A szülés utáni időszak a fizikai regeneráció mellett mély lelki és identitásbeli átalakulásról is szól. Ebben az érzékeny, sokszor kiszolgáltatott helyzetben azonban létezik egy kevéssé ismert, mégis sok érintett által átélt jelenség: a férjöltés, amely a gátmetszés vagy gátsérülés utáni varrás egy olyan formáját jelenti, amikor az orvos a szükségesnél szorosabbra varrja a hüvelyt. Ez gyakran a nő beleegyezése vagy tudta nélkül történik, sok esetben azzal az indokkal, hogy ez „a férjnek jobb lesz”.
Ezeket láttad már?
Bár a férjöltés kifejezés sokak számára ismeretlen, sajnos egyre többen találkoznak vele. A mögötte álló tapasztalatok hosszú távon fájdalmat, szexuális nehézségeket, testi diszkomfortot és pszichés traumát okozhatnak, miközben az érintettek gyakran csak későn, vagy egyáltalán nem kapnak választ arra, mi történt velük valójában. A jelenség éppen ezért orvosi, társadalmi és kommunikációs probléma is, amely a szülészeti ellátás átláthatóságáról és a női test feletti rendelkezés jogáról is alapvető kérdéseket vet fel.
Van, aki nem is tudja, hogy átesett rajta
A témához egy edukációs és tabudöntő kampány is kapcsolódik, amelynek célja, hogy a szülés és a nőgyógyászati ellátás körüli elhallgatott gyakorlatokat láthatóvá tegye. A kampányhoz Kiss Márta és a 2026-os GLAMOUR Women of The Year egyik nyertese, a This is Redy alapítója, Molnár Dóra is kapcsolódik, mindketten saját, eltérő nézőpontból — Dóra a kommunikációs és edukációs oldalról, Márta pedig személyes szülési tapasztalatai mentén. Kettejük megszólalása jól mutatja, hogy a férjöltés kérdése több, mint szakmai vitapont, ez egy sokrétegű probléma, amely egyszerre érinti a tájékoztatás hiányát, a női kiszolgáltatottságot és az egészségügyi rendszer működését.
Személyes történetek, amelyek segítenek a felkészülésben
Az érintett nők történeteit a Be Redy playlisten hallgathatják meg az érdeklődők, ahol Márti, Andi (felolvassa: Eke Angéla) és Klaudia osztják meg tapasztalataikat. A történetek segítenek abban, hogy a kismamák előre felismerjék a helyzetet, és magabiztosan képviseljék saját döntésüket. A hanganyag akár a szülőszobába is magával vihető – emlékeztetőként arra, hogy a döntés joga a nőé.
Molnár Dóra szerint a legnagyobb probléma, hogy maga a fogalom ismeretlen, így az érintettek sokszor nem is tudják összekapcsolni a tüneteket egy lehetséges orvosi beavatkozással. „Még mindig sokan nem hallottak a férjöltésről, nők és férfiak egyaránt” – mondja, hozzátéve, hogy így sem felkészülni, sem tájékozódni nem tudnak, ami alapvetően sérti a beteg autonómiáját.
A nőkből élő szülészeti rendszer a nőkért kell működjön!
Dóra hangsúlyozza azt is, hogy a jelenség csak utólag válik felismerhetővé. „Van, hogy az elhúzódó felépülési időszakban derül ki, hogy valaki férjöltésen esett át, máskor csak évekkel később áll össze a kép, amikor már a fájdalom vagy a szexuális élet megváltozása mindennapossá válik” — magyarázza. Számára ez a téma egy edukációs küldetés része is, hiszen, mint fogalmaz, ha nincs szó a férjöltésről, akkor nincs védelem sem.
Ezért kulcsfontosságú, hogy a nők már a várandósság alatt információt kapjanak arról, mi történhet velük, és milyen jogaik vannak a szülőszobán.
A szülésélmény meghatározza a jövőnket
Kiss Márta a személyes élmény és a rendszerszintű tapasztalat felől közelít a kérdéshez, ő ugyanis saját szülése során találkozott azzal, mennyire hiányos lehet az asszertív, biztonságot adó kommunikáció az ellátásban. „2019-ben a saját bőrömön tapasztaltam meg, mennyire gyerekcipőben jár ez a szemlélet” – mondja, majd megjegyzi, hogy szerinte a probléma nem redukálható pusztán a fizikai kimenetelre.
Nem elég arról beszélni, hogy a baba egészségesen megszületett, az is számít, hogy az anya milyen állapotban jön ki onnan.
Márta szerint a szülés élménye hosszú távon meghatározza az anya önképét és a testével való kapcsolatát is, különösen akkor, ha a folyamat során nem kap megfelelő tájékoztatást vagy támogatást. Tovább ront a helyzeten, hogy a nők egy olyan társadalmi elvárásrendszerben találják magukat, ahol „ki kell bírniuk” a szülést, miközben kevés teret kap az, hogy kérdezzenek, nemet mondjanak vagy visszajelezzenek, ha valami nem megfelelő számukra. Márpedig, ha van valami, ami minden tekintetben próbára teszi a testet, az a szülés.
Minél többen beszélünk róla, annál kevesebb lesz az áldozat
Dóra és Márta egyetért abban, hogy a férjöltés és a hasonló szülészeti abúzusok egyik legnagyobb problémája a láthatatlanság és a kimondatlanság. „Az érintettek sokszor nem is tudják, hogy áldozatok. Emiatt a felismerés és a feldolgozás is késik. Ez a bizonytalanság pedig fizikai és lelki szinten is elhúzódó következményekkel jár, hiszen az érintettek éveken át keresik a magyarázatot a fájdalmaikra, anélkül hogy választ kapnának” - mondja Dóra, majd Márta rögtön hozzáteszi, hogy a kommunikáció hiánya a párkapcsolatokra is hatással van. „Ha a fájdalom és a változás kimondatlan marad, az intimitás lassan sérülhet, és a felek nem értik, mi történik közöttük, pedig könnyen lehet, hogy a probléma gyökere rendszerszintű.”
A beszélgetés egyik központi gondolata, hogy a változás kulcsa a kommunikáció, a tájékoztatás és a beleegyezés kultúrájának megerősítése lenne az egészségügyben. Molnár Dóra szerint ha van kommunikáció, ha elmondják, mi miért történik, akkor lehet dönteni, ugyanakkor azt is fontosnak tartja, hogy ez ma még sok esetben nem valósul meg, így egy strukturális problémáról van szó. Kiss Márta végül kiemeli, hogy a változás szakmai és társadalmi felelősséget kíván, ha ugyanis minél többen beszélnek a tapasztalataikról, annál inkább válik láthatóvá, hogy ezek egy rendszerszintű hiányosság tünetei.
