Mindannyiunk életében legalább egyszer eljön az a pillanat, amikor egyszer csak megállunk és feltesszük a nagy kérdést: hogyan kezdjem újra? A „majd jön magától” már nem annyira igaz, mert a metrón nem szólít meg senki, a munkahely pedig nem társkereső klub.
Ezeket láttad már?
Az ismerkedés sokak számára nem egy könnyed játék, hanem olyan terep, ahol a tempó gyors, a bizonytalanság nagy, a remény pedig törékeny. Poór Judit párkapcsolati és szexuális tanácsadóval arról beszélgettünk, miért válnak egyre fásultabbá azok, akik keresik a párjukat, hogyan befolyásolja mindezt a mai ismerkedési kultúra, és mit tehetünk azért, hogy ne veszítsük el a hitünket a szerelemben.
Szerelem internet nélkül?
Szeretem nézni azokat a videókat, amik megmutatják, hogyan változik évről évre a divat vagy a hajtrendek. Poór Judit is egy hasonló kutatással indít a téma kapcsán, ami azt igazolja, hogy ma már tényleg mindenki online ismerkedik. Az ötvenes években a közeli ismerősökön keresztül, egy településen belül, ritkább esetben távolabbról ismerkedtek az emberek, hosszas levelezésbe bonyolódtak. Utóbbi jelentette nagyjából az egy százalékot. Mára ez már teljesen felcserélődött. Annak az esélye, hogy valaki azonos településen szerezzen párt, nagyon kicsi.
„Mindenki fent volt már valamilyen társkereső appon életében legalább egyszer, kivéve azok a párok, akik harminc-negyven éve házasok.” – mondja Judit. De sosem késő újrakezdeni. Rugalmasnak, játékosnak kell lenni, Judit szerint randiappot használni addig egészséges, amíg játékként fogjuk fel. Nem szabad nagyon komolyan venni sem magunkat, sem az alkalmazást. Ezek az appok jó lehetőséget rejtenek magukban, hiszen ha valaki negyven-ötven évesen elválik, vagy hatvan-hetven évesen elveszti a párját, megtalálhatja azt az embert, akivel újrakezdheti.
„Egy extrém eset: járt hozzám egy pár, friss kapcsolat volt, a hölgy hetvenegy, a férfi hetvennégy éves volt. És hol találkoztak? A Randivonalon.” A szakértő elmondta, hogy sokan rosszul használják a társkereső appokat. „A nehézség abban van, amikor nagyon szélesre nyitják az ollót. Főként a válás utáni harmincas-negyvenes korosztálynál jellemző ez. Tehát ha harmincévesen összejönnél egy negyvenöt évessel, az rendben van, de itt már túl nagyra nyílik az olló, sokan be tudnak csúszni. Nem is a szingliség vagy a párkeresés nehéz, hanem a randik meg az ismerkedés traumáinak feldolgozása.”
10 módszer a szakértők szerint, amivel leküzdheted a magány kínzó érzését
Az emberi kapcsolatok hiánya
Nagyon könnyű ráfüggni, és a fiatalok ügyesen lavíroznak az online párkeresés útvesztőjében, de kimaradnak a valóságban megtapasztalható dolgokból. Észreveszi-e, hogy valaki azért és úgy néz rá, mert megtetszett neki? „Az volna egészséges, ha volnának valódi emberi kapcsolatok. Hogy tudjanak szemezni. Vegyék észre egymást. Valamiféle kapcsolatuk maradjon a valósággal, mert ennek az egésznek a legnagyobb veszélye az, ha már csak az interneten fogunk ismerkedni.”
A digitális közeg egyik legnagyobb ajándéka és átka ugyanaz: az illúzió, hogy nincs egyedül az ember. „Facebookon lehet ezerötszáz ismerősöd, de ha megbetegszel, egy sincs, aki csinálna neked egy teát” – mondja. A valóság megküzdés. Energiabefektetés. A való életben ki kell kelni az ágyból, megmosni a hajad, elmenni a konferenciára, visszautazni. De ott a könnyebb út – online, kamera kikapcsol, az ágyból hallgatni az anyagot. Szeretjük a könnyebb utat választani, de nagyon sok esetben az a magánnyal jár együtt. A magányt nem tudja megoldani a Tinder vagy a mesterséges intelligencia.
„A pornó ugyanez. Vagy minden, ami szex, és online térben zajlik. A fantáziádat ki tudod elégíteni, de nincs köze a valósághoz. A valóság az mindig megmérettetés. Valós szexnél van tapintás, szagok, ott leesel az ágyról, ott előfordul, hogy pukizol egyet. Ez a valóság. Az online térben nincs ilyen.”
Digitalizáció a hálószobában
De mielőtt még megnyugodnánk és azt mondanánk, hogy a szex élményét nem lehet vitatni, Judit folytatja: „Most már olyan szexrobotok vannak, hogy brutális!” Szerinte a digitalizáció már a szexet is úgy reprodukálja, hogy sokaknak fel sem tűnik a valóság hiánya. VR-szemüveg, testre szabott stimulátorok: minden „tökéletesen pont olyan”, amilyet az agy szeretne. „Egyes tesztelők szerint jobb is, mint a valós szex” – teszi hozzá.
A valóság viszont mindig kaotikusabb, és ebből fakad az intimitás lényege. Miért mégis az online térben kezdjük újra? „Mert elérhető és biztonságos” – mondja. Mindenki ott van, a szűrők működnek, és könnyű magunkról megalkotni egy olyan képet, amilyet szeretnénk. Csakhogy a biztonság gyakran távolsággal jár: mély érzelmi intellektuális kapcsolódás lehetséges ugyan online, de a valódi kötődést nem pótolja.
Judit felidézi a hatvanas évek klasszikus majomkísérletét: akik csak egy drótból készült „anyától” kaptak táplálékot, később képtelenek voltak kötődni, párba állni. „Az érintés, az intimitás létszükséglet, csakúgy, mint a táplálék. Enélkül elpusztulunk.” Ez a kísérlet volt az alapja azoknak a fogalmaknak, mint biztonságos-ambivalens-elkerülő kötődés. Tapasztaltatok már olyat, amikor valaki minden szó nélkül, egyszerűen csak eltűnt? „A ghosting lényege: nem vállalok felelősséget” – mondja Judit. Lehet emögött elkerülő kötődési minta, éretlen személyiség, de a végeredmény ugyanaz: valaki eltűnik, a másik pedig magára marad a kérdéseivel.
Egy párkapcsolati tanácsadó jó módszere, ha úgy érzed, belefáradtál az ismerkedésbe
Kötődési mintázatok
A biztonságos kötődés: én oké vagyok, te is oké vagy. Az ambivalensben: néha oké vagyok, néha nem, ha nem vagy itt velem, akkor már biztos nem szeretsz. Az elkerülő: azt tanulta meg kiskorában, hogy hiába fejezi ki az érzelmeit, hiába sír, nem reagálnak az érzéseire, ezért teljesen felesleges kifejeznie azokat. „Ők azok, akik hiába mondják, hogy kapcsolatot szeretnének, amikor igazán meg kell mutatni az érzelmeket, egyszerűen kilépnek.”
A magányt nem tudja megoldani a Tinder vagy a mesterséges intelligencia
Tudd: ez nem rólad szól. Az lehet, hogy nem akar veled többé találkozni, de az, hogy nem tudja ezt felvállalni, és képtelen elmondani, az már nem rólad szól. Te szerethető vagy, ő pedig felelősségvállalási képtelenséggel küzd.
Szakértő szerint ez a legnagyobb hiba, amit elkövethetsz a párkapcsolatban
Offline vs online – számít egyáltalán? A válasz egyszerű: nem. „Ha két, érzelmileg érett ember találkozik, mindegy, hogy a metrón futnak össze vagy a Tinderen.” Az „én nem ott akarom megismerni a jövendőbelimet” típusú férfi állítások mögött – mondja Judit – leginkább régi reflexek dolgoznak. „Azért gondolják így, mert ezek az alkalmazások régen elsősorban szexpartnerkeresésre voltak kitalálva. Ma is sok férfi csak szexet keres rajtuk, és pont ezért sokan ehhez kötik az egészet.”
Judit szerint nem ez a legnagyobb buktató az online ismerkedésben, hanem az, hogy túl gyorsan történik minden, és amíg nincs igazi elköteleződés, addig könnyű továbblépni. „Ha egy kapcsolatban nehézségek vannak, sokan inkább szakítanak, mert azt érzik: holnapután újra ismerkedhetek a Tinderen.” Rávilágít arra is, hogy: tudatosan kell használni a társkeresőket, az önbizalom ennek hiányában hamar meginoghat.
„Amit ezek az alkalmazások adnak, azt könnyen el is tudják venni. Én szoktam javasolni: ha már valakivel elkezdünk beszélgetni, minél előbb legyen egy kis telefonos beszélgetés. Sok mindent ki lehet szűrni a hangjából. Videócset, egy laza, rövid randi.”
Ez az egyszerű teszt felmérheti, tényleg összeilletek-e a pároddal
Online-ból valóság, minél gyorsabban
Vissza kell hozni a másik valóságát, mielőbb. A hangját. A jelenlétét. Mert ha túl sokáig csak online térben beszélgetünk, az veszélyessé válhat. Kialakulhat egy lelki kötődés, aztán, amikor személyesen találkoznak, a valóság nem biztos, hogy megfelel a képzeletnek. De a feromon is bőven elég lehet. Amikor az újrakezdés gondolatát egy randiapp letöltése követi, a szexológus szerint jobb, ha a következőkkel tisztában vagyunk:
„Tudd, hogy mit akarsz. Ki vagy. Légy transzparens. Töltsd ki az adatlapot, a fotóknál döntsd el, hogy marketinget vagy valóságot mutatsz. Az ismerkedésnél hallgass a megérzéseidre, figyelj a saját red flagjeidre. És minél hamarabb vidd át a beszélgetést a valóságba. Ne húzzátok egymás idejét.”
A társadalom maga tol minket az online ismerkedés irányába – tehát egyáltalán nem ciki ma már –, csak közben nem árt emlékeztetni magunkat, hogy a valós kapcsolódás nem képernyőn történik. Ott van az érintésben, a tekintetben, a kínos csendben és a reggeli leheletben. Minden, ami élő: rizikós. De pont ettől valódi.
