Lehet, hogy mi magunk észre sem vesszük, de olykor, a mindennapok során kimondunk olyan mondatokat a munkahelyünkön, amelyek tartós kárt okozhatnak a munkatársunk önbecsülésében és a közösséghez tartozás érzésében. De az is lehet, hogy mi magunk válunk áldozataivá ezeknek a káros kifejezéseknek.
Ezeket láttad már?
- Munkahelyi kommunikáció során gyakran mondunk vagy hallunk olyan mondatokat, amelyek károsíthatják a kollégák önbecsülését és a közösséghez tartozás érzését.
A munkatársak szavai még a munkaidő után is kísérthetnek bennünket, és bizonyos mondatok tönkre is tehetik a szakmai kapcsolatokat, ami miatt az emberek egy idő után elgondolkodnak azon, hogy igazán a vállalathoz tartoznak-e, vagy hogy valaha is tudnak-e együtt dolgozni egy kollégával. Éppen ezért fontos megtanulni felismerni és elkerülni az ilyen mondatokat - akkor is, ha azok látszólag ártalmatlanok. Nézzünk néhány pszichológiailag káros, de gyakran használt kifejezést!
„Nem akarlak megsérteni, de...”
A fiatalabb munkavállalók gyakran kapják meg ezt a félmondatot idősebb, tapasztaltabb kollégáiktól, utalva arra, hogy felesleges is ötletelniük, ők úgyis jobban tudják, mit hogyan kell csinálni. Bárhogyan is folytatódik a mondat, egyértelműen jelzi, hogy az egyik fél lekezelően bánik a másikkal és nem tiszteli a másik nézőpontját.
„Erre nekem nincs időm”
A pszichológiai biztonság kulcsfontosságú a csapatok összetartásához, a kutatók ezt egyfajta mentális térnek nevezik, amelyben a munkatársak szabadon felszólalhatnak, megoszthatják a rossz híreket, és segítséget kérhetnek, ha túl nagy a teher rajtuk.
Ha kéréseinkre rendszeresen azt a választ kapjuk egy kollégától, hogy most túl elfoglalt, vagy nincs elég ideje, az azt a jelzést küldi felénk, hogy nem mi vagyunk a prioritás, és inkább forduljunk máshoz, ha segítségre van szükségünk. Ez nyilvánvalóan kellemetlen érzést kelthet bennünk, elbátortalanodhatunk és valószínűleg legközelebb már nem merünk majd odamenni az illetőhöz.
Ez az a 3 dolog, ami alapján az emberek percek alatt megítélnek a szakértő szerint
„Amit X mondani akar, az az, hogy...”
Bizonyára már mindannyian voltunk olyan helyzetben, hogy egy meetingen az egyik kollégánk úgy érezte, saját szavaival kell átfogalmaznia azt, amit mi mondtunk. Márpedig ez nagyon frusztráló, ráadásul nem viszi előre produktív módon a beszélgetést, még akkor sem, ha ez a beszélő szándéka.
Amikor valaki ezt teszi velünk, könnyen arra a következtetésre juthatunk, hogy nem tudjuk jól kifejezni magunkat, buták vagyunk, az emberek nem értenek meg és nem tisztelik azt, amit mondunk. „Ez nagyon lealacsonyító. Csökkenti a másik személy státuszát.” - mondta Mary Abbajay munkahelyi szakértő.
„Fiatalnak tűnsz ahhoz, hogy...”
„Nagyon jól fogalmazol ahhoz képest, hogy...” vagy a „Fiatalnak tűnsz ahhoz, hogy...” mondatok rendkívül degradálóan hatnak arra, aki ezt kapja a munkahelyén. Az ilyen megjegyzések mélyen érinthetik a munkavállalókat, és azt az érzést kelthetik bennük, hogy nem felelnek meg a munkakörüknek. Ilyenkor tévesen kezdhetjük el úgy érezni, hogy a munkavégzésünk nem megfelelő vagy nem hatékony - írja a HuffPost.
„Nem úgy értettem.”
Lawrese Brown karriercoach szerint rendben van rámutatni arra, hogy a szavakat különbözőképpen lehet értelmezni, de ügyelni kell arra, hogy ne legyünk lekicsinylőek, amikor mások nem értenek egyet velünk. „Nem úgy értettem” – ez egy gyakori védekező megjegyzés, amely nem veszi figyelembe, hogy a szavainkat hogyan fogadhatják. A cél az, hogy felismerjük: szavainknak súlya van, és árthatnak is.
„Te ezt személyesnek veszed.”
A szakember szerint a vezetők gyakran elkövetik azt a hibát, hogy olyan, az érzelmeket semmibe vevő megjegyzéseket használnak, mint például: „Senki más nem hozta fel ezt nekem”, amikor egy csapat vagy egy alkalmazott felvet egy problémát. Ez pedig azt az üzenetet közvetítheti: „Ha ez csak neked fontos, akkor érdemes-e komolyan venni?” Amikor a kollégák így semmibe veszik az érzelmeinket, vagy mi tesszük ezt másokkal, az megakadályozhatja a szükséges beszélgetések létrejöttét.
„Túl érzelmesen reagálsz erre, személyes ügynek veszed.” - azzal, hogy ezt mondjuk, nem vesszük észre, hogy aláássuk a másik személyt – mondta Brown. „Ezek olyan mondatok, amelyek kimondása után nagyon kevesen rendelkeznek azokkal az eszközökkel, amelyekkel lefolytathatnák azt a nehéz beszélgetést, amelyben ezt kibogoznák. Az emberek egyszerűen nem szólnak semmit.” Ez pedig ahhoz vezethet, hogy egy idő után a munkatársak már nem is szólnak egymáshoz és nagyobb az esély a hibákra, a feszültebb helyzetekre.
