előfizetésem
Hírlevél
Ötvenezer forint a háziorvos, de van otthon medence és őr: ilyen az élet magyarként Floridában
Pálmafák, egész éves napsütés és tengerpartok – sokak számára ez az amerikai álom. Egy Coral Springsben (Miami belvárosától 60 kilométerre) élő magyar nő viszont elárulta, hogy nem minden olyan képeslapszerű, mint azt gondolnánk. Most elárulta nekünk, mennyire különbözik a kinti élet a magyar valósághoz képest, milyen kiadásokkal kell számolni, és mi volt az az egy dolog, ami azonnal meglepte őt.
Interjúalanyunk, a 36 éves Krisztina még a Covid előtt költözött ki Floridába amerikai katona párjához, akivel még Budapesten találkoztak. Egy évig távkapcsolatban éltek, szinte csak a nyaralásaikat töltötték együtt: a lánykérés és az esküvő után azonban szinte azonnal Amerikába, azon belül is Dél-Floridába ment, ahol a férje és az ő családja már várták őt. Kiköltözése előtt csak egyszer volt Amerikában, amikor a férje családjával találkozott, ezért nem tudta, hogy a mindennapokban mire számítson, ám azzal tisztában volt, hogy bár Florida tényleg olyan, mint a filmekben, iszonyatosan drága is.
A nyüzsgő Miami helyett egy családbarát kisváros
„Sokat vacilláltunk, hogy hova költözzünk, végül a férjem kollégái ajánlották Coral Springs-t, ami nagyjából egyórás autóútra található Miamitól. Ez egy nagyon zöld, nyugodt, családcentrikus kis város. Sok park van, minden rendezett, biztonságos, a férjem katona kollégái közül többen is innen ingáznak, ezért választottuk a környéket. Miami izgalmas, de szerintem igazán csak akkor élvezhető, ha valaki megengedheti magának a belvárosi vagy a vízparti életet. Mert azokban az óriási felhőkarcolókban, amiket a képeslapokon látni, csak a milliárdosok tudnak lakni” – mondja Krisztina, aki szerint Coral Springs más világot képvisel, mint Miami, ez pedig az ottani árakban is megmutatkozik.
Krisztináék kényelmesen élnek, ami magyar szemmel talán még luxusnak is tűnhet, de felhívja rá a figyelmet, hogy az ottani körülményekhez képest abszolút nem extravagáns az életük.
Külföldön élő magyarokat kérdeztünk: vajon hazajönnének a kormányváltás után?
„Az amerikai bérek magasabbak, de a lakhatás jóval drágább, mint Magyarországon. Ha itt nincs egy jól fizető állásod, egyedül tutira nem lehet bérelni Miami körzetében olyan lakást, amiben mi lakunk, pedig a mienk is semmi extra.” Ugyanakkor az ő helyzetük kivételes, mert Krisztina férje katona, lakhatási támogatást kapnak, ami miatt kevesebbet költenek a havi bérletre, mint az ottani átlag. Ettől függetlenül egy átlagos kétszobás lakás bérleti díja kb. 2400 dollár havonta, ami jelenleg 760 ezer forint, ehhez pedig még nagyjából 400 dollár (kb. 120 ezer forint) rezsi is társul.
A medence, a teniszpálya és az állandó kocsizás nem luxus
A legtöbb apartmanházhoz ugyanakkor medence és közös park is tartozik, sok helyen grillezővel vagy piknikező résszel, Krisztináék házában pedig még konditerem és teniszpálya is van. Sőt, mivel az ott megszokott „residential” felépítésű környéken laknak, ezért őrzik az apartmanházukat: egy sorompónál lévő biztonsági őr be szokta engedni őket, amikor hazaérnek. Krisztina szerint ez Dél-Floridában egyáltalán nem számít különlegesnek. Akárcsak az sem, hogy mindenki autóval közlekedik.
Tömegközlekedés itt is létezik, de ritka és megbízhatatlan, ráadásul sokszor nem is biztonságos.
A városokat pedig nem gyalogosoknak tervezték: sok helyen még járda sincs, ahol lehetne sétálni. „Az első hetekben kerestem a járdát. Aztán rájöttem, hogy egyszerűen nincs! Itt ha elfogy a tej, nem gyalogolunk még 10 percet sem, csak beülünk a kocsiba” – mondja Krisztina, aki szerint a nagy távolságok és a magas páratartalom miatt amúgy sem nagyon látni sétáló embereket az utcán. Bár a benzin olcsóbb, mint Magyarországon, az autóbiztosítás már egészen más tészta: ők például havi 200 dollárt (kb. 63 ezer forintot) fizetnek érte – igaz, ebben minden benne van.
És itt még nincs vége a kiadásoknak: a bevásárlás és az éttermezés is alaposan megterheli a pénztárcát. Krisztina szerint egy kétszemélyes háztartás heti élelmiszer bevásárlása 150–200 dollár (47–63 ezer forint) között mozog, az éttermi árak pedig ennél is magasabbak. „Egy teljesen átlagos háromfogásos vacsora két főre italok nélkül kb 100 dollár. Ha egy kicsit jobb étterembe megyünk, vagy például steaket rendelünk, akkor már inkább 150–200 dollárral kell számolni.”
A kigondolt összeg négyszeresével érdemes számolni, ha külföldre költözést tervezel
De a gyorséttermek sem számítanak olcsónak: egy alap gyorséttermi menü 10–15 dollárba (3200-4700 forintba) kerül, egy kávéért pedig 5–6 dollárt (1500-1800 forintot) kérnek el. Mindezt tovább drágítja, hogy szinte minden szolgáltatásnál elvárt a 20 százalékos borravaló, sok helyen pedig ennél is többet szokás adni.
Krisztina azt mondja, hogy a 20% a minimum, de ha nagyon jót ettél valahol, akkor a 40% sem kirívó.
A borravaló kultúra azonban nemcsak az éttermeknél mutatkozik meg, hanem a hétköznapi szolgáltatásoknál is. „Egy teljesen átlagos fodrász min. 100 dollár, a manikűr pedig min. 50 dollár, amire rájön a már korábban említett borravaló, amit nem lehet megúszni. Számolni kell vele, kinéznek, ha nem adsz borravalót. Szóval inkább érdemes 150 dollárral számolni a fodrásznál, a manikűrösnél pedig 100-zal.” Krisztina szerint mindez a helyiek számára teljesen természetes, nekünk, magyaroknak viszont szokatlan lehet.
A legnagyobb kockázat az egészségügy
A megélhetés tehát drága, de Krisztina úgy véli, hogy nem ez az, ami miatt a leginkább aggódni kell. Sokkal nagyobb kockázatot jelent az egészségügy. Neki ugyan jár egészségbiztosítás, mivel a férje amerikai katona, de szerinte azok, akik biztosítás nélkül élnek, óriási bizonytalanságban vannak. „Biztosítás nélkül egy háziorvosi vizsgálat 150-300 dollár (47-94 ezer forint) is lehet, egy szakorvos pedig akár 500 dollárba (160 ezer forint) is belekerülhet. Sürgősségire biztosítás nélkül csak akkor érdemes menni, ha tényleg életveszélyről van szó, mert szó szerint tönkre teheti anyagilag az embert. Volt egy ismerősünk, akik három napra több mint 10 ezer dollárt (3,1 millió forintot) fizettek a kórháznak.”
A legnagyobb meglepetést Krisztinának mégsem az árak jelentették (erre azért fel volt készülve, még akkor is, ha a borravaló-kultúra meglepte), hanem a hétköznapok. „Azt már mondtam, hogy autó nélkül szinte lehetetlen élni. Az is meglepett, hogy nyáron is pulóvert kell magammal vinnem, mert odakint 35 fok van, a boltokban és az éttermekben viszont olyan erős a légkondi, hogy simán fázni lehet. A páratartalom pedig annyira magas, hogy a ruhák sem száradnak meg kint az erkélyen. Fura volt az is, hogy vannak olyan környékek, ahol szinte csak spanyolul beszélnek. Óriási itt a latin kultúra, vannak olyan negyedek, hogy szinte nem is az USA-ban, hanem mondjuk a Karib-térség egyik szigetén, vagy Kubában érzem magam. Ez mondjuk jópofa, de meglepő is.”
Egy Spanyolországban élő magyar elárulta, mennyibe kerül az élet odakint a hazai viszonyokhoz képest
Amikor pedig a hurrikánszezonra terelődik a szó, azt mondja, hogy őket ez eddig annyira nem érintette, mivel beljebb laknak a szárazföldben. Bár minden évben készülnek - tartós élelmiszereket halmoznak fel és saját generátoruk is van arra az esetre, ha hosszabb áramszünet alakulna ki -, azt mondja, hogy itt a trópusi klíma miatt mindenki fel van készülve rá. Ahogyan a nagy rovarokra, csótányokra és gyíkokra is. Régen irtózott tőlük, de ma már mindennapiak számára.
„Ma már észre sem veszem a gyíkokat, de amikor anyukám meglátogatott, majdnem sikított! Az is meglepett, hogy mennyi egyszer használatos műanyagot használnak. Szinte mindent külön zacskóznak, minden műanyagban érkezik, és sok helyen még mindig természetes, hogy egyszer használatos tányért vagy evőeszközt használnak. Nekem ez a mai napig furcsa.”
Az is meglepő volt számára, hogy mennyire könnyen befogadták, senkit sem érdekelt az akcentusa – de ez államfüggő is lehet, mert itt szinte minden második ember bevándorló. Hogy vannak-e még rajta kívül magyarok? Hát persze. Egészen sokan, még magyar bolt is van a környéken. A többségük a 90-es évek környékén érkezett, de vannak, akik az elmúlt 5-10 évben, különösen a Covid-időszak alatt költöztek ki. Tartják a kapcsolatot, de igazi mély, magyar barátságai még nem alakultak ki.
Megéri kiköltözni Floridába?
Krisztina szerint megéri, de nem mindenkinek való Florida. „Attól függ, ki mit keres. Én a szerelem miatt költöztem ki, nem tervezünk máshol élni” - mondja. Bár ma már otthonának érzi Dél-Floridát, egy dolog még mindig hiányzik neki Magyarországról: a családja és a régi barátai. Mert a költözéssel együtt ezeket is maga mögött kellett hagynia, ami számára a még mindig a legnehezebb a hétköznapokban.
