A barátság próbája

Ugye, ugye, hányszor fordul elő, hogy barátnőd kissé aggodalmas tekintettel kérdezi: "ugye, tényleg megértőbbnek kellene lennem, sokat dolgozik, biztosan azért aludt el már este nyolckor, és felejtett el ígérete ellenére fölhívni, ezen a héten már másodszor."

És miközben te egy kanál vízben meg tudnád folyatni az udvarlót, helyeslően bólogatsz, hiszen a barátnőd olyan bizakodó, meg lehet, hogy tényleg igaza van, te végképp nem szeretnéd megbántani, és különben is, minden férfi más? Ezentúl légy bátrabb és szigorúbb. Rá fogsz jönni, hogy az őszinte barátság nem azt jelenti, hogy vakon hiszel mindenben, amiben a másik, hanem hogy pont akkor figyelsz élesebben, amikor a másikat elvakítja a szerelem. Nagyon nehéz a fellegekben járó szeretteinket hidegen lerángatni a földre, de meg kell tennünk, ha igazán az a célunk, hogy segítsünk. Még így is sokszor előfordul, hogy nem tehetünk semmit, de megpróbálni - persze kíméletesen - érdemes. Legalább olyankor, amikor látjuk, hogy neki is vannak kétségei, de próbálja magára erőltetni az érzést, hogy minden rendben. Még így is sokszor az a vége, hogy barátnőd neked nem hisz, de legalább mindent megtettél, hogy kiszabadítsd egy nem neki való udvarló kezei közül. Ha vége lesz a kapcsolatnak, akkor hálás lesz a korábbi figyelmeztetésért, még akkor is, ha nem vette komolyan. Ha viszont hirtelen megvilágosodik, és kívülről átlátja sehova sem vezető kapcsolatát vagy azt, hogy egy szemétládával van dolga, akár haragudhat is, amiért a barátai - akik nyilván végig kívülről látták a dolgot - egy szót sem szóltak.