Nem véletlenül szakít annyi pár 7 év után - íme a pszichológiai magyarázat
Sokakat aggodalommal tölt el, ha a rettegett 7. évre gondolnak, amikor sok párkapcsolat szakítással végződik. Csupán mítosz lenne vagy tényleg igaz, hogy a 7. év vízválasztó egy kapcsolatban? Kiderítettük, ahogyan azt is, hogy ha ez a jelenség valóban létezik, milyen pszichológiai okok állhatnak a háttérben.
Ezeket láttad már?
Amikor egy pár közös életük 7. évébe lép, időről időre felmerül a kérdés, hogy vajon kapcsolatuk “túléli-e” ezt az időszakot. Szakemberek már régóta kutatják a jelenséget, illetve azt, hogy biológiai, pszichológiai, esetleg más tényezők okozzák-e a történet szomorú kimenetelét. Mindenesetre annyi biztos, hogy nem véletlenül szakít annyi pár 7 év után, és erre magyarázat is van.
Eljön a számvetés pillanata
Pszichológus szakemberek szerint a jelenség mögött az a gondolatmenet húzódik meg, miszerint a párok a 7. évben jutnak el arra a pontra, amikor számot vetnek a kapcsolatukat illetően, illetve átértékelik azt. Mindössze 3 év és kereken egy évtizede lesznek együtt, ami kétségtelen, hogy egy hatalmas elköteleződés, és sokan úgy érzik, onnan már nincs visszaút. Ha a kapcsolat nem jó annyira, hogy ebbe a partnerek nyugodt szívvel belevágjanak, akkor most kell lépni. Mélységesen elégedettnek és elkötelezettnek érzitek magatokat a kapcsolatotok iránt? Akkor minden bizonnyal kényelmesen átcsúsztok a 8. évbe, azonban ha nem, előfordulhat, hogy ultimátumot adtok egymásnak.
Tényleg létezik?
Kezdetben a párok az ún. “nászút-szakaszt” élik át, amikor magas párkapcsolati elégedettséget éreztek. Ilyenkor minden csodálatos, kielégítő és meseszerű, és a kölcsönös rajongás égi magaslatokba repít titeket. Ezt követi egy átmeneti időszak, amikor összeköltöztök és megkezdődik a közös életetek. Jönnek a mindennapi - kezdetben nüansznyi - összezörrenések, viták, hogy ki milyen feladatot vállaljon a háztartásban vagy éppen azok a szokások és negatív tulajdonságok, amikkel felidegesíti a másikat. Ilyenkor össze kell csiszolódnotok, egyensúlyba kerülnötök és alkalmazkodnotok egymáshoz. Noha nem minden pár éli meg egyformán az első néhány évet, a legtöbben az elégedettség némi csökkenését tapasztalják, és ennek tetőpontját a 7. évben érik el.
4 vagy 7 év?
Bár az emberek 7 évről beszélnek, a válások aránya a statisztikák alapján a 4. év körül tetőzik. Helen Fisher biológiai antropológus azt állítja, hogy ennek evolúciós okai vannak. Az emberi evolúció során ugyanis azok a nők, akik négy együtt töltött év után partnert cseréltek, alkalmazkodás szempontjából nagy előnnyel bírtak. A négy év ugyanis még nem olyan sok ahhoz, hogy váltani tudjanak és új kapcsolatba kezdjenek, ugyanakkor pont elegendő ahhoz, hogy az első - és egyúttal legnehezebb - években közösen neveljék a gyermeküket. A válási arányok mai csúcspontjainak időzítése tükrözheti a megrögzött változatosságra való igényt és törekvést.
Nem ezen múlik
A legújabb kutatások (Kulu, 2014) szerint a válások többségében az ötödik év körül következnek be, arányuk azonban az együtt töltött évek növekedésével folyamatosan csökken. Ez az emelkedő-zuhanó mintázat sok kapcsolatban folyamatosan jelen van, az ötödik év után pedig a hetedikben jöhet el egy újabb mélypont. Még ha a kapcsolat stabilitása bizonyos időközönként fel is borul, nem valószínű, hogy maga az idő okozza a párok bizonytalanságát, a többi potenciális partner iránti érdeklődést vagy az általános szorongást. Ha a külső feszültségek egy adott minta mentén tetőznek (pl. fokozott pénzügyi vagy családi elakadások), akkor ezek a stresszfaktorok, nem pedig az évek száma befolyásolja a kapcsolat minőségét. Ha megtanuljuk, hogyan védjük meg kapcsolatunkat a külső stresszforrások káros hatásaitól, az segítheti, hogy könnyebben átlendüljünk a nehézségeken - akár 4, 5 vagy 7 évről van szó.
Forrás: psychologytoday.com
