A legjobb filmek és a legjobb alakítások - Kik fogják megnyerni az Oscart?
Az idei Oscar-mezőny nagyon erős, még ha nem is abban az értelemben, hogy nagy meglepetésekre számíthatnánk a nyerteseket illetően. Tele van viszont csupa jó filmmel, amelyeket szinte mind érdemes megnézni, még akkor is, ha csak a legjobb mellékszereplőt jelölték benne. Néhány film esetében nem is igazán értem, miért csak egy-egy kategóriában számíthat szoborra. Az Éjszakai ragadozók például simán befért volna a legjobb forgatókönyvek közé, ahogyan Joel Edgerton (Loving) is a legjobb férfi főszereplők közé – hogy csak két példát említsek. Egy blogbejegyzés túl rövid ahhoz, hogy filmet elemezzek, esélyeket latolgatni pedig azért nincs kedvem, mert tudjuk jól, hogy az Oscar szobor nem csak az adott rendezés, színészi játék vagy forgatókönyv minőségnek szól, hanem rengeteg háttértényező is belejátszik az akadémia döntésébe. Még ha tudunk is ezekről, nem látom értelmét ebben a kontextusban beszélni a filmekről. Azért sem, mert számomra a film nem egy termék, hanem egy művészeti alkotás.
Ezeket láttad már?
Legjobb film, rendezés és forgatókönyv
Számomra két film emelkedik ki a mezőnyből egyértelműen: a Holdfény és A régi város. Vélhetően egyik sem fogja elvinni a szobrot, mert az szinte már biztosan a Kaliforniai álom alkotóinak kezébe kerül majd. Ez utóbbit nagyon nehezen értem. Tudom, hogy elvitte az Aranyglóbuszt, tudom, hogy tényleg cuki és kedves film, amely éppen nem túl nyálas és éppen nem túl drámai ahhoz, hogy fogyasztható legyen, ellenben friss és ártatlan. Mégsem katartikus, és talán ez a legnagyobb bajom. Sosem nézném meg még egyszer, és miután kijöttem a moziból, nem is nagyon gondolkodtam rajta. Ráadásul abban is kételkedem, hogy a közönség tényleg annyira imádja. Nyilván a filmkritikusok nevettek anno a Titanic díjain, de az azért mégis csak elvarázsolta a közönséget. Vajon a Kaliforniai álmot is rogyásig játssza majd a tévé, és DVD kiadása ott díszeleg majd több millió filmrajongó polcán? És a rádiók agyon fogják játszani fülbemászó slágereit?
A Holdfény viszont egy rendkívül érzékeny és különleges alkotás. A története maga az ember. Az emberi lét determináltsága, az emberi viszonyok kuszasága, drámaisága és szépsége. Az, hogy menthetetlenül nyomot hagyunk egymásban, egymáson, és ez éppúgy lehet megváltás is, mint átok. Mindez olyan jól elmesélve, mindenfajta sallangtól mentesen, tűpontosan megírva és megrendezve, eljátszva és fölvéve, hogy miután megnéztem, még napokig nem szabadultam a hatása alól. Minimum a legjobb rendezés díját érdemelné, de könnyen lehet, hogy be kell érnie a legjobb adaptált forgatókönyv és férfi mellékszereplő díjával (hacsak az Érkezés el nem happolja előle az előbbit). Persze, ha rajta múlna, a legjobb rendezés, legjobb operatőri munka és legjobb film díját is nyugodt szívvel neki adnám.
Hasonlóan érzek A régi város iránt. Habár a film talán tényleg túlságosan rétegfilm ahhoz, hogy a színes-szagos legjobb film díját megkaphassa, de Kenneth Lonergan rendezése professzionális, a történet pedig annyira erős, hogy eláll a szavunk tőle. Úgyhogy a legjobb rendezés és forgatókönyv díjában még reménykedem. Sajnos ez egy picit gond is ezzel a filmmel: a sztori annyira tragikus, hogy nagyon meggyötri a nézőt, belefájdul a szívünk a főszereplő sorsába, és elgondolkodtató, hogy vajon lehetséges-e a megváltás annak, aki saját maga szerint nem érdemli meg a megváltást. Nagyon szép film, Casey Affleck pedig csodálatosat alakít. Az ő díja szerintem elvitathatatlan, és már régóta meg is érdemli, hogy elismerjék színészi kvalitásait.
Azt hiszem, a többi film nincs is igazán versenyben. Még harmadik kedvencemnek, a Hell or High Waternek sem adok igazán esélyt. A Hell or High Water jó kis zsánerfilm, igazi western, amely egy nagyon szép és emberi történetet mesél el, jó rendezéssel és színészekkel, akiknek vannak igazán kiemelkedő pillanataik, mégis az a helyzet, hogy minden kategóriájában veri valamelyik másik alkotás. Szerintem is, és úgy gondolom, az akadémia szerint is. Habár egy legjobb eredeti forgatókönyv még elképzelhető – és meg is érdemelné. Sőt, ha Ryan Gosling belefért a legjobb férfi főszereplők közé, akkor Ben Fostert is nyugodtan jelölhették volna, mert tényleg nagyot alakít.
A számolás joga nekem egy kicsit a családi mozidélután a Disney-vel színvonalán futott, pedig a valós történet nagyon izgalmas. Nem tudom, mi hibádzott, hiszen a színészi játék is rendben volt, a forgatókönyv és a rendezés is – de egyikben sem volt semmi kiemelkedő, emlékezetes vagy katartikus. Ugyanezt éreztem a Fegyvertelen katonával kapcsolatban is, azzal a különbséggel, hogy az még untatott is, illetve idegesített benne a sok hollywoodi klisé.
Sajnos az Oroszlán sem jött át nekem, bármennyire is szerettem volna, és hiába könnyeztem meg én is a végét – ahogyan nyilván szinte mindenki a moziban. Túl sok minden volt belesűrítve egy filmbe, a sztori és a mondanivaló is annyira szerteágazó, hogy talán izgalmasabb vállalkozás lett volna egyet kiemelni a sok történetszál közül, és abból csinálni egy erőteljes drámát. De azt hiszem, nem is ez volt a cél az Oroszlánnal. Dev Patelt nem tudtam komolyan venni. Ahogyan kóvályog a sivatagban és India utcáin, vagy nyűglődik otthon a menő ruháiban, menő hajával, túl szép arcával és testével, a legjobb esetben is egy jól sikerült Camel reklámra asszociáltam, de inkább bosszantóan hamisnak éreztem az egészet. Persze a film végén látjuk a valódi Saroot, aki, hát, korántsem úgy néz ki, mint Patel, és ez a megmutatás még dühösebbé tett: miért is határoz úgy ennyire nyíltan Hollywood, hogy minden jó és/vagy karizmatikus embert csak eszméletlenül szép vagy nagyon szexi színész játszhat el? A film egyetlen kiemelkedő jelensége Nicole Kidman, akiről már elfelejtettem, hogy micsoda nagy színész.
A Fences nagyon szép történet, és a színészek egytől egyig remekelnek, mégis, nem tudtam elvonatkoztatni attól, hogy tulajdonképpen egy színdarabot látok filmen (ez igaz is, hiszen egy Pulitzer-díjas Broadway színműről van szó), mégis csak kellett volna valami, amitől filmszerűvé válik az egész. Viola Davis azonban joggal érdemelne Oscart alakításáért, nagyon erős volt a sokat tűrő feleség szerepében.
Azok közé tartozom, akiket nem taglózott úgy le az Érkezés. Nagyon élveztem, de valahogyan nem jött a katarzis, még a történeti nagy csavar ellenére sem éreztem különlegesnek és emlékezetesnek –bár Denis Villeneuve jellegzetes képi világa most is nagyon tetszett, így egy legjobb látványtervezés vagy operatőri díj szerintem is kijárna a filmnek.
Legjobb férfi főszereplő
A legjobb férfi főszereplőt már említettem, szerintem egyszerűen nincs vetélytársa Casey Afflecknek. Denzel Washington nagyon jó, de volt már jobb, Viola Davis pedig most lejátssza a vászonról. Viggo Mortensent bármennyire is imádtam a Captain Fantastic-ben, neki is volt már ennél erősebb alakítása. Gosling és Garfield pedig egyszerűen nem lehet versenyben Affleck ellen.
Legjobb női főszereplő
A legjobb női főszereplő érdekes kérdés. Nekem továbbra is Natalie Portman alakítása tetszik a legjobban, ugyanakkor maga a Jackie nem volt egy túl sikeres vállalkozás, lehet, hogy emiatt elúszik Portman második Oscarja, és hát azt sem szabad elfelejtenünk, hogy már az Aranyglóbuszt is Isabelle Huppert-nek ítélték, aki valóban nagyot alakít az Elle-ben.
Meryl Streep kiváló és tökéletes A Florence – a tökéletlen hangban, tulajdonképpen simán érdemelhetne Oscart, de ő nagyjából az összes filmjéért, így mégis csak válogatni kell, és ezért nyilván most nem kapja meg. Emma Stone nagy esélyes, de őt továbbra sem tudom hova tenni. Szerintem kicsit korai még neki a díj, nem mutatott ő annyit sem korábbi filmjeiben, sem most. De Alicia Vikander esetében is ezt éreztem, és tavaly mégis ő nyert.
Legjobb női mellékszereplő
A legjobb női mellékszereplő nekem egyértelműen Viola Davis a Fences-ből. A szerep nagy lehetőséget adott az átütő alakításra, és Davis meg is felelt az elvárásoknak. Nicole Kidman is remek, de neki a szerep nem adott annyi esélyt a kibontakozásra. Naomi Harris is figyelemre méltó a Holdfényben, de azért csodálkoznék, ha ő vinné haza a szobrot.
Legjobb férfi mellékszereplő
Michael Shannont a Take Shelter óta imádom. Remek színész és remek karakter. Az egyik legkarizmatikusabb kortárs mozisztár, ha lehet egyáltalán a sztár szót használni az esetében, annyira két lábbal áll a földön, annyira kedves és szerény az interjúiban. Shannon igazi method actor – együtt lélegzik a szerepeivel, mindig hiteles, mindig tökéletes. Mégis úgy érzem, hogy most inkább Mahershala Alié lesz a szobor a Holdfényben nyújtott alakításáért, és bármekkora Shannon fan is vagyok, ezt én is így érzem helyénvalónak. Azt a fajta érzékenységet és finomságot, amellyel Ali alakítja a szerepét, ritkán látni a vásznon, ráadásul mindebben annyi erő is van, hogy lehetetlen nem rá figyelni, ha ott van a vásznon. Részéről itt most tényleg kivételes alakítás láthatunk egy nagyon jó szerepben, míg Shannon azt hozza, amit máskor is.
Lucas Hedges tényleg nagyon jó színész, drukkolok neki, hogy még sokra vigye, és ez biztosan így is lesz, ha már húszévesen ennyire jó – Oscart mégsem most fog kapni szerintem.
Zárásképpen
A legjobb eredeti és adaptált forgatókönyvekre már utaltam, még annyit tennék hozzá, hogy A homárt érdemes megnéznie minden filmrajongónak, mert tényleg nagyon eredeti a története, még akkor is, ha Oscart szerintem nem ér.
Sajnos az összes legjobb külföldi film díjára jelölt alkotást nem láttam, de Az ember, akit Ovénak hívnak, a Toni Erdman és Az ügyfél mind nagyon jók. Ebből a háromból nekem egyértelműen Az ügyfél viszi a pálmát, hihetetlenül erőteljes, nagyhatású, valódi katarzist okozó alkotás az iráni mestertől, Aszhar Farhaditól, aki Nader és Simin – Egy elválás története című filmjével már elvitte egyszer a legjobb külföldi alkotásnak járó Aranyglóbuszt. Nekem egyértelműen a tavalyi év top három filmjében van Az ügyfél, mindenkinek látnia kellene!
Ami pedig a legnagyobb öröm számunkra, hogy idén is van magyar jelölt az akadémia kiválasztottjai között. Deák Kristóf Mindenki című rövidfilmjéért izgulhatunk ma este. A Mindenki egy megható és minden ízében hiteles film a gyerekkorról, amely üzenetével túlmutat a konkrét történeten. Külön kiemelném a remek gyerekszereplőket, akiket öröm nézni. Nagyon drukkolunk a Mindenki alkotóinak!
