Bőhm Kornél: „Ha kapunk egy információt, ne tekintsük azonnal szentírásnak”
Egy barátság lezárulása sokszor csendesebb, mint egy szakítás, de ettől még nem fáj kevésbé. Vajon mi történik velünk lelkileg, amikor egy közeli barátnőnk magyarázat nélkül eltűnik az életünkből? Szakértő adja meg a választ.
Ezeket láttad már?
A ghostingról legtöbbször a párkapcsolatok kapcsán beszélünk, pedig a barátságokban legalább olyan fájdalmas a szó nélküli eltűnés. Egy többéves, mély kapcsolatban nemcsak közös programok és üzenetek vesznek el, hanem egy bizalmi tér is, amelyben önmagunk lehettünk. Poór Judit párkapcsolati és szexuális tanácsadóval arról beszélgettünk, miben más a baráti ghosting, mi zajlik le ilyenkor pszichésen bennünk, és hogyan lehet lezárást találni akkor is, ha a másik fél nem ad magyarázatot.
Jobban fájhat, mint egy szakítás
„Hogyha a randizás fázisát nézzük, abban az esetben még nem alakult ki olyan mély kötődés" – kezdi Poór Judit. – „Ha viszont barátságról van szó, ott általában többéves, mélyebb kapcsolatot feltételezünk." Ez az egyik legfontosabb különbség. Míg egy ismerkedési szakaszban még alakulóban van a kötődés, egy barátságban már közös történet, közös múlt és bizalom van jelen. Egy hirtelen eltűnés így valóban „derült égből villámcsapásként" érheti az embert. A szakértő szerint ugyanakkor maga a ghosting – az eltűnés magyarázat nélkül – minden kapcsolatban hasonló lelki folyamatokat indít el.
A barátság elgyászolása
„Lelkizünk, mindent elmondunk egymásnak, támogatjuk egymást, tehát nagyon mély lelki szintekre jutunk." Mégis, amikor egy barátság véget ér, a társadalom hajlamos bagatellizálni a veszteséget. „A barátságok meggyászolása nincs legitimálva. Amikor elválunk, azt meggyászoljuk, de egy barátság elvesztését valahogy nem tekintjük gyásznak, pedig ugyanolyan szomorúsággal és gyászfolyamattal járhat." Talán ezért is annyira zavarba ejtő a ghosting egy barátság esetén: nemcsak a kapcsolat tűnik el, hanem a lehetőség is, hogy hivatalosan elbúcsúzzunk tőle.
Vannak előjelek
„Kevesebbet beszélünk, a másik nem veszi fel a telefont, megnézi az üzenetet, de nem válaszol rá – az érdeklődésvesztés fontos előjel lehet." Ezeket azonban könnyű félreértelmezni vagy racionalizálni. Elfoglalt. Sok a munkája. Nehéz időszakon megy keresztül. A kapcsolat így lassan átkerül egy aszimmetrikus térbe, ahol az egyik fél még próbál kapcsolódni, de a másik már hátrébb lépett.
Egyre gyakoribb a micro-ghosting, mint gyors és egyszerű lelépési stratégia
A konfrontáció sok ember számára rendkívül nehéz. Kimondani, hogy valami megváltozott bennem, hogy már nem érzem ugyanazt a közelséget, érzelmi munkát igényel. Az eltűnés ezzel szemben azonnali megkönnyebbülést adhat annak, aki meghozza ezt a döntést. „Amikor én empatikusan azon gondolkodom, hogy vajon mi történhetett, lehet, hogy a másiknak eszébe sem jut." Ez a felismerés rendkívül fájdalmas lehet, hiszen miközben mi a lezárást keressük, a barátnőnk már rég továbblépett.
Mi állhat a háttérben?
A szakértő kétféle krízist különböztet meg. Az egyik az úgynevezett akcidentális krízis: amikor valamin összeveszünk, történik egy konkrét esemény, és abból fakad az eltávolodás. A másik a normatív krízis, amely az élet természetes változásaiból adódik. „Változik az élethelyzetünk, de a másiké nem biztos, hogy ugyanabba az irányba halad. Ideális esetben a barátság tud együtt haladni ezekkel a változásokkal, de ha valamiért nem, akkor eltávolodhatnak egymástól a felek."
Ez az eltávolodás még lehet egy természetes folyamat, a ghosting azonban más. „A ghostingnál nem zárjuk le, nem beszéljük meg, hanem van egy fájdalmas eltűnés. Elkezdődik az önhibáztatás. Mit csináltam rosszul? Nem voltam elég jó?" – magyarázza Judit. A pszichés terhelés egyik kulcsa éppen az, hogy nincs konkrét válasz. „Kutatások is bizonyítják, hogy az emberi psziché a biztos negatívat könnyebben elviseli, mint a bizonytalanságot."
A bizonytalanság ugyanis teret ad a belső narratíváknak: túl sok voltam, túl kevés voltam, unalmas vagyok, nem vagyok méltó mások barátságára. Ezek a gondolatok az önértékelés csökkenéséhez vezethetnek. A kötődési mintáink is szerepet játszhatnak abban, hogyan reagálunk. Egy szorongó kötődésű ember hullámvasútként élheti meg a történteket, míg egy elkerülő inkább elfojtja a fájdalmat.
Nem rólunk szól
Természetes igény, hogy szeretnénk tudni, mi történt. A ghosting azonban gyakran éppen a felelősségvállalás hiányából fakad. „A ghosting egyfajta éretlenséget feltételez: nem állok bele, nem vállalok felelősséget, nem vállalom fel a saját véleményemet." Sokszor egyszerűbb eltűnni, mint kimondani a kellemetlen igazságot.
Fontos hangsúlyozni azt is, amit sokan nehezen fogadnak el: ha nem volt konkrét összeveszés vagy súlyos konfliktus, a szó nélküli eltűnés „szinte mindig a másikról szól". A lezárás ilyenkor rengeteg belső munkával jár. „Érdemes számvetést készíteni: végiggondolni, mi volt a kapcsolat íve, mik voltak a jó és a rossz élmények."
Hatalmasat hibázol, ha így kérsz bocsánatot a másik embertől, ezzel csak rontasz a helyzeten
Az egyik leghatásosabb eszköz a levélírás. „A levélírás nagyon jó eszköz. Kiírni az érzéseket, gondolatokat. Nem az a cél, hogy elküldjük, sőt. Inkább egy szimbolikus pontot érdemes tenni az ügy végére." Ha nem látunk rá tisztán a saját felelősségére, érdemes olyan emberekkel beszélgetni, akik őszintén vissza tudnak jelezni, vagy akár szakember segítségét kérni. A fájdalom attól még valós, hogy „csak" egy barátság ért véget.
Meginoghat a bizalom
A ghosting hosszabb távon a bizalomérzetünket is megingathatja. Poór Judit úgy véli, hogy ilyenkor gyakran beindulnak bizonyos nem tudatos védekezési mechanizmusok. „Amikor valakit szó nélkül hagynak ott, az megrengeti az alapbiztonságát. Nemcsak a másikba vetett bizalmát, hanem azt az érzetet is, hogy a kapcsolatai kiszámíthatók."
Ez a bizonytalanság később bizalmatlanságot szülhet, ami miatt falakat emelhetünk magunk köré. Előfordulhat, hogy nehezebben nyílunk meg, kevésbé mesélünk magunkról, vagy ösztönösen távolságot tartunk. „Ha valakit váratlanul ér egy eltűnés, könnyen megerősödhet benne az a hiedelem, hogy nem érdemes túl közel engedni másokat."
Akinek sok barátja van, ellenállóbb lehet a stresszel és a kiégéssel szemben
A ghosting tehát nemcsak egy lezáratlan múltbeli történet, hanem befolyásolhatja a jövőbeli barátságokat is. Sokan ilyenkor tudattalanul is tesztelni kezdik az új embereket: vajon ő is eltűnik? Meddig marad? Mennyire számíthatok rá? Judit hangsúlyozza, hogy fontos különválasztani az egyedi élményt az általánosítástól: „Az, hogy egy kapcsolat így végződött, még nem jelenti azt, hogy a jövőben minden barátság zátonyra fut."
Ha nem dolgozzuk fel a történteket, a kimondatlan veszteség árnyékként kísérhet tovább. A továbblépés nemcsak a múlt lezárásáról szól, hanem a bizalom helyreállításáról is – önmagunkban és a másokhoz való kapcsolódás képességében.
