Virtuális tárlatvezetés a Cipőfantáziák kiállításon
A Pécsi Galériában, a Lokart Fesztivál keretén belül megnyitott csodás, kortárs cipőkiállítás kurátorai Liza Snook a Virtual Shoe Museum alapítója és Amber Ambrose Aurèle holland cipőtervező. Nem csak a divat iránt vonzódó közönségnek, de a popkultúra, képzőművészet és a jövő iránt érdeklődőknek is izgalmas pécsi program.
Ezeket láttad már?
A Cipőfantáziák kiállítás olyami, amire az ország minden részéről érkeznek a látogatók. Én is tartottam itt egy szubjektív tárlatvezetést, és most virtuálisan megpróbálom a GLAMOUR olvasóink is megmutatni, miért is olyan izgalmas ez a divat és képzőművészet határán ügyesen egyensúlyozó tárlat.
A félelmetes tűsarkú cipő?
“Nő magassarkúban, veszélyesebb, mint egy töltött fegyver.” – vallja Amber Ambrose Aurèle designer, a kiállítás egyik kurátora, aki különleges, “égig érő sarkú” cipőivel vált ismertté a világban. Nos, én pacifista vagyok, és osztom a Földről nemrégiben eltávozott Vivienne Westwood divattervező és aktivista nézeteit, aki az aktuális kizsákmányoló rendszerek elleni kiállásként Malcolm McLarennel nem mellesleg megteremtette a punk stílust az öltözködésben. Westwood "War Economy"-ként, azaz háborús gazdaságként aposztrofálja azt, amiben jelenleg élünk, ahogy fogalmaz: „Azért fegyvezkezünk, hogy megvédjük magunkat önmagunktól.” Az egyik legtalálóbb kritikának gondolom ezt a mondatát, mely a Business of Fashion konferenciáján hangzott el, melynek ő volt a védnöke nem sokkal a halála előtt. Én tehát mindig óvakodom attól, hogy a fegyvereket bármiféle pozitív kontextusban használjam. Márpedig a nőkről való gondolkodás számomra mindig csak pozitív lehet, ez az egyik gondolkodásbéli korlátom.
Valemelyik nap egy fogyókúrát támogató termék bemutatójára mentem a Budai Várba és a szépen kiöltözött párok közül két nőnek is komoly problémája akadt a járással, olyannyira, hogy hosszú időre meg kellett állniuk, azon gondolkodni, hogy hogyan is jussanak el az esemény színhelyére a macskaköves úton. Én fiúkkal nőttem fel, egy pillanat alatt levettem volna a tűsarkút, és mezítláb folytattam volna az utat. Nagyon érdekes volt nézni, hogy ezek a nők teljesen lefagytak ebben a szerepben, amit a cipő viselése miatt magukra vettek. Ebből a szemszögből nézve mégis érthető, hogyan is lehet egy cipő fegyver, amit a saját fejünkhöz tartunk.
Izgalmas cipőkultúra
Visszatérve a kiállításra, melynek a címe, Cipőfantáziák is jelzi, hogy itt nem arról beszélünk, hogy egy cipő hordható-e vagy sem. Amber Ambrose Aurèle divattervező a divat és a művészet határait kutatja, megkérdőjelezi a társadalmi elvárásokat, új univerzumok felfedezésére, új látásmód kialakítására törekszik. Munkáival összeköti a művészetet, a divatot és a különböző kultúrákat. Alkotóként elkötelezett a fenntartható, innovatív technikák és anyagok iránt, és designer tevékenysége mellett Hollandiában és Kínában tanítja az új tervező generációt.
Liza Snook, a kiállítás másik kurátora, aki 2004-ben hozta létre a VirtualShoeMuseum webhelyet. Itt nem tudok elmenni amellett a párhuzam mellett, hogy ez pontosan ugyanaz az év, amikor a GLAMOUR magazin Magyarországra érkezett. A GLAMOUR egyébként 1939-től létezik, az amerikai kiadóvállalat, a Condé Nast kiadóvállalat a tulajdonosa, a Ringier Hungary a hazai kiadója. Ez a vállalat adja ki a Vogue-ot, a Vanity Fairt-, a Tatler-t, A The New Yorker-t, a Wired magazint többek között. Jövőre már 20 évesek leszünk Magyarországon! Remélem, mindannyian velünk ünnepeltek majd!
A VirtualShoeMuseum tulajdonképpen egy digitális platform cipőrajongók és szakemberek számára, ahol tervező, szín, típus vagy anyag szerint is lehet cipőket keresni. A honlapon megtalálható a nap cipője, a közelgő cipőkiállítások listája és egy blog is, vagyis minden, ami cipő: hordható darabok, festmények, szobrok, illusztrációk és videók. Az anyagok tekintetében is széles a választék: bőrből, textilből, de medúzából, üvegből, cukorból, vérből, hínárból és még ki tudja hány féle anyagból készült cipőket is találsz itt.
Kérdés a kurátorokhoz
Természetesen kiváncsi voltam a kiállítást létrehozó emberekre, így feltettem nekik pár kérdést. Arra a kérdésre, hogy mit jelentenek a számára a cipők és a lábak, Liza elárulta, hogy egyáltalán nem szereti a saját lábát. „Ezért nagyon örülök, hogy ennyi tehetséges tervező és művész van, akik eredeti ötletekkel, egyedi anyagokkal és formákkal fedik be őket.” Amber hasonlóképpen vélekedik: „Egyáltalán nem szeretem a saját lábamat, valószínűleg ez az egyik oka annak, hogy befedem őket mindenféle dizájnnal. Szerintem azonban az embereknek sokkal kedvesebbnek kellene lenniük a saját lábukkal, hiszen egész nap cipelnek bennünket és új kalandokba visznek.” Te hogyan állsz hozzá a saját lábadhoz? Ápolod, kényezteted, vagy csak használod, kihasználod?
Folytattam a kurátorok kérdezgetését, arra a kérdésemre, hogy melyik a kedvenc kiállítási tárgya, Liza Snook azt válaszolta: „Minden kiállításunk önmagában egy különleges élmény. Egy új országot jelent, egy új teret, amit be kell tölteni, egy új csapatot, akikkel együtt kell dolgoznunk, új cipőtárgyakból kell választanunk. Ugyanez a helyzet a cipőkkel, minden cipőtárgy alkotója saját történettel rendelkezik és ez nagyon izgalmas.” Amber Ambrose Aurèle cipőtervező, kurátor arra a kérdésre, hogy melyik a kedvenc cipőszobra, azt válaszolta, hogy neki sincs kedvence. Így fogalmazott: „Minden projekt egy cipő-kaland önmagában. Minden alkalommal, amikor más szemszögből nézzük, hogy a tárgyakat különböző módon mutatod be. Ezen a kiállításon valóban az volt a kihívás, hogy különböző témákra reflektáljak. Mi is a cipő? Álom vagy valóság? És ebből a kiindulópontból kiindulva készítettük el a mixet. A művészet és a dizájn közötti átmenetre, a populáris popkultúrához való kapcsolódásra jó példa Kobi Levi. A kiállításon végigsétálva olyan terveket láthatunk, amelyek valóban kérdéseket vetnek fel: Mi az a cipő? Gondoljunk csak Marie Verstegen fametszeteire vagy Dirk Verstegen konceptuális cipőterveire. Veassen vagy Jo Cope munkáira. Aztán vannak az álomhoz vagy a valósághoz kapcsolódó műalkotások, ahol az illúziók összefonódnak a cipővel. Joyce de Gruiter és Alet Pilon látványos műalkotásai, René van de Berg cipői és más (fiatal) tervezők. Minden tárgynak megvan a maga története. És nagyon jó, hogy mindezek összejönnek ezen a kiállításon. Reméljük, hogy a látogatók élvezik a "cipőillúziókat", és mosolyogva távoznak a kiállításról.” – mondta Amber a kérdésemre.
A Pécsi Galéria művészeti vezetőjét, Fekete Valériát arról kérdeztem, hogy hogyan is jött létre a kiállítás. „Bécsben, 2014-ben láttam a Virtual Shoe Museum Soeting Star című kiállítását. Már akkor magával ragadott az az elképesztő kreativitás, amely a designt, a divatot és képzőművészetet ilyen váratlan és eredeti formában közelíti egymáshoz. A kiállítás pont ezért érdekes sokak számára: mindennapi tárgyainkat egy egészen más kitágított konteksztusba helyezi. Egyszerre játékos és a design tekintetében kiemelkedő munkákat látni itt.”
Valéria arra a kérdésre, hogy mely tárgyak a legérdekesebbek a számára, a következőképpen válaszolt: „A legkedvesebb tárgyaim azok, amelyek más művészeti ágakkal egyfajta interdiszciplinaritást képeznek, illetve amelyek váratlanok, megdöbbentőek. Így a kedvencem mindenképp a Zaha Hadid által tervezett cipő, amely a világhírű építész stílusát épp úgy képviseli mint közismert épületei.”
A Zaha Hadid Architects által a United Nude cipőmárka számára tervezett NOVA az első olyan cipő, amelynek gyártása során rotációs formázást alkalmaztak a fröccsöntés és a vákuumöntés mellett.
A szürreális duplacsizma
A duplacsizma egyszerre halad előre és hátra, ahogy a rákok. Pár szót érdemes ejteni a tervezőről és a sztorijáról. Kobi Levi egy izraeli designer, akinek gyerekkora óta szenvedélye a cipőkészítés. Első cipőtervei még középiskolás korában készültek, még kartonból. 2001-ben diplomázott a jeruzsálemi Bezalel Művészeti és Design Akadémián, és a diploma megszerzése után szabadúszó tervezőként dolgozott. Ez idő alatt megtanulta a cipőfejlesztés és a kézművesség titkait. Önmaga szórakoztatására egyedi, innovatív cipőket tervezett, amelyek nehezen leírhatók a művészet és a divat standard definíciói számára, és létrehoztak egy olyan rést, ahol a divat és a művészet tökéletesen összekapcsolódik.
Nem előzmények nélküliek Kobi alkotásai, van mire támaszkodjon a művészet és a divat történetében. Az 1930-as évek Párizsában a szürrealista művészek és tervezők elkezdték radikálisan elmosni a határokat a művészet és a kommerciális között, és egy merészebb, szabadabb önkifejezést kerestek, amiben az élet területei jobban összekapcsolódnak. A szürrealisták rendszeresen eltorzították és átalakították az emberi testet is, sok divattal kapcsolatos képet használtak, így magazinkivágásokat és próbababákat is. Jó példa például Conroy Maddox A titok köpenye című 1940-es alkotása, melyben egy kirakati baba altestét látjuk egy neglizsével, amin még egy homár is lóg.
Valahogy a homár egyébként becsípődött a szürealistáknak. Salvador Dali műveiben is rendszeresen felbukkanó motívum volt a homár, és gondoljunk csak Elsa Schiaparelli Homár ruhájára. De Schiaparelli cipőkalapja is ikonikus, hordható műtárgy, mely rákérdez a használati tárgyak funkciójára, szerepére, hatására is.
Man Ray fotográfus, képzőművész fotóin is megjelentek a hordható műtárgyak. Antwerpenben épp most látható egy kiállítás, melyet érdemes megnézni, címe Man Ray and Fashion (azaz Man Ray és a divat). Ezen a szürrealizmus hagyományain alapuló kiállításon ott vannak a kortárs alkotók is, mint Martin Margiela, Dirk Van Saene, Tokio Kumagai. Utóbbi például egy szemmel és szalmahajjal bíró cipővel.
Izgalmas előzménynek tekinthető René Magritte 1935-ös Le Modéle Rouge című festménye is, amikor egy emberi lábat látunk cipőfűzőkkel egy fapalánk előtt ottfelejtve.
Kobi Levi egy-egy darabja tökéletesen beleillett volna a szürrealisták kiállításaiba is. Kétségtelen, hogy a szürrealista művészek egy bátrabb, nyugtalanítóbb területre vezették a divatipart. A divat szürreális megközelítése a mai napig folytatódott és folytatódik olyan pompás karakterekkel, mint Leigh Bowery, Isabella Blow, Björk és Lady Gaga.
Levi a művészi darabok mellett egyébként eladható, hordható darabok tervezésén is dolgozik a csapatával. Azt is elmondta, hogy a Rágógumi és a Hattyú modellek a legkelendőbbek a fantáziadús cipői közül.
Muszáj itt felhoznom egy magazinos példát. Az olasz Vogue nem csak divatmagazin volt a kezdetektől, hanem egy kulturális ikon, manifesztáció, a jelen lenyomata. Olaszországban a divat és a művészet között nem tátong akkora űr, mint mondjuk Magyarországon. Nem értékelik le a divatot, hanem a kultúra részének tartják, és bátran mozognak a két területen, hoznak létre metszeteket. Anna Piaggi divatíró nagyon híres rovata volt a Double Page, azaz egy dupla oldal, amit egyfajta montázsként kell elképzelni az olasz VOGUE közepén. Ezek az oldalak a szürrealista hagyományokra alapoztak, és cseppet sem voltak könnyen emészthetőek, mint általában a magazinok oldalai.
Lady Gaga és Fergie
Kobi Levi 2010 áprilisában indított blogújára töltötte fel művészi cipőit. A blog hatására a világ minden tájáról érkeztek a reakciók. Ez az éjszakai jelenetben Lady Gaga felhasználta a Double Boot dizájnt a „Born This Way” című videoklipjében. A cipőtervező Szaúdi-Arábiai Beautyblog-nak elmondta, hogy a tény, hogy Lady Gaga viselte a Duplacsizmát, nagy lendületet adott a karrierjének. A világméretű figyelem és publikációk növekvő kereslethez vezettek Kobi művészi stílusa iránt. Emailfiókja szinte egyik napról a másikra megtelt több ezer kéréssel a világ minden tájáról. Arról érdeklődtek a levélírók, hogy hol lehet megvásárolni az egyedi cipőket. Volt hát motiváció, 2011 júliusában Kobi megnyitotta stúdióját Tel Avivban, és árusítani kezdte tervezéseit. Ma is ebben a stúdióban alkot, fejleszt és limitált kiadásokat készít terveiből. Minden pár kézzel készül, kiváló minőségű anyagokból.
Flamingo cipője Fergie M.I.L.F című klipjéhez készült. A Milf tulajdonképpen egy, az anyákat szexuálizáló kifejezés. Véleményem szerint abból a komplexusból származik, amit az olyan nyilatkozatok is táplálnak, mint amit például 2020. januárjában Schobert Norbi tett, amikor azt mondta, hogy a házasságokat a nők teszik tönkre, mert nem fogynak le szülés után.
Ez eszünkbe juttathatja, hogy a nők a mai napig mennyire kiszolgáltatott helyzetben vannak, hiszen a legfőbb értéküknek továbbra is azt tartja a társadalom, hogy vonzóak, szexuálisan kívánatosak, márpedig egy nő annyival sokkal több mint pusztán a teste, a megjelenése. A flamingók hihetetlenül szépek, szinte olyanok, mintha nem is erről a Földről származnának, hosszú lábaik, rózsaszínes, barackos tollaik kicsit olyanok, mint a tökéletesre retusált fotók, a filterezett Instagram-posztok, szürreálisan tökéletesre plasztikázott női arcok.
Más fogást is találok ezen a cipőn. A design általában az embert akarja körülírni. Kifejezi ez a cipő az antorpocén kor végét is, amikor rádöbbenünk, hogy a jó design nem csak az embert tartja a középpontban, hanem odafigyel a környezetünkre, az élővilág jóllétére is.
Peter Godfrey-Smith búvárkodó filozófus; szakterülete a biológia filozófiája és az elmefilozófia. Búvárkodás közben kezdett polipokkal és tintahalakkal találkozni, érdekelni kezdte a dolog, és elkezdte tanulmányozni őket. Ennek eredménye az Other Minds: The Octopus, the Sea, and the Deep Origins of Consciousness (A polipok, a tenger és a tudat mélyben rejlő eredete) című könyv, amely a vadon élő állatokkal (köztük egy óriás tintahallal, amelyet Kandinszkijnak nevez) való Cousteau-féle találkozások, széleskörű tudományos fejtegetések és filozófiai elemzések fantasztikus keveréke.
Végtelenül nárcisztikus, ha eleve azt feltételezzük, hogy az állatok nem intelligensek vagy érzőek, és hogy az emberi tapasztalat minden tekintetben egyedülálló. Az állatokat imitáló cipők az ember lábán tökéletes emlékeztetők arra, hogy az ökokatasztrófa küszöbén nézőpontot kell váltani. Nagyon gyorsan! Ebben a divatnak komoly szerepe lehet, segíthet, hogy a saját egónkon túllépjünk.
A szerelem az szerelem
Kovi Levi Happy Pride Month képaláítással posztolta a lentebb látható cipőszobrot. Ez a műtárgy emlékeztetés arra, hogy a világ és az emberek sokszínűek. Eszembe juttatja a Benetton egykori, botrányos, divat- és reklámtörténelmet író plakátjait is, mondjuk az egymás mellé helyezett, fekete bőrű, ázsiai, kaukázusi emberek szívét. A plakátokat és a kampányokat Oliviero Toscani tervezte.
Mi a GLAMOUR-nál minden évben lecseréljük a logónkat szivárványosra a Pride hónap alatt, ezzel is jelezve, hogy számunkra nagyon fontos az elfogadó közeg. Hiszünk abban, hogy mindenkit csak a cselekedetei alapján lehet megítélni. és hogy az elfogadás egy jobb, élhetőbb, fenntarthatóbb társadalmat eredményez.
A káoszpapucs
Attalai Zita cipőtervező művész a szomszéd utcában lakik a Margit negyedben, így gyakran futunk egymásba, miközben mind a ketten rohanunk a dolgaink után. Elmondása szerint a funkicionalitás is érdekli, a magyar nemzeti hagyományok életben tartása, mint ahogy azt például a szegedi papucs mentén létrehozott designjai megmutátják, de a merész absztrakció is fontos számára, amikor a cipő már nem horható, hanem egy műalkotás. „A cipész, a divattervező és a művész munkája közötti határok gyakran elmosódnak. Ezek az alkotók állandó párbeszédet folytatnak egymással, és egymást is inspirálják. Így egyes cipők speciálisan tervezett, de mégis hordható divatdarabok, míg más cipők tiszta műtárgyak.”
Ő a tervezője a Heelgood névre hallgató eszköznek is, amit a cipőre kell húzni és megvédi vezetés közben a cipőnk sarkát.
A Cipőfantáziák kiállítás további különleges darabokat is tartogat, sok-sok alkotó mellett például a digitális nyomtatást innovatívan használó Iris van Herpentől, a magyar alkotótól, Melegh Annától, Thomas Devos antverpeni tervezőtől. Találsz tájképet ábrázoló cipőt, gyűrűt formázó cipőt, copffal bíró cipőt, női cipőt egy férfi cipőben és még megannyi más érdekességet a varázslatos pécsi belvárosban. Egy kis ízelítőt mutatok még a képgalériában, de nagyon javaslom, hogy nézd meg a Pécsi Galériában ezt a remek gyűjteményt. Másképpen tekintesz majd a lábadra, a saját cipőidre és a világra is, miután megnézted!
