előfizetésem
Hírlevél
A telefonod jobban befolyásolhatja a szexuális életedet, mint gondolnád
Lefekvés előtt még egy utolsó görgetés a hírfolyamban, miközben a valódi érintések szép lassan elmaradnak. Amikor az okostelefon beköltözik a hálószobába, a szenvedélynek gyakran észrevétlenül intünk búcsút. Klettner Anikó szexuálpszichológusként úgy látja, hogy a háttérben valójában a technológiánál sokkal mélyebb, elhallgatott lelki folyamatok húzódnak meg. Érdemes rátekintenünk azokra a még mindig tabunak számító okokra, amelyek módszeresen felőrlik a kapcsolatokat és kioltják a vágyat.
Régebben főként a pornófilmek közvetlen hatása alakította az egyéni és a párkapcsolati szexuális életet. A felnőtt tartalmak korlátlan elérhetősége, a videók közötti folyamatos kattintgatás és a céltalan internetes szörfölés azonban mára teljesen személytelenné, egyszemélyessé tette az örömszerzést. A képernyő, az okostelefon bámulása és a digitális ingerek hajszolása észrevétlenül felemészti az időnket, és elszívja azt az energiát, amit a valóságban megélhetnénk.
Ez gyökeresen átírja két ember között az intimitást, hiszen a valódi közeledéshez figyelemre és időre van szükség. Ha képtelenek vagyunk elszakadni a kijelzőtől, könnyen a függőség csapdájában találhatjuk magunkat, ahol a virtuális zajban már meg sem halljuk a társunk hívó szavát.
A jó szexuális élet nem működik magától
Sokan úgy vélik, ha két ember szereti egymást, akkor az intimitás és a jó szexuális élet magától értetődően jön. Azonban ez a leggyakoribb tévhit. A kapcsolatok hajnalán, a lángoló szerelem szélsőséges érzelmi állapotában még minden ösztönösen működik. Ilyenkor fel sem merül az emberekben, hogy a harmonikus együttélésért tenni kellene, emiatt viszont a kezdeti tűz rendkívül gyorsan kialszik. A hazai és nemzetközi kutatások szerint ez a mindent elsöprő fázis ritkán tart tovább két évnél.
A szerelem elmúlása bizonyos szempontból olyan, mint a gyász folyamata. Amikor elveszítünk valakit, a krízis okozta sokk és intenzív fájdalom idővel megszelídül, mert a pszichénk képtelen lenne örökké abban a feszültségben létezni. A párkapcsolatban is egy hasonló átalakulás megy végbe. A kezdeti, szinte bénító idealizáció helyét átveszi a mély, biztonságos szeretet-kötődés. Ahhoz azonban, hogy ez a csendesebb szakasz ne a vágy halálát, hanem a valódi intimitás kezdetét jelentse, tudatosan tennünk kell érte.
A reklámok hatása a nők mentális egészségére
Beszélni kell arról, amire valójában vágyunk
Ennek az alapja a nyílt kommunikáció. Meg kell tanulnunk értő módon a másik felé fordulni, és bátran, őszintén megfogalmazni a legmélyebb érzéseinket, valamint szükségleteinket. A szakemberek tapasztalata szerint az őket felkeresők viszonylag gyorsan elsajátítják ezt a fajta nyitottságot: megtanulják felszínre hozni a problémáikat, és gátlások nélkül elmondják a vágyaikat. Otthon, a négy fal között mindezt a tabuk és a gátlások nehezíthetik.
A rendelőben ugyanis egy aszimmetrikus helyzet uralkodik, ahol a kliensek természetesnek veszik, hogy a szexuálpszichológusok ítélkezés nélkül figyelik, megértik őket, és elfogadóan tükrözik vissza az érzéseiket. A való életben, egyenrangú párkapcsolatban viszont nincs jelen egy külső, objektív közvetítő, ott a feleknek maguknak kell megteremteniük azt a biztonságos közeget, ahol a legféltettebb titkaikról is képesek egymással beszélgetni.
A telefonunk nem véletlenül követeli folyamatosan a figyelmünket
Erre a biztonságra azért is van kiemelt igény, mert a digitális világ eltereli a figyelmünket, és észrevétlenül roppant erős függőségbe taszít minket. Az, hogy a telefon után nyúlunk, mára teljesen automatikus mozdulattá vált, amely mögött komoly biológiai folyamatok állnak. Ennek a kémiai háttere már jól ismert: minden egyes értesítés, lájk vagy görgetés „boldogsághormont” szabadít fel az agyban. Ennek elmaradása valódi elvonási tünetekkel járhat.
Ahhoz, hogy visszaszerezzük az irányítást az életünk és az intimitásunk felett, tudatosan kell fellépnünk a technológia elhatalmasodás ellen. Kezdetnek érdemes naponta 30-60 percet beiktatni, amikor a készüléket teljesen kikapcsolva, a látóterünkön kívül hagyjuk, esélyt adva a tiszta jelenlétnek.
Nem kell mindig spontán módon megszületnie a vágynak
A digitális zajból való kiszakadás és a tudatos jelenlét azért is elengedhetetlen, mert sokan a spontaneitást tartják a legfontosabbnak egy kapcsolatban. Úgy vélik, a vágynak magától kell működnie, és ha ez elmarad, azt már komoly problémaként élik meg. Emiatt gyakran nem is tesznek erőfeszítést egymás felizgatására, hiszen úgy gondolják, a puszta jelenlétüknek és a szeretetnek elegendőnek kellene lennie. Az ilyen irreális elvárások azonban eleve kudarcra ítélik a helyzetet, és csupán a spontaneitás túlértékeléséből fakadnak.
Jól szemlélteti ezt egy hatvan év körüli férfi páciens esete, aki a rendelőben határozottan kijelentette, hogy impotens. Amikor Klettner Anikó rákérdezett, pontosan mit ért ez alatt, elmesélte: ha meglátja a barátnőjét húszméteres távolságból, és nem érez azonnali, látványos testi reakciót, akkor szerinte baj van. Szentül hitte, hogy a párja megpillantása önmagában elegendő kell, hogy legyen az izgalomhoz. Ezzel szemben a valóságban a közös rituálék rengeteget segítenek.
Az olyan kellemes szokások, amelyek fokozatosan megteremtik a megfelelő hangulatot, és amelyekhez pozitív élmények, valamint élvezetek kötődnek, döntő jelentőségűek. Ha a felek nyitottak az ilyen meghitt rutinok kialakítására, az már fél siker.
40 felett végre nem az a kérdés, hogy mi illik, hanem valami egészen más
Sokszor nem trauma, hanem a mindennapi sérelmek állnak a háttérben
Természetesen a vágy hiánya mögött esetenként egy korábbi, mélyebb trauma is meghúzódhat, ám a tapasztalat azt mutatja, hogy ez a ritkább forgatókönyv. Gyakrabban az egymás közti kommunikációs gátakból eredő sérelmek, a tisztázatlan félreértések és a mindennapi nyomás mérgezik meg a meghitt pillanatokat. Pedig az agyunk alapvetően a jutalmazást keresi, bizonyos tevékenységek – mint a kijelző görgetése vagy a szexuális együttlétek, történjenek azok egyedül vagy a partnerünkkel – azonnali örömforrást jelentenek.
Az együttlétet optimális esetben az érzelmek kifejezésére, a tiszta élvezetre, az ellazulásra és a belső túlterheltség levezetésére használjuk.
A stressz a hálószobába is követ bennünket
Mi történik azonban akkor, ha eláraszt minket a stressz? Ez sokszor teljesen független a meglévő testi fájdalmaktól vagy a másik fél felől érkező elégedetlenségtől. Kiválthatja a munkahelyi túlterheltség, a munkanélküliség réme vagy az anyagi bizonytalanság is. Amikor ezek a külső tényezők aggasztanak bennünket, képtelenek vagyunk fejben eljutni a testi kontaktushoz. A krónikus szorongás pedig közvetlen fizikai tünetekben jelenik meg: a férfiaknál merevedési zavart okozhat, a nőknél pedig fájdalmassá teheti a behatolást.
A lelki megterhelés az életünk velejárója, azonban ha nem tanuljuk meg megfelelő technikákkal kezelni és lecsendesíteni, könnyen tönkreteheti a hálószobai harmóniát. Biológiai és pszichés szinten ugyanis a kettő együtt egyszerűen nem működik: vagy a készenléti állapot uralja a testünket, vagy a szex.
A szexuális vágy nem pusztán biológia
Ez a kettősség is jól mutatja, hogy az intim szféránkban semmi sem fekete vagy fehér: a szexuális jólétünket nem a patikamérlegen kimért sablonos cselekedetek, hanem a mögöttük húzódó átélés és az érzelmi minőség határozza meg. Ahogyan a társas és az egyéni gyönyör egyensúlya is a fejünkben és a lelkünkben dől el, úgy a fizikai vágyunk és a testünk kézzelfogható reakciói sem zárhatók be tisztán élettani skatulyába. Hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy a testünk csupán egy hormonok által vezérelt gép, ám a valóság ennél sokkal összetettebb és csodálatosabb.
A szexuális vágy és a test működése korántsem csak a hormonok függvénye. Gyakori jelenség, hogy a klimax idején lecsökkenő hormonszint miatt a nők hüvelyszárazsággal vagy fájdalmas együttléttel fordulnak nőgyógyászhoz, aki erre – teljesen logikusan – hormonpótló krémet javasol. A testünk működése azonban káprázatosan összetett: ha ugyanez a hölgy mély, elsöprő szerelembe esik, a nyálkahártya panaszai és a nedvesedési problémák hirtelen, maguktól megszűnhetnek.
Bár a hormonhiánynak kétségkívül megvannak a fizikai tünetei, a lelki megéléseink, az érzelmi biztonság és a szerelem olyan elemi erejű pozitív hatást gyakorol a szervezetre, amely képes felülírni a fizikai korlátokat.
A technológia sok mindenre képes, szerelmet azonban nem tud generálni
A lélek, az érzelem és a szerelem hármas kötéséből Klettner Anikó visszakanyarodik a kiindulópontra: a technológiára, ami sok mindent tud generálni, de egyet biztosan nem: szerelmet. Mindennapi munkája során rendszeresen találkozik azzal a problémával, amelyet a folyamatos okostelefon-használat és a digitális világ állandó jelenléte okoz. A kliensei körében ez a probléma leginkább a férfiakat, azon belül is kifejezetten a 20-as, 30-as éveikben járó korosztályt érinti.
A jó hír viszont az, hogy a mai fiatalok már mernek lépni – többen ismerik fel a helyzetet, és kérnek szakembertől segítséget, mert pontosan tudják, hogy a kiegyensúlyozottabb magánélet érdekében érdemes változtatniuk. Az idősebb korosztály tagjainál ezzel szemben az elhúzódó párkapcsolati krízisek, a megkeseredés és a régi sérelmek miatt vész el a kapcsolódási igény. Náluk a fel nem dolgozott sebek miatt marad el a testi-lelki közeledés.
A krízis nem feltétlenül a kapcsolat végét jelenti
A párok gyakran már az első alkalommal együtt érkeznek a terápiára, mert úgy érzik, ez az utolsó esélyük a kapcsolat megmentésére a válás előtt, vagy egyszerűen már belefáradtak a folyton ismétlődő konfliktusokba. A „krízis” ijesztően hangzik, ám ez ugyanúgy egyfajta jelzés a lelkünkben a szükséges változtatásra, mint a fájdalom a testünkben: kulcsfontosságú a jelenléte, hiszen ha a testünk nem jelezné a bajt, esélyünk sem lenne a gyógyulásra.
Rendszerint szükség van arra is, hogy mindkét féllel külön-külön, akár többször is leüljön beszélgetni a szakember. Így ugyanis alaposabban fel tudja mérni, ki hogyan éli meg a mindennapokat, miként látja a kialakult helyzetet a saját szemszögéből, és mi mozgatja a kapcsolat javításában.
Újra kell hangolnunk az érzékeinket
Manapság nem könnyű feladat elérni, hogy a mobiltelefon folyamatos ingerei és a végtelen görgetés után a szerelmeskedés ugyanolyan vonzó és izgalmas maradjon, mint a kapcsolat kezdetén. Ugyanis a netes újdonságkeresés a pornófogyasztáshoz hasonlítható: az emberek idővel intenzívebb impulzusokat igényelnek. Végül előfordulhat, hogy már csak olyan szélsőséges hatásokra képesek reagálni, amelyek korábban az eszükbe sem jutottak.
Ugyan a finom érintés, a lágy simogatás vagy a halk suttogás mély hatással van a partnerre, az elfásult idegrendszer sokszor nyersebb, erőteljesebb élményekre áhítozik ahhoz, hogy évek múltán is elérje a korábban megszokott izgalmi szintet. A befogadóképesség tompulása természetes folyamat. Éppen ezért érdemes tudatosan beiktatni olyan időszakokat, amikor az érzékeket újra hangoljuk – például intim játékokkal. Ezzel ismét lángra lobbanthatjuk az egymás iránti vonzalmat.
