Ezért vágyunk annyira az örök életre, a halhatatlanságra

• Az örök fiatalság iránti vágy az emberiség története során folyamatosan jelen volt.

A longevity (hosszú, jó minőségben megélt élet) olyan hívószó, amely manapság egyre népszerűbb, de Katona Csaba történésszel arról beszélgettünk, tulajdonképpen hogyan is volt jelen az emberiség egész története alatt, és hogyan változott a történelem különböző korszakaiban.

Az emberek nem szeretnek meghalni

Ha nagyon le szeretnénk egyszerűsíteni a kérdést, akkor a hosszú élet utáni vágy már csak azért is egyidős az emberiséggel, mert egészen egyszerűen mindig is szerettek élni az emberek: hogy mi történik a halál után, senki nem tudhatta. Már az ókorban megjelentek azok a mítoszok, amelyek a halhatatlanságról szóltak.

„Éosz, az ókori görögök hajnalistennője szerelmes lesz egy halandó férfiba, Tithónosz trójai királyfiba, és könyörgött Zeusznak, hogy adjon neki örök életet, aki először vonakodik ettől, majd a férfi mégis megkapta azt, de örök fiatalságot elfelejtettek neki kérni. Nem tudott meghalni, csak összeaszalódott, és ő lett az első tücsök. A halhatatlanság rengeteg mítoszban megjelenik és tele vannak a történetek halhatatlanságra törekvő hősökkel. Például a germánoknál ott volt Siegfried, aki sárkányvérben fürdött, és sebezhetetlenné vált, kivéve ott, ahol egy apró falevél ráesett a hátára.

Ez a történet egybevág Akhilleuszéval, akit a bokájánál fogva mártottak az örök élet vizébe, így ő sem tudott végül halhatatlan lenni. A halhatatlanság iránti vágy tehát nagyon-nagyon korán megvolt, és ezt az is okozta, hogy a XIX. század második felével bezárólag az emberi élet számunkra már elképzelhetetlenül törékeny volt.

A hosszú élet titka nem a stresszmentesség, hanem a tudatos stresszkezelés

Még az 1800-as évek második felében is hétköznapi dolog volt, hogy huszon-, harmincéves emberek meghalnak hétköznapi betegségekben, vagy hat gyerekből öt nem éli meg az ötödik életévét” – kezdi Csaba a történelmi barangolást. Vajon volt olyan kultúrkör is, ahol nem a hosszú, hanem sokkal inkább a tartalmas élet volt a fő cél?

„A viking kultúrában dicsőség volt harcban a elesni, de egyes indián törzseknél is előfordult ez az elgondolás, azaz nem az élet hossza számított elsődlegesen, hanem az, hogyan távozunk el. Azért ehhez azt is látni kell, hogy az ókorban, a középkorban, a XVIII–XIX. században a korabeli gyógyítási technikák miatt a csata után pár nappal vagy héttel is rengetegen haltak meg, hiszen a legegyszerűbb seb is vérmérgezéssel járhatott. Volt olyan módszer, hogy a nyílt sebre pókhálót kell tenni. Mai fejjel tudjuk, hogy ez nem a legjobb irány.”

A vallás szerepe

Tehát a modern orvostudomány megjelenéséig a különféle túlvilág-elképzelések nagyon nagy segítséget és támaszt jelentettek azoknak, akik szembesültek az emberi élet törékenységével, rövidségével és múlandóságával.

„Hogy a túlvilág igazságosabb, kiegyenlítődnek a dolgok, nem lesznek sebek, betegségek, fájdalom, nagyon erős kapaszkodót jelentett egy olyan világban, ahol az emberek többsége végtelenül kiszolgáltatott volt. Szemléltetésként képzeljük el az 1300-as években mondjuk egy jobbágy életének tragikus napját: felkel, kimegy az erdőbe fáért, mire visszaér, ismeretlen lovasok felgyújtották a házát, megölték három gyerekét, a másik kettőt magukkal vitték, a feleségét pedig megerőszakolták. Valószínűleg soha nem fogja megtudni, kik voltak, honnan jöttek, semmilyen jogorvoslatban, igazságtételben nem bízhat. Ez az eshetőség nagyon sokak számára több száz éven keresztül az élet része: gondoljunk a tatárjárásra, az oszmán háborúkra, és akkor csak Magyarországról beszéltünk. Ezt a fajta kiszolgáltatottságot ma már el sem tudjuk képzelni, de az biztos, hogy kellett valamilyen kapaszkodó, támasz. Az igazságra, kiegyenlítődésre törekvés legalább részleges sikerét a hit nyújtotta.”

A kalandfilmek kamuja

Az egyértelmű, hogy a tudomány fejlődése mennyit hozzáadott ahhoz, hogy nem csak hosszabb, de tartalmasabb, teljesebb, egészségesebb élettel számolhatunk. De van bármennyi valóságalapja azoknak a kalandfilmeknek, ahol a főhős az örök fiatalság széruma vagy az örök élet forrása miatt utazik?

„Legfeljebb halvány remény szintjén lehetett ennek szerepe a felfedezésekben, mert azt ne felejtsük el, hogy Kolumbusz vagy a vikingek korában hajóra szállni azt jelentette, hogy kimennek a végtelen tengerre, nem tudják, hova visz a víz, mi történik, egyáltalán partot érnek-e, és közben milyen tengeri szörnyekkel találkoznak. Az akkor tengerre szálló emberekre ma a »kemény fickó« lenne a legenyhébb kifejezés. Ők nem feltétlenül az ábrándos lelkületükről voltak híresek, ráadásul sokan a törvény elől voltak kénytelenek menekülni, és ezért is választották a bizonytalanságot” – válaszolja Csaba.

Ezeket az ételeket hagyd ki étrendedből, ha 100 évig akarsz élni

Az orvostudomány nyitotta meg az utat a longevity mozgalmakhoz

A vallásból fakadóan az ima, a népi, pogány elképzelések vonalán pedig a babona volt az, amiben nagyon sokan bíztak már akkor is. „Ráolvasás, babona, állatáldozat is létezett, de „csodaszerek” is népszerűek voltak, aminek akár lehetett placebóhatása. Voltak olyan szépítőszerek, amelyek nagyon káros hatásúak voltak. Az orvosi tudás még gyerekcipőben járt, ennek oka, hogy nem tartott még ott a tudományos kutatás, ahol később. Hosszabb életű emberek persze ekkor is voltak, de ők számítottak kivételnek.

Ha valaki a középkorban ötven évig élt, az nem az átlagot jelentette, hanem felette. Abban a korban is voltak kiemelkedő orvosok, de tudásra tapasztalati úton tehettek szert, technikai arzenál még nem állt rendelkezésükre. Őket a humánum is hajtotta, rájöttek idővel, hogyan lehet érzésteleníteni legalább részlegesen egy műtétet, hogyan lehet meghosszabbítani az életet, és ezt a tudást próbálták terjeszteni. Hippokratész egy olyan korban élt, amikor a lehetőségek a maihoz képest elenyészőek voltak, de logika, tapasztalati út nyomán igyekezett a lehető legnagyobb tudásra szert tenni. Tudományos kutatás során úgy jut el a megoldáshoz a kutató, ha közben kizár dolgokat a tapasztalata nyomán, hiszen senki nincs az abszolút tudás birtokában. Maradt a tapasztalati út, például, hogy egy lázas betegen segít a hűtőfürdő.”

És éltek emberek, mint Semmelweis Ignác (1818–1865), aki rájött, hogy fertőtleníteni kell a kezet, miután az orvos boncolás után levezet egy szülést. Ez ma már faék egyszerűségű evidencia, de ezt fel kellett ismerni, el kellett fogadtatni, ismertté kellett tenni. Bár élete vége felé elhatalmasodott rajta egy erőszakossággal is párosuló mentális zavar, és elmegyógyintézetben halt meg, munkájában az hajtotta, hogy a lehető legtöbb embert tudja megmenteni. Vagy ott volt Bugát Pál (1793–1865) gyöngyösi születésű orvos, aki nemcsak a szakmájában volt kiemelkedő, de nagyon sok orvosi szakszót ő magyarosított, például neki köszönhető, hogy az orvos nem operál, hanem műt. A XXI. század legnagyobb ajándéka talán nem is az, hogy tovább élünk, hanem az, hogy ha szerencsések vagyunk, mindezt jó életminőségben tehetjük.

Ezeket az ételeket hagyd ki étrendedből, ha 100 évig akarsz élni

A történelemből tanulni kell, vagy legalábbis érdemes, vagy ahogyan Katona Csaba mondja: „lehet”. Az pedig biztos, hogy jóval magasabb az átlagéletkor, mint akár az 1920-as évek Magyarországán. Következésképpen a tapasztalat az, hogy a tudomány nagyon nagy mértékben hozzájárult, hogy tovább éljünk, és hogy javuljon az életminőség.