Hogyan lehetsz hétköznapi szuperhős?

A híreket olvasva, közlekedés közben és a mindennapokban bizonyára gyakran megfogalmazódik benned, hogy jó lenne segíteni valahogy. Erre lehetőséget biztosítanak a tárgyi vagy anyagi jellegű adományok, de tudunk rendelkezni az adónk 1%-áról is. Továbbá azzal is tudunk segíteni, hogy a munkaerőnket, a szabadidőnket felajánljuk, és önkéntesség formájában számunkra idegen embereknek segítünk. Kutyamenhely, gyermekotthon, nyári táborok, idősek otthona, tanoda, meseolvasás, bevásárlás, szemétszedés, takarítás, kerítésfestés és még megannyi terület, ahol szívesen várnak önkénteseket. De mit, hol és hogyan érdemes önkénteskedni?

Ezeket láttad már?

Nagy szükség van az önkéntesekre, ismerd meg, mennyit kapsz azzal, hogy segítesz

Fotó: Vonecia Carswell / Unsplash

Saját élményeiről mesél Gyöngyösi Krisztina mentálhigiénés szakember, az önkéntesség és a társadalmi felelősségvállalás híve, az Élményakadémia munkatársa. Írásából kiderül, hogyan csöppent bele az önkénteskedésbe, milyen félelmei voltak, és milyen tanácsokkal látja el azokat, akik úgy érzik, szabadidejükben szeretnének segíteni másoknak.

Talán félelmetes lehet, hogy az önkénteskedés során óhatatlanul olyanokkal fogunk találkozni, akik valamilyen szempontból segítségre szorulnak, de pont ezért kerülünk mi, önkéntesek a képbe. Hogyan segíthetünk? Hogyan legyünk jól jelen? Hogyan kapcsolódjunk? Mit mondhatunk? Mit ne mondjunk? Számtalan ilyen és ehhez hasonló kérdés merül fel, teljesen jogosan.

Az első és legfontosabb, amit érdemes tudatosítani magunkban, hogy fontosak vagyunk és szükség van a segítségünkre. A saját magunk hatókörében cselekedve, igenis hozzá tudunk járulni ahhoz, hogy valami vagy valaki akár csak egy icipicit is jobban legyen, hatással tudunk lenni dolgokra.

Nem csak a pozitív önértékelés miatt fontos

Az önkénteskedésért nem csak pozitív önértékelést kapunk cserébe, hanem gazdagabbak leszünk egy halom tapasztalattal, kimozdulunk a komfort zónánkból, kipróbálhatjuk magunkat új helyzetekben, megannyi készségünket és kompetenciánkat fejlesztjük közben. Máshogyan fáradunk el a nap során. Érzelmileg, fizikailag és gondolati síkon is megmozgat, ha teszünk másokért. Új barátokra, lendületre, töltődési forrásra találhatunk, és az így megszerzett új tudásaink pedig sokat adnak ahhoz, hogy a hétköznapi életünkben is aktívabban oldjuk meg a saját elakadásainkat, vagy akár könnyebben kérjünk mi magunk is segítséget.

Hétköznapi dolgok, amelyekkel segíthetsz másokon

Az őszinte személyes oldal

Már jópár éve nagyon sokat dolgoztam és mellette rettenetesen unatkoztam, mikor önkénteskedni kezdtem. Egy teljesen új világ nyílt ki előttem, hirtelen azt se tudtam mibe fogjak, úgyhogy belevágtam egyszerre mindenbe. Megtehettem, mert egyedül éltem, nem voltam magamon kívül senkiért felelős, így párhuzamosan kezdtem el önkénteskedni egy speciális mentőszolgálatnál, az Élményakadémiánál, gyermekotthonokban és különböző táborokban. Eltűntek az unalmas órák és hirtelen minden megjött az életembe, ami addig hiányzott: kaland, izgalom, új barátok, utazás, rengeteg program és az az érzés, hogy hasznos vagyok, hogy tudok valamit tenni, és hogy nem megy csak úgy el mellettem az élet – ez utóbbit nagyon sokszor éreztem akkoriban. Azonnal lettek cserébe új problémáim. Hamar kiderült, hogy mindent nem lehet, meg kellett tanulnom nemet mondani, elfogadni, hogy mindenhova nem tudok elmenni, hogy választanom kell programok között, és azért csak kell időt szánnom arra is, hogy pénzt keressek, mert a számlákat márpedig be kell fizetni, különben kikapcsolják a villanyt – igaz történet alapján.

A legtöbbet, a gyermekotthonokban tanultam a határok tiszteletéről, például, hogy minden gyereket – sőt egyet sem – tudok hazavinni a program végén, hiába szeretnék. Hogy miközben odaadom az időmet, lelkesedésemet és minden tudásomat, nem tudom megmenteni őket, nem fog egyik napról a másikra megváltozni az életük, a körülményeik vagy az a hely, ahova születtek. Azt is megtanultam, hogy fontos amit tudok adni, de vigyáznom kell magamra ebben, a határaimra, arra, hogy ne sérüljek benne én – ez nem csak magam miatt kell, hanem azért is, hogy vissza tudjak menni és tudjuk ugyanott folytatni, ahol előző alkalommal abbahagytuk. Mert az otthonokban nevelkedő gyerekeknek igazából az igazi anyukájukra és szerető családra lenne szükségük, de ha ezt én nem tudom adni - és ezt nem tudom adni – akkor az, hogy önfeledten kacagunk, játszunk, próbára tesszük magunkat együtt, egy pár órára magunk mögött hagyjuk a nyűgöket és csak úgy kapcsolódunk, együtt vagyunk, az is tud adni nekik valamit, amit máshonnan nem kapnak meg.

Megtanultam eközben nem sajnálni, hanem tisztelni őket a sorsukkal együtt és elismerni azt az igyekezetet, amit minden nehézség ellenére beletesznek a saját útjuk járásába. Segítettek gyakorolni a felszabadultságot, a spontenaitást, az “ökörködést” és látva őket a nőtt a bizalmam bennük, de még saját magamban és a világban is. Megtanultam közben, hogy fontos ebben a közösség, hogy legyen kivel megbeszélni azt, hogy mi történik és ha egy-egy helyzet mélyebre talál, akkor tudjak segítséget kérni a feldolgozásához. Érdekes önismereti kérdés, hogy miért, de annyira megtaláltam ebben magam, hogy benne is ragadtam, azóta is ezen a területen dolgozom, segítő foglalkozású lettem.

Kedvet kaptál?

Az önkéntes tevékenység, legyen bármi is az, hatással lesz ránk. Jó, ha tudunk jól élni ezzel: reflektálni a megszerzett tapasztalatokra, a nehézségeinkre és az örömeinkre, a tapasztalatokat pedig beépíteni a mindennapi életünkbe. Mindenkit biztatok, hogy vágjon bele ebbe a kalandba, tegye magát hasznossá.

Érdemes olyan szervezetet választani, aki felkészít az adott területre és abban is segít, hogy fel tudjuk dolgozni azokat az élményeket, amik az önkéntes tevékenység közben érnek minket.
Érdemes tudatosítani magunkban azt, hogy az érintetteknek általában nem arra van szükségük, hogy sajnáljuk őket.
Érdemes arra is nagy figyelmet fordítani, hogy mi magunk mit kapunk ettől. Ez abban is segít, hogy a partneri viszony megmaradjon a felek között és kiküszöbölhető az, hogy csak az egónk hizlalása miatt tegyünk másokért. Szóval egyensúlyt tartani abban, hogy az önkéntesség ne rólunk szóljon, amikor éppen valaki élethelyzetében vendégek vagyunk segítőként, de tudjuk azt, hogy rólunk is szól, nem csak adunk, kapunk is.
Érdemes olyan területet választani, ami vonzó a számunkra, de készen állunk arra, hogy az érintetteknek segítségére legyünk, nem omlunk össze, ha találkozunk a problémáikkal vagy látjuk a nehézségeiket. (Például, ha valaki épp elvesztette a nagyszüleit, meg kell fontolnia, hogy az idősgondozás olyan feladat-e, amit ő most jól el tud látni.)
Fontos, hogy határt szabjunk abban, hogy mennyi időnket szánjuk erre: ha túl sokat vesz el, nem lesz fenntartható a rendszer.
Érdemes kíváncsian, nyitottan, a másik személyeket tisztelve jelen lenni, többet kérdezni, mint kinyilatkoztatni, hiszen egy olyan helyzetbe érkezünk bele, amiben általában nincs tapasztalatunk.
És talán a legfontosabb: a legtöbb területen nem a tanácsainkra, meglátásainkra, ötleteinkre, még csak nem is a főiskolán megszerzett tudásunkra van szükség, hanem arra, hogy jelen legyünk, figyeljünk, adjuk oda az időnket és az energiánkat arra az időre, amikor önkéntes munkát vállalunk, és megkeressük tiszta szívből azt, hogy hogyan lehetünk hasznosak.