Volt már olyan, hogy egy értekezletről úgy jöttél ki, hogy ezen a meetingen is felesleges volt részt venned, mert úgysem számított a véleményed? Na és volt már olyan, hogy visszatartottál egy ötletet, mert azt feltételezted, hogy senkit sem érdekelne? Ha igen, akkor nem vagy egyedül. Az egyik leggyakoribb – és leginkább veszélyes– pszichológiai csapda, amibe belekerülhetünk, az a tehetetlenség illúziója.
Ezeket láttad már?
A tehetetlenség belső hangja valóságosnak tűnik és logikusnak hangzik. És mégis: amíg képesek vagyunk gondolkodni és cselekedni, addig ez csak egy illúzió. Ráadásul, elárulok még valamit: folyamatosan hatással vagy másokra, akár tudatában vagy ennek, akár nem, és egy kis tudatossággal te is stratégiai előnnyé alakíthatod a hatásodat. A változásról szóló sorozatom második cikkében ezért megnézzük, miért becsüljük alá ennyire a saját befolyásunkat, és hogyan kezdheted el végre tudatosan használni ezt a rejtett erődet, leküzdve a tehetetlenség érzését.
Mi áll a tehetetlenség mögött?
A tehetetlenség illúziójának a gyökere az észlelt és a valós befolyás közötti eltérés.
Következetesen alábecsüljük, mennyire figyelnek vagy emlékeznek ránk és mennyire hatunk másokra.
Egy klasszikus jelenség a „reflektorfény-hatás”, amikor hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy mások jobban észreveszik a hibáinkat, miközben azt feltételezzük, hogy az értékes hozzájárulásainkat kevésbé látják. Más szóval: azt gondoljuk, hogy akkor figyelnek ránk, amikor hibázunk, akkor viszont nem, amikor számítunk.
Ehhez jön hozzá az úgynevezett pluralisztikus tudatlanság jelensége, amikor mindenki inkább csendben megőrzi magának a saját véleményét és a gondolatait, mert azt feltételezi, hogy ő az egyetlen, aki így gondolkodik.
Így maradnak végül csendben teljes csoportok és közösségek, miközben valójában többen is hasonlóképpen látnak egy szituációt, és így válik a tehetetlenség fertőzővé.
Ha pedig ambiciózus vagy és még önreflektív is, ráadásul magas elvárásokat támasztasz magaddal szemben, akkor valójában nagyobb eséllyel esel bele a tehetetlenség csapdájába. Miért? Mert:
- magasabb belső mércét állítasz fel, így az ötleteid és a törekvéseid ritkán érződnek „elég jónak”,
- túlanalizálod a helyzeteket, és így végül lebeszéled magad a megszólalásról és a kezdeményezésről,
- a sikert külső tényezőknek tulajdonítod.
Ezek pedig egyfajta ördögi kört létrehozva ahhoz vezetnek, hogy azt gondolod: „Én nem alakítom a történéseket, legfeljebb alkalmazkodhatok hozzájuk.”
Teszt: Te hogyan kezeled a változást? Most kiderül, mi a domináns megküzdési stílusod
Amikor egy ülőhely elfoglalása forradalmat indított el
Hallottál már Rosa Parks-ról? Rosa Parks arról lett híres, hogy 1955-ben az USA-ban nem volt hajlandó átadni az ülőhelyét egy fehér bőrű utasnak a buszon utazva, még a buszvezető felszólítása ellenére sem. Viselkedése végül ahhoz vezetett, hogy letartóztatták, és ez az incidens indította el aztán a történelem egyik legsikeresebb faji megkülönböztetés elleni mozgalmát.
Rosa Parks hatást gyakorolt. A puszta jelenlétével. Ez a történet is bizonyítja, hogy időnként egy látszólag jelentéktelennek tűnő esemény is pillangóhatásszerű lavinát indíthat el. Parks végül az amerikai polgárjogi küzdelmek megkerülhetetlen aktivistájává vált. Akkoriban az Egyesült Államokban a faji szegregációs törvények jogilag is előírták a diszkriminációt, így például a fekete utasoknak át kellett adniuk helyüket a fehér utasoknak. Ez nem csupán társadalmi nyomás volt, hanem intézményesített egyenlőtlenség.
Pszichológiai szempontból ez azt eredményezi, amit tanult tehetetlenségnek nevezünk: amikor az emberek ismétlődően tapasztalják, hogy nincs befolyásuk a dolgokra, elkezdenek hinni abban, hogy a cselekedeteik nem számítanak.
És ami fontos:
Rosa Parks nem rendelkezett semmilyen formális hatalommal. Nem volt politikus, nem volt közszereplő. Varrónő volt.
Miért változtatta meg mégis ez a pillanat a történelmet? Az eset kiváltotta a montgomery-i buszbojkott eseménysorozatát, és ez olyan vezetők felemelkedéséhez is hozzájárult, mint Martin Luther King Junior. Korábban is voltak ellenállások, de azok elszigeteltek maradtak. Ami ezt mássá tette, az a láthatóság, az időzítés és a kollektív készenlét együttjárása volt. Rosa Parks megbontotta azt a közös illúziót, hogy „Úgysem fog változni semmi.” Amikor pedig ez az illúzió megrepedt, mások is cselekedni kezdtek.
A kutatások szerint már egyetlen eltérő hang is növeli a kritikus gondolkodást, csökkenti a vak konformitást és szélesebb körű változást elindíthat el. Mit jelent mindez a mindennapokban, és hogyan szerezheted vissza a tehetetlenség helyett a “tehet-ségedet”?
1. Figyelj oda a testbeszédedre!
Az olyan tényezők, mint a szemkontaktus, a testtartás, a hangszín vagy a megszólalás időzítése jelentősen befolyásolják, hogyan értelmeznek mások egy helyzetet és milyen döntéseket hoznak. Ez azt jelenti, hogy ha…
- nem mondod el az ötleted, erősíted a domináns véleményt,
- bizonytalanul kommunikálsz, azt mások is megérzik,
- tisztán fogalmazol, pszichológiai engedélyt adsz másoknak is erre.
Folyamatosan formálod a teret. A kérdés csak az: tudatosan teszed-e.
Kipróbáltam a lusta-lány módszert, és életem egyik legjobb szakmai döntésének bizonyult
2. A magabiztosság melléktermék
Sokan azt hisszük, hogy a befolyás és a hatás a magabiztosságból fakad. A kutatások viszont gyakran az ellenkező irányt mutatják: a cselekvés teremti meg a magabiztosságot, nem pedig fordítva. Ha tehát arra vársz, hogy készen állj, az az egyik legbiztosabb módja annak, hogy láthatatlan maradj. A befolyásodat inkább ezekre építheted:
- Ismétlés: nem egyszer szólalsz meg, hanem többször. Minél többször hangoztatod a számodra fontos gondolatokat, annál inkább válik az ismerőssé és komfortossá mások számára is.
- Láthatóság: Jelen vagy és láttatod magad. Kihasználod a ezzel kapcsolatos lehetőségeket, például azt, ha prezentációt vagy előadást tarthatsz egy konferencián vagy esetleg a munkahelyeden. Vagy felszólalsz azon a bizonyos értekezleten.
- Hozzájárulás: Az értékadásra fókuszálsz, nem pedig a tökéletességre. Nem az a cél, hogy te legyél a legtökéletesebb előadó vagy a legékesszólóbb értékesítő. Az pedig végképp nem, hogy elkerüld a hibázást. Fókuszálj egyedül arra, hogy tisztán átadd az üzeneted és értéket adj.
3. Alkalmazd a 10%-os szabályt!
Ha rendszeresen olvasod a Glamour Power cikkeket, akkor már jól tudod, hogy a kis lépések csökkentik leginkább az ellenállást, vagyis nem kell egyik napról a másikra a legmagabiztosabbá és legnagyobb hatásúvá válnod. Elég, ha mindössze 10%-kal növeled a jelenléted. Például mondj egy mondattal többet a megbeszélésen, ossz meg egy extra gondolatot. Kezdeményezz kevésbé kockázatos helyzetekben. Tegyél fel egy kérdést, amit eddig megtartottál magadnak. A kis változások gyorsan összeadódnak.
4. Gyakorold a kezdeményezést!
Az időzítés fontosabb, mint a tökéletesség. A csoportdinamikai kutatások szerint azok, akik korábban szólalnak meg, nagyobb befolyással bírnak, függetlenül a tartalom minőségétől. Ne várj a tökéletes gondolatra. Az új szabályod: ne a tökéletességre várj, hanem légy jelen.
6 módszer, ami rövid időn belül átalakítja az életedet és segít megvalósítani az álmaidat
5. Cseréld le a gondolatolvasást adatokra!
A tehetetlenség illúzióját olyan feltételezések táplálják, mint az „úgysem érdekli őket”, a „mások jobban tudják vagy ez „nem az én dolgom”. Ezek nem tények, hanem előfeltevések. Kezeld ezeket hipotézisekként, és teszteld, tényleg így van-e. Meg fogsz lepődni, mennyire nyitottak sok esetben az emberek.
6. Kövesd nyomon a hatásod!
A kínos pillanatainkra jobban emlékszünk, mint azokra, ahol pozitív volt a hatásunk, ezért kezdj el bizonyítékokat gyűjteni, amiket visszanézhetsz a bizonytalanabb pillanataidban. Gyűjtheted egy füzetben vagy online, esetleg képernyőfotókat is készíthetsz. A lényeg, hogy kövesd nyomon, mikor építettek mások a gondolatodra, mikor változtatta meg egy kérdésed a beszélgetést, mikor kaptál egy pozitív visszajelzést és mikor vezetett döntéshez a hozzájárulásod.
A legnagyobb változás nem az, hogy hangosabb vagy dominánsabb leszel, hanem az, hogy felismered: már most is hatással vagy a környezetedre, és itt az ideje ezt tudatosan használni. A tehetetlenség nem a hatalom hiánya, hanem csak a hatalmad felismerésének a hiánya.
Smink: Gyetvai Viktória Haj: Pásztor László
Modell: Bora/Facemodel.hu
