciusban mutatták be Nagy-Britanniában a Westwood: Punk, Icon, Aktivist című dokumentumfilmet, amely Vivienne Westwood életéről és munkásságáról szól. Mivel egyelőre semmilyen formában nem lehet a filmhez hozzájutni Magyarországon, elolvastam Ian Kelly Westwood-könyvét, amely tavaly, három éves késéssel jelent meg a hazai könyvesboltokban. Mindenkit óva intenék attól, hogy elolvassa ezt a pocsék stílusú, vacakul szerkesztett életrajzot, de a belőle kinyert információk segítségével megpróbálom körülírni, hogy miért Vivienne Westwood a legvagányabb nő ma Angliában.
Vivienne Isabel Swire 1941-ben született Derbyshire-ben, egyszerű vidéki család gyermekeként. Első férjéhez, Derek Westwoodhoz alig huszonegy évesen ment hozzá, majd a következő évben megszülte első gyermekét Bent. Tisztességes brit háztartásbelinek indult, aki – ha a körülmények úgy alakultak volna – el tudta volna nyomni magában tehetségét és kreativitását. Szerencsére nem úgy alakultak a dolgok. Rövid házassága után Vivienne megismerkedik Malcolm McLarennel, akiről már a megismerkedés pillanatában világos, hogy nem egészen normális, és hogy őrült ötleteiben kódolva van a siker. Szakmailag gyümölcsöző húsz éves együttélésük a magánéletben egyértelműen egy bántalmazó kapcsolat képét mutatta, melyben McLaren hobbiszinten űzte Vivienne elnyomását és megalázását, rendszeresen nevezte őt varrónőjének, ötleteit ellopta, majd két évtized után, mikor végleg szakítottak egymással, megpróbálta megfúrni Vivienne divattervezői karrierjét. Kettőjük kapcsolatából született Westwood második gyereke, Joseph Ferdinand Corré, aki két évvel ezelőtt felgyújtotta Sex Pistols gyűjteményét a Temzén, tiltakozva az ellen, hogy a punk szubkultúrát múzeumi műtárgyak formájában konszolidálja a brit társadalom.
De mi az a punk?
Biztosítótű a fülben, színes kakastaréj, szakadt Sex Pistols póló, bakancs, pogó, anarchizmus. Ez azért rémlik nekünk, mert hozzánk a punk stílus némi késéssel, a rendszerváltás után kezdett begyűrűzni, és a kilencvenes évek közepén kezdett szélesebb tömegekhez eljutni. Ha nagyon figyelünk, egy-egy kósza punkot még ma is láthatunk az utcákon, de leginkább a Sziget fesztiválon. Ám mindezt Vivienne és Malcolm találta ki a hetvenes években a londoni King’s Roadon. Volt ott egy boltjuk, Let it rock néven indult, aztán volt több másik neve is, ma is üzemel World’s end néven, cégére egy hatalmas óra, amely visszafelé jár.
A punknak nem volt túl bonyolult üzenete, lényegében csak lázadást jelentett az angol kispolgári konformizmus és a politikai vezetés igazságtalanságai ellen. Az újdonság az volt benne, hogy szorosan összekapcsolta a zenét, a politikát és a divatot, korábban ugyanis senkinek nem lehetett megállapítani az öltözködéséről, hogy milyen zenét hallgat vagy milyen politikai rendszerben hisz. A punk célja a sokkolás volt, akár a dalszövegeket, akár a ruhákat tekintjük. A Sex Pistols zenekar számai – amelyeknek részben Vivienne írta a szövegeit – sorozatosan támadták az angol elitet és az angol társadalom rendezettségét szimbolizáló királyi családot: simán lerasszistázták a királynőt, a God Save the Queen album borítóján pedig biztosító tű került II. Erzsébet szájába. Vivienne és Malcolm találmánya az is, hogy a ruhákra politikai üzeneteket nyomtattak, amely napjainkra kissé konszolidáltabb formában a divatvilág szerves részévé vált, elég, ha csak a 2016-os feminista H&M kollekcióra gondolunk.
Kultúra és aktivizmus
A punk korszak végét Vivienne Westwood 1979-re datálja, ekkor halt meg a Sex Pistols zenekar legendás gitárosa, Sid Vicious heroin-túladagolásban. Ekkor Vivienne-t más irány kezdte érdekelni a tervezésben: hogy hogyan lehet divatot és kultúrát összekapcsolni. Következő kollekcióiban a történelmet, az irodalmat és a popkultúrát szintetizálta, így például a Pirates-kollekcióban, amelyet a XVII. századi kalózok ruhái ihlettek, a Clint Eastwood-kollekcióban, amely a színész híres spagettiwesternjeit idézi, vagy a Mini Crini-kollekcióban, amelyben Walt Disney világa elevenedett meg.
Bár Vivienne munkáit nagy médiafigyelem övezte már a hetvenes évektől kezdődően, a brit divatsajtó tudomást sem vett róla, így a nyolcvanas évek második feléig folyamatos anyagi problémákkal küzdött. A nyolcvanas évek elején Malcolmmal véget ért a társulásuk szakmailag és családilag egyaránt, bár McLaren korábban sem viselkedett normális családapaként. Jellemző módon, Vivienne először nem is Londonban csinálta meg a szerencséjét, hanem Milánóban, Párizs után a divat második fővárosában. Itt indult el a professzionalizmus útján, Londonba pedig már sikeres és gazdag divattervezőként tért vissza.
Vivienne életéből a punk nem tűnt el, csak átalakult. „A klímaforradalom punk” – mondja, és hogy mi a punk, azt egyértelműen ő dönti el. Aktivistaként részt vesz a Cool Earth munkájában, akik a klímaváltozás ellen, az őserdők megmentéséért harcolnak. Rengeteg munkával és pénzzel támogatta a szervezetet, s így komoly eredményeket értek el az esőerdők fakitermelésének megállításában. Emberi jogvédő szervezeteket is támogat, így például az Amnesty Internationalt, politikai érdeklődése és aktivitása tehát nem múlt el abban a pillanatban, amikor megtalálta helyét a divat világában, épp ellenkezőleg: pénzét és befolyását arra használja, hogy megvédje a bolygót és a rajta élő embereket. Így válik punk-sztorija kerekké, és emiatt ő a legvagányabb nő Angliában.
Sajnos már csak volt a legvagányabb nő, de ahogy szlogen szól: Punk is not dead.
