Jelenleg is több száz kisbaba van magyarországi kórházakban, akiket a szüleik nem tudnak vagy nem akarnak hazavinni. De mi történik velük ezután? Hazamehetnek valaha? Ki és hogyan tud segíteni abban, hogy csak az életük első pár hónapja legyen ilyen tragikus? Az SOS Gyermekfalvak TABUK NÉLKÜL címet viselő konferenciáján többek között erről is beszéltek a gyermekvédelem szakemberei.
Ezeket láttad már?
Közel két éve járta be a magyar médiát és sokkolta az országot, hogy több mint kétszáz olyan csecsemő van kórházban, akit a család körülményei miatt nem tudnak vagy nem is akarnak hazavinni szüleik. Ez a szám azóta nem javult, sőt, őszi adatok szerint jelenleg 301 kisbaba van ilyen helyzetben. Az állami gondoskodásban élő gyermekek napja apropóján szervezett konferencia kerekasztal-beszélgetésén résztvevő szakemberek hangsúlyozták: ez a probléma nem a kórházak falai között kezdődik, és nem is ott ér véget, a babák története a gyermekvédelmi rendszer hosszú évek óta gyűlő problémáira is rávilágít.
Sokan nem gondolnak bele, de a kórházban hagyott csecsemők problémája mögött a legkülönbözőbb élethelyzetek állnak. Dr. Kelemen Edit, a Bács-Kiskun Vármegyei Oktatókórház főorvosa elmondása szerint sokféle történettel találkoznak: van olyan szülő, aki nem akarja hazavinni a gyermekét, más esetben pedig a szakemberek azok, akik nem engedik haza a család körülményei - például szerhasználó szülők, prostitúció - miatt. Mint mondta, egy gyermeket elvenni az édesanyjától szívet tépően nehéz döntés, ugyanakkor az sem megoldás, ha egy olyan családhoz kerül vissza a csecsemő, amely pillanatnyilag nem képes biztonságosan gondoskodni róla.
Nem a kórházban kezdődik a probléma
Ahogy fentebb írtuk, a kórházban maradt babák helyzete egy sokkal hosszabb történet végpontja, Dr. Both Emőke, a Szociális és Családügyi Minisztérium gyermekvédelmi helyettes államtitkára (korábban a BAGázs Közhasznú Egyesület elnöke) szerint ez a krízis hosszú évek tünete. Hiszen már jóval a gyermek születése előtt megjelenhetnek azok a problémák, amelyek aztán odáig vezetnek, hogy egy anya ne tudjon gondoskodni a babájáról, és ott kell, hogy hagyja a kórházban.
Ilyen lehet többek között a prostitúció, a korai iskolaelhagyás, a védekezéssel kapcsolatos ismeretek hiánya vagy a szegregátumokban élő fiatalok kiszolgáltatott helyzete. Ezek a problémák évek óta láthatóak voltak a magyar szociális rendszerben, mégis - többek között a szakmai hiányosságok és erőforráshiány, valamint más nehézségek miatt - hihetetlenül kevés olyan beavatkozás történt, amely a megelőzésre helyezte volna a hangsúlyt. Ha így lett volna, nagy eséllyel ma nem tartanánk itt.
Görög Zita: „Nem lenne szabad a gyermekvédelemnek a politikától függenie”
Ezen a ponton azt is hozzá kell tenni, hogy míg a kórházban hagyott csecsemők egy része idővel ugyan megfelelő gondozási helyre kerül, közben azonban folyamatosan érkeznek az újabb újszülöttek. Tehát nem csak arra kell megoldást találni, hogy hogyan lehet elhelyezni a már kórházban lévő babákat, hanem az is, hogyan lehetne megállítani a beáramlást.
Ki segít az anyának?
A kerekasztal beszélgetés résztvevői aláhúzták azt is: fontos különbséget tenni aközött, hogy egy szülő nem akar gondoskodni a gyermekéről, vagy éppen olyan élethelyzetben van, amelyben jelenleg nem képes erre. A szakemberek szerint sok szülő ugyanis képessé tehető arra, hogy megfelelően gondoskodjon a gyermekéről, ha ehhez megkapja a szükséges segítséget. Ugyanis a tévhittel ellentétben droghasználat vagy prostitúció önmagában nem jelenti azt, hogy az érintett szülő végleg alkalmatlan lenne a gyereknevelésre.
Ehhez azonban idő és megfelelő támogatás kell, addig pedig a gyermeknek biztonságos, átmeneti elhelyezésre van szüksége. Szarvas Erika, a fővárosi Tegyesz gyermekvédelmi gyámja szerint ezért is lényeges, hogy a fókusz ne kizárólag a gyermek elhelyezésén, hanem a vér szerinti szülő támogatásán is legyen.
Ezek az anyák sokszor teljesen magukra maradnak a helyzetükkel.
A kórházakban jelenleg sok esetben a védőnők próbálják ellátni azokat a feladatokat is, amelyekhez valójában szociális munkás szakértelmére lenne szükség, ám a két szakma nem ugyanazt a feladatot végzi. Mint mondták, ezekben az intézményekben szükség lenne arra is, hogy ne csak krízistanácsadást végezzenek, hanem hosszabb távon tudják támogatni az édesanyákat.
Vannak babák, akikért nem állnak sorban az örökbefogadók
Azoknak a gyerekeknek sem feltétlenül egyszerű a helyzetük, akik végül örökbefogadásra kerülnek, ugyanis a kórházban hagyott csecsemők között nagy számban vannak olyanok, akik szifiliszes anyától születtek, akiknél értelmi fogyatékosság is állhat a háttérben, és vannak közöttük roma származású gyerekek. A felsoroltak egyértelmű hátrányt jelentenek az örökbefogadásnál, ugyanis az örökbefogadók ezek miatt nem igazán kapkodnak értük.
Mivel az idő rohamosan telik, és ezek a gyerekek nem tudnak hónapokat várni arra, hogy a rendszer megtalálja számukra a megfelelő helyet, felmerült a krízisnevelőszülői hálózat lehetősége is. Ennek pilotprogramjáról mesélt Dr. Both Emőke, aki hangsúlyozta: ehhez speciális alkalmasságra, megfelelő megtartó erőre és jól működő szolgáltatásokra lenne szükség. A krízisnevelőszülőnek ráadásul más funkciója lenne, mint a hagyományos nevelőszülőnek: a gyermeknek innen mindenképp tovább kellene lépnie, nem pedig évekre beragadnia ebbe az ellátási formába. Azonban tény, hogy mire kiképzik ezeket a krízisnevelőszülőket, csak újabb hosszú hetek és hónapok telnek el.
A könyv, amit egy egész országnak el kellene olvasnia
Mi lenne a megoldás?
Abban mind egyetértettek, hogy már régen világos: a megoldás nem merülhet ki abban, hogy egy kisbaba megkapja a szükséges ételt, tisztába teszik és naponta meghatározott számú alkalommal ellátják. Személyhez kötött, személyre szabott gondoskodásra van szüksége, a kórházak ugyanakkor nem erre a feladatra épültek, ezért egy működő egészségügyi rendszerben is komoly kihívást jelent, amikor egy csecsemő hosszú időre ott marad. Továbbá fontos a civilek bevonása is, és
ugyan nagyon szép gesztus, hogy rengeteg önkéntes jelentkezett az elmúlt hetekben babasimogatónak, le kell szögezni, hogy ez nem így működik.
Emellett szükség van arra is, hogy a konkrét kórházak, segítők, gondozási helyek és gyámok ne egymástól függetlenül próbálják megoldani a helyzetet, hanem összehangolt rendszerben működjenek. Szarvas Erika kiemelte: különösen sokat segítene a kerületek, a gyámok és a kormányhivatalok együttműködése. Sok gyermek ugyanis banális adminisztrációs hibák miatt marad tovább a rendszerben, mint ameddig feltétlenül szükséges lenne - egyszerűen kicsúsznak a határidőkből a dolgozók vagy nincsenek birtokában bizonyos kompetenciáknak.
Kuponok - GLAMOUR 
