Magyar lány az Armani, a Moschino és a Miu Miu kedvence
Adamik Luca épp edzésről tartott hazafelé 14 évesen, amikor egy modellügynök leszólította az utcán. Az Attractive Models 19 éves büszkesége jelenleg a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem hallgatója, és az elmúlt hetekben olyan divatházak kifutóin vonult végig, mint a Jean Paul Gaultier, a Miu Miu, a Moschino vagy a Giorgio Armani. A GLAMOUR Online elcsípte egy interjúra a sikert sikerre halmozó magyar modellt.
Ezeket láttad már?
Hogyan indult a modellkarriered?
Amikor 14 évesen leszólítottak, először csak nevettem a dolgon, sosem gondoltam volna, hogy modellként dolgozhatnék, és a sok átverős ügynökség miatt sem voltam túl bizakodó akkoriban. Azért egy névjegyet elfogadtam, és hazavittem. A szüleim kezdtek el utánajárni a dolognak, szerették volna, ha önbizalmat szereznék ezáltal. Egyébként ez az egyik legnagyobb ajándék, amit ettől a világtól kaptam: ma már semmit sem változtatnék meg magamon, és ez csodálatos érzés. Tizenöt évesen kerültem át anyaügynökségemhez, az Attractive-hoz, itt kezdtem el rendszeresen dolgozni, ezért innen számítom a modellkedésem valódi kezdetét.
Axente Vanessa, az ügynökség és az ország jelenleg legsikeresebb topmodellje már 16 évesen kipróbálta magát a divatfővárosokban. Hogyhogy te eddig vártál a kiugrással?
Az iskola volt mindig az első az életemben. Először itthon akartam biztosítani a tanulmányaimat, minimum egy jó érettségit és nyelvvizsgákat a kezemben tudni, mielőtt száz százalékosan a modellkedésre koncentrálok. Leérettségizésemig csak nyaranta utaztam el hosszabb időre (Milánó, Róma, Szingapúr) és tanév közben kisebb divathetekre, emellett direkt munkákra jártam ki Bécsbe. (Meg kell jegyeznem: nem hiszem, hogy sok ügynök támogatott volna ebben úgy, ahogy azt Fehér Orsi, a Attractive vezetője tette. Nagyon hálás vagyok érte, hogy soha nem erőltette a modellkedést, és elfogadta a suli- és tanulásmániámat.) Tizennyolc évesen vettek fel a párizsi ügynökségemhez (Nathalie Models), akik fantasztikusak, nagyon profik, de emellett humánusak is. Érettségi után az egyetemet is szerettem volna megpróbálni, hiszen nyugodtabb lélekkel vágok bele úgy a modellkedésbe, ha tudom, hogy van egy biztos pontom is itthon, ahol a "normális életem" folytatódhat.
Miért éppen a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem?
A MOME mindig is hatalmas álom volt nekem, és soha nem hittem volna, hogy első próbálkozásra, maximum pontszámmal fogok bejutni. Életem álma valósult meg ezzel, így a modellkedés megint háttérbe szorult kicsit, mert az első fél évemet lejártam itt - nem tudtam ellenállni, és azonnal passziválni. Nem bántam meg, mert a MOME-n otthon vagyok, az az én helyem és közegem. Szerelmes vagyok az összes tanáromba, az óráimba, a helybe, a különleges és tehetséges emberekbe… Az első félév után viszont passziválnom kellett, mert lehetetlen volt továbbra is a suli-modellkedés kettőst folytatni. Elképesztően maximalista vagyok úgy általában minden téren az életemben, és elérkeztem ahhoz a ponthoz, hogy nem tudtam volna egyik oldalon sem úgy teljesíteni, ahogy azt elvárom magamtól, és amire tudom, hogy képes vagyok, ha csak az egyik dologgal foglalkozom. A MOME megvár, így úgy döntöttem hosszú vívódás után, hogy adni kell egy esélyt a modellkedésnek és ki kell próbálnom, mi történik, ha száz százalékosan beleadom az energiáimat.
Idén döntöttél úgy az ügynökségeddel, hogy meghódítod a divatfővárosokat is. Milyen élmény volt a párizsi couture divathét és a milánói, párizsi ready-to-wear szezon?
A januári párizsi haute couture fashion week hozta meg nekem az áttörést, ahol megkaptam a Giambattista Valli show-t is. A tervező amint meglátott, meg se nézte, hogyan járok, csak azt mondta, hogy "Őt akarom.". Fel sem fogtam, hogy ez azt jelenti, hogy a legnagyobb szupermodellekkel fogok egy kifutón vonulni. Csodálatos élmény, mikor egy tervező az első pillantásra beléd szeret. Minden téren hiszek ebben az első pillantásban, és hogy nem a végeérhetetlen castingáradat hozza meg a valódi eredményeket, hanem ha valakire első pillantásra olyan benyomást teszel, (vagy ő rád, általában ez kölcsönös nálam) hogy nem kérdés, hogy "kell" a másik. Ez a couture hét elég jól sikerült, ennek hatására vettek fel a szuperprofi milánói ügynökségemhez (Women), akik közreműködésével az ottani divathét minden elképzelésünket felülmúlta.
A Moschino is amolyan első látásra szerelem volt a tervezőkkel, és azért is emelném őket ki, mert az egyik kedvenc márkám, a tervezőnő személyiségéért és a ruháiért is odavagyok. Több kisebb show után az Emporio és Giorgio Armanit is csinálhattam. Szintén hihetetlen élmény volt Armanival személyesen együtt dolgozni, és az elképesztő profizmusát közelről megfigyelni.
Fel sem fogtam, mikor megkaptam a hírt, hogy casting nélkül megkaptam a Jean Paul Gaultiert, amit azért emelnék ki, mert a tervező egy hihetetlenül humoros, nagyon jószándékú ember. Majd minden napra jutott két show és fittingek, amit nagyon élveztem, de elképesztően megerőltető volt mind fizikailag, mind lelkileg nekem. A párizsi divathét utolsó napjára jutott a legnagyobb meglepetés, hogy a Miu Miut is megkaptam, aminek a tervezőnője ugyanaz, mint a Pradának, ami a kedvenceim közé tartozik, így alig hittem el, hogy vele is együtt dolgozhatok. Ez a show azért nagy élmény, mert ez volt az első olyan nagy bemutatóm, ahol a kifutón ki tudtam kapcsolni az agyam, és élvezni tudtam minden pillanatát, nem pedig azon stresszeltem, hogy hogy fog sikerülni.
A legnagyobb élményem a Jean Charles de Castelbaljac show volt Párizsban. Ez az a tervező, akinek a ruhái nagyon közel állnak hozzám, az összeset viselni tudnám, és lenyűgöz annak a férfinak a munkája, ahogy a nőiességet, a művészetet a festészetet, a humort elképesztően ötletesen vegyíti. Vagány és őrült, emellett nőies marad. Emellett lírai is volt, amire ráerősített az is, hogy egy templomban volt megtartva a show. Tehát számomra egyszerűen tökéletes élmény volt. Gyönyörű környezet, elképesztő ruhák és erre jött a kezdés előtt egy órával a meglepetés, hogy én zárhatom majd a bemutatót. Ez mindig nagy megtiszteltetés, de hogy pont azon a show-n tehettem ezt meg, ami a legközelebb állt hozzám stílusilag, nagyon boldoggá tett.
Az egyetemen az Elméleti Tanszék design-és művészetelmélet szakának hallgatója vagy. Miért pont erre esett a választásod?
Engem mindig is az elméleti rész, a tervezők mögötti háttérmunka, menedzsment és szervezés érdekelt a legjobban. Ezen a szakon közel vagyok a tervezőkhöz. A gyakolati órákon bejárhatok megfigyelni a munkafolyamatokat, ezáltal a részesévé válok, megértem az elképzeléseiket, és úgy, hogy ezekbe valóban belelátok és megtapasztalhatom a működésük hogyanját és mikéntjét, én is sokkal hatékonyabban tudom őket majd a jövőben támogatni, velük együttműködve dolgozni. Emellett olyan szakot kerestem, ahol a szerelmem az irodalommal, olvasással, művészettörténettel nem szakad meg, sőt kiteljesedhet.
Milyen könyveket olvasol mostanában?
Rengeteget olvasok, falom a könyveket. Főleg külföldön, ahol a magyar nyelven olvasás mindig megnyugtatja a lelkemet... Utazásaim alatt 4-5 könyv mindig kint van nálam, ami azért csak ennyi, mert nem fér el több a poggyászomban. Most éppen Pilinszky János művei meghatározóak az életemben. A verseibe már gimnáziumban szerelmes lettem, de a prózáját csak nemrég fedeztem fel. Csodálatosak a cikkei is, külföldön minden nap minimum elolvastam egyet. Szepes Mária Vörös oroszlánját olvastam még kint, és Nietzsche életéről és filozófiájáról egy nagyon érdekes könyvet. Kunderától A lét elviselhetetlen könnyűsége (egyik kedvencem) is velem volt. A kivitt könyveket általában egy-két hét alatt elolvasom, utána internetről szoktam olvasni.
Kik a kedvenc tervezőid, divatházaid?
Külföldön a Prada, Vivienne Westwood, a Moschino , de ez a felsorolás végtelen lehetne. Olyan típus vagyok ebben is és a tanulásban is, hogyha olyan show-t kapok meg, vagy olyan órám van, ami eleinte nem fog meg annyira, miután belekerültem, megismerem és benne/érte dolgozom, beleszeretek. Így szinte az összes tervezőt felsorolhatnám kedvencként, akiknek dolgoztam, mindegyikük munkáját szeretem valamiért. Így Giambattista Valli is kedvenc lett a hihetetlen nőies, elegáns ruháival, Jean-Charles de Castelbaljac pedig az őrületes kollekciójával…Tényleg gondban vagyok, odavagyok mindegyikükért.
Itthon pedig az a helyzet, hogy nagyon fontos nekem a tehetséges magyar tervezők sorsa, nagyon büszke vagyok rájuk, és remélem, hogy a jövőben olyan területen dolgozhatok majd, hogy munkájukat segíthetem valamilyen formában. Így szintén nehéz kiemelnem egy kedvencet, de ha mindenképp ki kell emelnem egyet, akkor az a Nubu. Szeretem a letisztult ruháikat, és fontos, hogy megfizethetőbb kategória. A fél ruhatáram tőlük van.
Sármán Nóra munkáját emelném még ki, ruháinak romantikája és egyben dögössége, finom anyaghasználata is nagyon közel áll hozzám. Az idei GLAMOUR-gálán az ő egyik ruhakölteményében jelenhetek meg.
Mik a terveid a jövőre nézve?
Rengeteg tervem van, de egyelőre a suliban is annyi minden érdekel, hogy még nem tudok egy konkrét irányt megadni. Azt hiszem, ha aktív tanuló leszek újra, akkor majd ez is körvonalazódik. Több mint valószínű, hogy a textilesekkel fogok valami közösbe, hiszen a divatszakmában vannak kapcsolataim és tapasztalatom is, azonban nem ragaszkodom görcsösen ehhez sem. Annyi biztos, hogy a MOME-n a számomra lehető legjobb helyen vagyok.
Kattintsatok a galériára Adamik Luca kifutós képeiért!
Magyar lány az Armani, a Moschino és a Miu Miu kedvence Szép és okos: Adamik Luca az iskolapadtól a legnagyobb divatházakig. Exkluzív interjú. Tesztfotó Luca a párizsi couture divathéten
