előfizetésem
Hírlevél
Brüsszelben dől el minden? Megnéztük, miről dönt valójában az Európai Parlament
Tíz éve már, hogy Belgium mesebeli fővárosának neve szinte minden magyarnak beégett a tudatába. Nézzük meg közelebbről, hogy igazából „mi folyik” Brüsszelben, pontosabban az Európai Parlamentben.
Márciusban egy brüsszeli sajtószemináriumon jártam az Európai Parlament Médiaigazgatóságának szervezésében. A nemzetközi nőnap alkalmából megrendezett eseményeken a nők biztonság- és védelempolitikában betöltött szerepéről volt szó, a konferenciák és előadások közben pedig azon gondolkoztam, hogy bár több mint húsz éve vagyunk az Európai Unió tagjai, mégis hányan tudjuk, mi történik az EP-ben?
Ahol Európa formálódik
Az Európai Parlament otthonát Brüsszel diplomatanegyedében, a Place du Luxembourg közelében találjuk, ami körülbelül fél óra sétára van a Grand Place-tól. Ha erre járunk, könnyű kiszúrni az Espace Léopold nevű hatalmas üveg-acél épületkomplexumot, amelynek szárnyait olyan történelmi alakokról nevezték el, akik az európai együttműködés kulcsfigurái voltak. Henri Spaak, Altiero Spinelli, Willy Brandt – és a magyarok számára talán leginkább ismerős Antall József neve is ott szerepel. Bár az EP politikai munkája leginkább Brüsszelben zajlik, a nagy plenáris üléseket Strasbourgban tartják.
Az Espace Léopold épületeiben számtalan, a tagországok által az EP-nek adományozott műalkotás található, beleértve szobrokat és festményeket. Mind kulturális és történelmi jelentőséggel bír, és a cél az európai értékek, történelem és művészeti sokszínűség bemutatása. Mi például egy Varga Imre-szobrot adtunk a 2004-es uniós csatlakozáskor, az oszlop nem messze áll a menzától, és fontos találkozási ponttá nőtte ki magát az ott dolgozók között.
„A nők végre megérkeznek a saját erejükbe!” – Interjú Schultz Nórával, aki a Parlamenttől a TikTokig formálja a politikát
Mit csinál pontosan az EP?
Történelemórákról ismerős lehet a három hatalmi ág – törvényhozás, végrehajtás és igazságszolgáltatás – fogalma, ahogyan az is, hogy akkor mondható, hogy jogállamban élünk, amikor ez a három egymástól függetlenül működik. Ezek az ágak nemcsak az egyes országokban léteznek, hanem az Európai Unióban is. Az Európai Parlament (a Tanáccsal közösen) az EU társ-törvényhozó szerve, amely a tagállamok polgárainak demokratikus képviseletét biztosítja.
Ez az egyetlen olyan uniós intézmény, amelynek tagjait közvetlenül az uniós állampolgárok választják (ez 1979 óta van így, a legutóbbi választás tavaly júniusban volt), vagyis az EP az emberek hangját képviseli. Képviselői az EU mintegy 450 millió polgára nevében vitáznak, tárgyalnak és döntenek olyan kérdésekben, amelyek életünk számtalan fontos területét érintik. Ezenkívül az EP ellenőrzi a többi uniós intézményt, itt szavazzák meg az EU költségvetését, és ha egy nemzetközi megállapodásra van szükség, azt is a Parlament hagyja jóvá.
A végrehajtó szerepet az Európai Bizottság tölti be – ez az intézmény kezdeményezi a törvényeket, végrehajtja az uniós politikákat, és képviseli az EU-t a világban. Az igazságszolgáltatásért pedig a luxemburgi székhelyű Európai Bíróság felel, amely döntéseivel biztosítja, hogy az uniós jogot minden tagállam egységesen értelmezze és betartsa.
Így épül fel az EP
Az Európai Parlament 1958-ban jött létre közgyűlésként, 1962 óta viseli mostani nevét. Első elnöke a francia Robert Schuman volt, aki az európai integráció egyik atyjaként az unió alapjait rakta le. Ugyan az EP történetében jobbára férfi politikusok kaptak szerepet (harmincegy elnökből mindössze három volt nő), az első női elnök, Simone Veil azonnal ikonikus figurává vált.
A holokausztot túlélő, később jogászként és miniszterként is aktív Veil fáradhatatlanul küzdött az emberi jogokért, különösen a nők egyenjogúságáért és az európai együttműködés erősítéséért. Őt követte később Nicole Fontaine, aki az oktatás és a fiatalok lehetőségeit helyezte előtérbe, míg a jelenlegi elnök, Roberta Metsola a jogállamiság és az uniós értékek védelmében hallatja határozott hangját.
A nők jelenléte a politikában nem egyéni képességek kérdése, hanem rendszerszintű társadalmi igazságtalanság
A parlament jelenlegi összetétele sokat elmond az európai politikai változásokról. A képviselők 38,6 százaléka nő, ez alacsonyabb arány, mint az előző ciklusban – oka részben a szélsőséges pártok erősödése, amelyeknél jellemzően kevesebb női politikus jut mandátumhoz.
Azonban fontos megemlíteni, hogy külön bizottság, a FEMM (Európai Parlament Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottsága) foglalkozik a nők helyzetével.
Tevékenységei közé tartozik a nemek közötti egyenlőséget célzó uniós jogszabályok kidolgozása és ellenőrzése, a nőket érő erőszak elleni küzdelem, az egyenlő munkalehetőségek és bérek előmozdítása, a női képviselet növelése a politikában és a gazdaságban, valamint a szexuális és reproduktív jogok védelme.
Ideológiai alapon szerveződnek a frakciók
Az EP egy politikai játszótér is, ahol különböző pártcsaládok küzdenek az elképzeléseik érvényesítéséért. A képviselők – jelenleg huszonhét tagállamból összesen 720-an – nemzetiség szerint érkeznek, de nemzeti pártjaik helyett ideológiai alapon szerveződnek frakciókba, illetve vannak köztük függetlenek is.
Az Európai Néppárt a jobbközép, konzervatív erők otthona, de fontos képviselőcsoport még a jobboldalon a Patrióták Európáért, az Európai Konzervatívok és Reformerek, valamint a Szuverén Nemzetek Európája is. A Szocialisták és Demokraták a balközép irányzatokat tömöríti, mint a szintén baloldali Renew Europe, és külön-külön csoportosulnak a zöldek és a baloldali progresszív pártok (The Left).
Magyarországnak jelenleg huszonegy európai parlamenti képviselője van. A politikai erőviszonyok ciklusról ciklusra változnak, de egy biztos: minden frakció igyekszik minél nagyobb befolyást szerezni a döntéshozatalban.
Rekordszámú nő ül a Parlamentben, emlékezzünk meg arról, aki nélkül ez nem valósult volna meg
Mibe van beleszólása?
Az Európai Unió – és így összes intézményének, köztük a Parlament – munkája a jogállamiság elvén nyugszik, intézkedéseinek alapjául olyan szerződések szolgálnak, amelyeket minden tagállam jóváhagyott. Így csak azokon a területeken hozhat intézkedéseket, amelyekre a tagállamok a Szerződésekben felhatalmazták. Ezek mentén a hatáskörök három fő kategóriába sorolhatók: kizárólagos, megosztott és támogató.
A kizárólagos hatáskörbe tartozó szakpolitikai területeken csak az EU szabályozhat, tehát a tagállamok alaphelyzetben nem: ilyen a vámunió, a közös kereskedelempolitika, az eurót használó országok pénzügypolitikája és az egységes piacra vonatkozó versenyszabályok. Megosztott hatáskör esetében az unió és a tagállamok közösen járnak el, többek között ide tartozik a mezőgazdaság, a gazdasági, társadalmi és területi kohézió, az energiapolitika is.
A támogató hatáskör alá tartozó területeken az unió csak a tagállami jogalkotást kiegészítő, koordináló szerepet tölthet be (például kultúra, turizmus, népegészségügy), és természetesen vannak területek, ahol az EU-nak nincs hatásköre, kizárólag a nemzeti kormányok döntenek. Tehát az EP nem fogja megemelni vagy csökkenteni a fizetésed, beleszólni a rendőrség szervezeti felépítésébe vagy az oktatásba, ám ha egy tagállamban sérülnek a jogállamisági elvek, szankciókat vezethet be. Ez azért van így, mert az európai együttműködés alapja a jogállamiság tiszteletben tartása.
Az Unióval kapcsolatban mindig élénk viták zajlanak, de egy dolgot biztosan kijelenthetünk, azt, hogy a tagállamok számára rengeteg előnyt hozott. Gondoljunk csak arra, hogy a területén ma már bárhol tanulhatunk és dolgozhatunk anélkül, hogy a diplománkat újra kellene honosítani, vagy hogy uniós állampolgárként egy másik tagállamba költözni egyszerűbb, mint valaha. Emellett támogatásaival fejlődnek a városok, zöldül a környezet,
és olyan globális ügyekben is hallathatjuk a hangunkat, mint a klímaváltozás vagy a női jogok védelme.
