Már készülünk az őszre
A közös hétvégi balatoni kiruccanás után - ami kivételesen a pihenés és a semmittevés jegyében telt -, az új hetet nagy izgalommal kezdtük, ugyanis a szeptember idén különleges utazással kezdődik számunkra? Bár már 6 szezon óta jelen vagyunk a New York-i Fashion Weeken, most először lesz lehetőségünk arra, hogy (Ahn Tuan és a Je suis Belle kíséretében), a 2010-es tavasz-nyári női kollekciót - eddig szokatlan módon - prezentáljuk az utca emberének? (bővebben a későbbiekben?) Ez persze rengeteg munkát és előkészületet jelent, így az elkövetkező két hét ennek jegyében telik majd. A különleges alkalomhoz különleges meghívó dukál, melyhez fotózást szerveztünk a hét második felére. A képen, az eseményen résztvevő hazai tervezők szerepelnek majd, és mindenkitől egy olyan ruha, mely beharangozza a készülő kollekciókat. A rajzot András már elkészítette, Attila kiszabta, amit ki kell és egy gyakornok lány segít nekünk a varrásban. Körülbelül egy hétig tart majd amíg elkészülünk vele, mert legalább 40 órán át kell varrni egy ilyen darabot. Zuzmó szürke, elasztikus tüllből készülő, színátmenetes ruháról beszélünk, mely fáradt rózsaszínben teljesedik ki. Ez egy úgynevezett "image darab" lesz, mely már majdnem haute couture, azaz nem utcai, mindennapos viseletnek készül.
Ezeket láttad már?
A belvárosi műhelyben mellettünk két varrónő (Editke és Kati) dolgozik folyamatosan, hogy a készülő kollekciókon túl az egyre bővülő vásárlói kör igényeit is ki tudjuk elégíteni. Természetesen, amikor gyártatás folyik külső varrodák munkájára is szükségünk van. Rajtuk kívül a nyári szezonban művészeti iskolákból érkeznek hozzánk gyakornokok, akik szintén rengeteget segítenek. Eszter feladata ma egy másik projekt előkészítése volt, így a fontosabb, erre a hétre vonatkozó dolgokat a közös, showromban elköltött ebéd alkalmával beszéltünk meg.
Mostanában az V. kerületben folyó végeláthatatlan átalakítás nehezíti meg az életünket és a hozzánk való eljutást. A Petőfi Sándor utca lassú sétáló utcává alakulását mi testközelből élvezhetjük végig, és a rotációs kapák hangja már éppoly természetes nekünk, mint régen az elhaladó autók zaja. Az átkelés az úttesten - illetve annak helyén - különösen izgalmas, hiszen csak pallóhidakon, vagy bokáig homokban lehetséges. De nem csüggedünk, hiszen - reméljük - az egyre mélyülő gödröket díszkővel kirakott széles járdák váltják majd fel, és minden visszatér a régi kerékvágásba.
