Ma este eldől, hogy Spanyolország vagy Argentína viheti haza a 2026-os foci-vb trófeáját, az izgalmasnak ígérkező összecsapást milliók követik majd figyelemmel. Még én is, aki az idei összes vb-meccsből összesen kettőt látott, ám ez az egy hónap úgy is magával ragadott, hogy soha nem voltam focirajongó. Elmondom, miért.
Ezeket láttad már?
A foci-vb sokak számára csak egy sportesemény, de az idei vb alatt még én, kívülálló is rájöttem, hogy ez sokkal több annál. Nemcsak arról szól, hogy melyik ország kerül ki győztesen a végén, hogy kinek a válogatottja a technikásabb vagy áll tehetségesebb játékosokból, hanem a közös szurkolásról, a meccsek okán köttetett ismeretségekről, barátságokról, a közös emlékekről, és arról, hogy meglássuk: a rengeteg tragédia és nehézség ellenére nem is olyan rossz hely ez a világ. Íme öt olyan pillanat és jelenet, ami nem a pályán történt, de az idei világbajnokság legmeghatározóbb momentumai között tarthatjuk számon.
A skótokért mindenki odavolt
A skót labdarúgó-válogatottnak ez volt a nyolcadik világbajnoki szereplése, és sajnos ahogy korábban, most sem sikerült továbbjutniuk a csoportkörből. Haitit ugyan 1-0-ra elverték, de a brazil és a marokkói válogatotton nem találtak fogást. Vigasztalhatja azonban őket a tudat, hogy nekik volt az egyik legösszetartóbb rajongóseregük, ugyanis a skótok ezrével utaztak az USA-ba, hogy a helyszínről támogassák a nemzetüket képviselő csapatot. Június második hétvégéjén szó szerint elárasztották Bostont, ahol a Haiti-Skócia meccset rendezték.
Azokban a napokban a „Tartan Army”-ról szóló videókkal volt tele az internet, na de nem atrocitásokat és rendbontást láthattunk a felvételeken, hanem boldogan bulizó, kiltben feszítő skótokat, akik keblükre ölelték az amerikaiakat, konkrétan kiitták a várost a sörből, skót dudást felvonulást rendeztek városszerte, összeszedték a szemetet maguk után és a hazai - főként glasgow-i - szokásokat a tengerentúlra is elvitték: megkoronázták a város szobrait narancssárga-fehér közúti jelzőbójákkal.
A vb két következő meccsét már Miamiban játszotta Skócia, ahol ugyanilyen szeretettel várták őket, de a csapat sajnos a csoportkörök végeztével elbúcsúzott a bajnokságtól, így a szurkolók is hazatértek.
Ettől bárki elpirul: 10 őrülten szerelmes fotó Erling Haaland norvég focistáról és a barátnőjéről
Jude Bellingham: emberségből jeles
Jude Bellingham, a bronzérmes angol válogatott sztárjátékosa nemcsak a pályán nyűgözött le mindenkit, hanem azon kívül is. A csapat a Kongói DK ellen játszott meccset követően vonult le a pályáról, amikor a sajtósávban egy venezuelai, kerekesszékben ülő riporter próbálta megszólítani a sportolókat, és azt kérdezte tőlük, hogy mit üzennének a földrengés által sújtott ország lakóinak.
A mellette sorban elvonuló játékosok közül néhányan hozzáértek a férfi vállához, vagy bátorítóan mosolyogtak, de egyikük sem állt meg. Nem így a fiatal középpályás, aki odahajolt az újságíróhoz, meghallgatta a kérdést, és spanyolul üzent a venezuelaiaknak: sok erőt, kitartást és szeretetet kívánt nekik. Az internetezők joggal voltak oda a gesztustól, sokan azt írták, mennyire jól nevelték a szülei Bellinghamet, mások pedig felhívták a figyelmet arra, hogy nem a saját, hanem a riporter anyanyelvén válaszolt a kérdésre.
Az internet ereje
A mexikóiak első meccsén készült egy videó az egyik szurkolójukról, akin egy élénkzöld, Mikulásos karácsonyi pulcsi volt és hatalmas lelkesedéssel drukkolt országa válogatottjának. Na persze nem tévedésből, hanem azért, mert a hét éves Santi családjának nem volt pénze a hivatalos mezt megvásárolni, viszont a pulóver színei passzoltak a mexikói trikolórhoz. A fotó hamar virálissá vált, eljutott a focimezek gyártójához is, akik aztán kinyomozták a kisfiú címét, és eljuttattak hozzá egy hivatalos mezt. A sztori így happy enddel zárult, és az a fotó is meghódította az internetet, amelyen Santi vadonatúj mexikói mezében pózol.
Igazából a norvégok nyerték ezt a foci-vb-t
Bár a negyeddöntők során sajnos kiestek, bizonyos értelemben Norvégia lett az egyik legnagyobb győztese az idei futball világbajnokságnak. Egyrészt sztárjátékosukért, a közel két méteres, copfos Erling Haalandért van oda a fél világ, aki fizikailag elképesztő erőt képvisel a pályán, mégis nyugodt, szinte meditatív személyiség, utóbbire utal egyedi gólörömével is: ahelyett, hogy látványosan ünnepelne, gyakran leül és meditációs pózt vesz fel.
8 fotó Erling Haaland foci-vb búcsújáról, ami szó szerint kitépi a szíved
De saját országuk nemcsak őt halmozta el szeretettel, hanem az egész válogatottat: hazatértükkor úgy ünnepelték őket, mintha legalábbis a világbajnoki kupával tértek volna haza. Az őket szállító repülőgépet F–35-ös vadászgépek kísérték a norvég légtérben, majd leszállás után vízfüggönnyel fogadták őket. Ezután a királyi palotába utaztak, ahol Harald király gratulált a teljesítményükért, az őket szállító autó pedig csak araszolva tudott haladni, hiszen a grandiózus ünneplés során százötvenezer ember özönlötte el Oslo utcáit, igazi népünnepéllyé változott a hősökként üdvözölt válogatott hazatérése.
A fénypont egyértelműen az volt, ahogy Haakon norvég királyi herceg dobolta a ritmust a pályán már látott evezős ünneplésre, amit ezúttal az óriási tömeg adott elő a palota előtt.
19 évesen már futballtörténelmet írt: Lamine Yamal, a fiú, akire most az egész világ figyel
Szeressük egymást, gyerekek
Az amerikai kormány szigorú bevándorásellenes politikája miatt az utóbbi években egyre csak nőtt a feszültség az amerikai mindennapokban, ehhez képest a világbajnokság ideje alatt mintha elpárologtak volna az ellenérzések, amiket a külföldiek iránt éreztek (?) az amerikaiak. Egy kommentelő úgy fogalmazta meg, hogy olyan, mint amikor „a szüleink utálják egymást, de közben mi a legjobb barátok vagyunk”, utalva arra, hogy a vezetés álláspontja ellenére a hétköznapi embereknek semmi bajuk nincs egymással, akkor sem, ha azok más nációhoz tartoznak.
Üdítő volt látni a skót dudás és a bostoni utcazenész meglepő közös performanszát, vagy arról olvasni, hogy a kansasi Lawrence lakói annyira meghatódtak attól, hogy az algír válogatott éppen az ő városukban edzett, hogy „One, two, three, viva l’Algérie!” skandálással ünnepelték őket. Sőt, a Kansas-i Egyetem fúvószenekara az algír himnuszt játszotta, amikor a csapat pályára lépett. De az is mesés pillanat volt, amit egy virálissá vált videóban láthattunk: ahogy egy japán szurkolót felkísértek egy éjszakai klub színpadára, hogy houstoni rapperekkel táncoljon.
