Rózsák, kosármeccs, partik, kifutók!
Ezeket láttad már?
Tudom... már régen nem írtam. Bevallom, lusta is voltam, meg elfoglalt is.
Terry Richardson is ott volt, aki nem győzi hangsúlyozni, hogy nagyszülei magyarok voltak. Akárhányszor találkozunk, átölel, és rám kiáltva megkérdi: "Hodzs Vááááá?" Megígértem neki, hogy legközelebb viszek magammal egy magyar-angol szótárt, és csak magyarul beszélgethetünk. A vacsora után csatlakozott hozzánk a bookerem, Cheri is. Elmentünk a Purple after partyra, amely a Rose Bar nevű helyen volt. A földszinten a Guns "N" Roses tartott privát koncertet, aki pedig inkább a koktélok és beszélgetés nyugalmára vágyott, a tetőtéren találta meg a helyét.
Egy sor esemes és a bookeremmel való üvöltözés után fél tizenegyre végre megérkeztem a Provocateurbe. Két órán keresztül folyamatosan járt a szám, ölelgettem mindenkit és nem győztem elrejteni a sok félig teli koktélos poharat. Nem szoktam túl sok alkoholt inni, főleg nem olyan helyen, ahol beszélgetni is kell. Mindig belekóstolok abba, ami éppen a kezemben van, de aztán hamar lerakom, hogy a következő személlyel elfogyaszthassam az ő kedvencét. Lehet, hogy ez így bután hangzik, de úgy gondolom, a "Gyere, meghívlak egy italra!", akárkinek a szájából hangzik is el, mindig jó kezdés. Így a meghívott nem hagyhat egyedül, hiszen nem lenne illendő, ha csak úgy elsétálna az italoddal a kezében. Ez egy amolyan tudat alatt kikényszerített beszélgetés, ez az alapja a kapcsolat megteremtésének. Nekem ez különösen fontos. Amennyiben a válasz: "Köszönöm,nem kérek.", az egyértelmű jelzés: "most nincs kedvem beszélgetni." Hosszú sztori egy egyszerű taktikáról...
