Az én testem, az én szabályaim!
Sokan bevallják, hogy önbizalom problémákkal küzdenek, még többen nem. De miben is nyilvánul meg, ha valaki önbizalom-hiányos? Nem csak abban, hogy visszahúzódó. Sokszor pont hangadó, hangos, központi figura. De hogyan reagálj, hogyan éld meg azt, ha valaki beszól?
Ezeket láttad már?
Miért jött ez a téma? Mert hajlamosak vagyunk egymást bántani, furkálódni, szurkálódni, kötekedni.
Szóval kezdjük a legelején: biztos te is sűrűn hallasz olyat, hogy: “XY mintha hízott volna” vagy “Leadhatna kicsit”, vagy “Hogy néz ki?!”, sőt ezeknél sokkal, de sokkal bántóbb, aljasabb, gonosz megjegyzések, amelyek a külsőre irányulnak.
De persze nem csak a külsőt éri bántás, hanem a belsőt, a lelket is: “Ez hülyeség!”, vagy “Ostobaságokat mondasz” nevetve legyintenek, hogy “Jaj, inkább maradj csöndben” stb.
Vannak ám olyan csipkelődő beszólások, beszólogatók is, akik bár 99%-ban egyetértenek veled, de már csakazértis kiemelik az az 1%-ot, ami nekik nem okés, és belekapaszkodva meglovagolják, és az orrod alá törik.
Mert ŐK szenvednek. Ne feledd, ha beszólnak, ne feledd, ha kötekednek, hogy ŐK szenvednek. A kisebbrendűségi érzés miatt, amiatt, hogy ők kevesebbek, mint te, hogy ők esetleg kevésbé szerethetőek vagy alulmaradnak valamiben. Ha sikeres vagy – bárhol életed területén -, de egy ponton vétettél, tervük, hogy ebbe belekapaszkodva kéjes vigyorral az arcukon húzzanak végig a porban, sárban. Mert tudják, hogy milyen értékes vagy, és félnek, nagyon félnek, hogy téged szeretni fognak, JOBBAN szeretni, mint őket. Munkában, nőiségben, anyaságban, megjelenésben, bármiben. Aki az 1% tökéletlenségedbe kapaszkodik, nagyon szánalmas. Ő. Nem te. Ő a problémás, nem te. És igen, véthetsz. Mert ember vagy, és nem robot. De aki rendben van magával, az elfogad így, sőt szeret így, a hibáiddal együtt, mert nem kell tökéletesnek lenni, elég, ha elég jó vagy. Aki pedig kötekedik veled, beszól, vagdalkozik, keresi rajtad a fogást, a hibalehetőséget, amit azonnal gyorsan kiemelhet, annál az embernél komoly problémák vannak. Ahogy ne foglalkozz a tényeket mellőző nevetséges vagdalkozással, úgy kérlek te se tedd ezt mással.
Az én testem, az én szabályaim – írom a címben.Ha érzem, hogy nem jön rám a kedvenc farmerem, ha fáj a lábam vagy a gerincem a plusz kilóktól és úgy érzem fogynom kell, akkor teszek érte, hogy veszítsek a súlyomból. Mivel felnőtt, gondolkodó, a saját és családom, szeretetteim jövőjét fontosnak tartó ember vagyok, nem fogom elhanyagolni magam. Nem csak én, hanem mindannyian. Ugye? És ez nemcsak a külsőre vonatkozik, hanem mindenre. A testemen kívül a lelkemre és a gondolataimra is. Ha valami, valaki jószándékú, az jó. Csak azzal az emberrel foglalkozz, csak annak az embernek a szavaira hallgass, aki jószándékú és igaz. És próbáld meglátni, megérezni azt is, ha valaki csak cukormázas, de a cukormáz mögött olyan ember rejtőzik, aki nem a te embered.
Ha pedig valaki beszól - mondjuk a külsődet bírálja - csak mondd azt: az én testem, az én szabályaim.
Szöveg: Kozma Rita
Kövesd Ritát az alábbi közösségimédia-oldalakon!
https://www.facebook.com/KozmaRitaplussize
