Pár napja bementem az egyik bevásárlóközpontba, ahol valami oknál fogva iszonyú lassan működik a lift. Így mivel a legfelső szintről a legalsóra tartottam, percekben volt mérhető a megtett út időtartama.
Ezeket láttad már?
Az utóbbi hónapokban pedig leszoktam arról, hogy folyamatosan nyomkodjam a telefonomat, így elég unalmasnak ígérkezett egy fémdobozban ácsorogni. Azonban egy szinttel lejjebb, beszállt egy idősebb úr, aki az indulást követően így szólt: "Elképsztő, hogy az emberek nem szólnak egymáshoz a liftekben, csak állnak csendben." Nagyon megörültem, hogy ketten már biztosan így vagyunk ezzel a világban. Szóba is elegyedtünk. Nyílván nem mélylélektani szinteken zajlott a beszélgetésünk, de kifejezetten felvidított az utastársam, amitől a lift lassúságát sem érzékeltem már.
Amerikai kutatók, akik az idegenekkel való beszélgetések hatását vizsgálták, arra kérték a kutatásukba jelentkezőket, hogy az egyik nap, amikor munkába mennek, beszélgessenek ismeretlenekkel. A következő napon ne szóljanak senkihez ugyanezen az útvonalon, a harmadik napon pedig viselkedjenek úgy, ahogy általában szoktak. Az eredmények egyértelműen azt mutatták, hogy az első napon élvezték a legjobban az utazást. Kiindulva abból a tényből, hogy az ember társas lény, így alapvető szükséglete, hogy kapcsolódjon másokhoz, nem meglepőek az eredmények. Az viszont igen, hogy ha tudjuk, hogy így működik, akkor miért nem szólítunk meg másokat, akár csak egy dícséret, egy mondat vagy egy vicc erejéig.
A beszélgetések bizonyítottan csökkentik a szorongást, magabiztossá tesznek, és jobb lesz a közérzetünk is. Így érdemes átgondolni azt a mondatot, amit gyerekként tanítanak nekünk, hogy idegenekkel soha ne álljunk szóba. Persze nem mindenki nyitott az ilyenfajta beszélgetésre, hisz rögtön azt feltételezi, hogy a másik akar majd tőle valamit, de azt hiszem ennyi kockázat belefér.
