Beethoven mesterművei a Zeneakadémián

Aligha volt olyan komolyzenei műfaj, ahol Beethoven nem alkotott volna maradandót, a zongoratriói azonban még ezen belül is különleges helyet foglaltak el a zeneszerző életében. Első opusza ebben a zsánerben született, és egyes korabeli beszámolók szerint élete legutolsó nyilvános szereplésén is az 1811-es B-dúr trióját játszotta el, amelyben az érett analitikus tudás és a kedélyes életöröm párhuzamosan mutatja meg magát. A műfajjal kötött szoros viszonya nem véletlen. A zongoratrió minden túlzás nélkül nevezhető a kamarazene egyik csúcsteljesítményének, a legmeghittebb, egyúttal legkülönlegesebb zenei élménynek.

Beethoven trióiban a hegedű, a cselló és a zongora biztos kézzel porciózott szólamai úgy olvadnak össze egyetlen, kifejező dallammá, hogy mindeközben mozgalmas jutalomjátékot is jelentenek mindhárom hangszeres művész számára. Ezt a modern közelítést, amely kivételesen precíz hangszeres tudást követel meg az előadóktól, egyenesen Beethovennek köszönheti, előadásukat csak a legkiválóbb szólisták engedhetik meg maguknak.

Április 16-án és 17-én, két estén át a Zeneakadémia Nagytermében három nagyszerű művész garantálja, hogy a fentebb leírt csoda megszülessen. Keller András letisztultan elmélyült hegedűjátéka, Perényi Miklós csellista méltóságteljes zenei eleganciája és Várjon Dénes zongoraművész érzékeny muzikalitása és személyiségének összetartó ereje talál egymásra a pódiumon ezen az estén.