„32 évesen lett gyomorrákom, ezek voltak az első tünetek”
Alyssa 2021-ben folyton kimerültnek érezte magát, égett a gyomra és nyelési nehézségei voltak. A vizsgálatok kimutatták, hogy negyedik stádiumú gyomorrákja van. Most készen áll arra, hogy megossza a világgal a történetét, hátha segíthet vele másokon.
Ezeket láttad már?
A legelső ráktünet, amit észrevettem az volt, hogy hirtelen rendkívül kimerültnek éreztem magam - kezdi történetét a ma 33 éves Alyssa Burks. A 2021-es járvány idején kezdődött. Elmentem dolgozni, hazajöttem, és rögtön aludtam. A családom és barátaim csak azt hitték, hogy stresszes vagyok vagy túlhajszoltam magam.
A fáradság a párkapcsolatomra is kihatással volt, a férjem azt mondta: „Ez így nem működik. Semmit nem akarsz csinálni.” Ekkor elmondtam neki, hogy valami nincs rendben - soha életemben nem éreztem magam ennyire kimerültnek.
Elmentem az orvosomhoz, és elmondtam neki, hogy folyton fáradt vagyok. Először ő is azt kérdezte, nem vagyok-e szokatlanul feszült. De tudtam, hogy általában jól kezelem a stresszt - ez valami másnak tűnt. Elküldött vérvételre, és az eredményem teljesen normális lett. Átestem egy alvási apnoe teszten is, mert úgy gondolta, hogy nem alszom eleget, és az is negatív lett.
Később a nyugalmi pulzusom hirtelen emelkedni kezdett. Az okosórám figyelmeztetett, hogy 100 ütés/perc fölé emelkedett, pedig általában 60 és 70 között szokott lenni. Nem volt értelme - akkor történt, amikor teljesen ellazultnak éreztem magam. Visszamentem az orvosomhoz és elmondtam ezt neki, de nem végzett további vizsgálatokat, hanem adott egy gyógyszert, ami lelassította a pulzusomat.
Aztán jött a gyomorégés. Minden egyes nap égett a gyomrom reggeltő estig. Nem számított, mit eszem meg - a fájdalom állandósult. Pajzsmirigyproblémák korábban előfordultak a családban, ezért azt gyanítottam, hogy a pajzsmirigyemmel van probléma. Visszamentem az orvosomhoz, aki azt mondta, hogy a gyomorégés valószínűleg az életkoromhoz kapcsolódik, és könnyen lehet, hogy nehezebben bírja a gyomrom a savas ételeket. Felírtak nekem egy gyomorsavat csökkentő gyógyszert, de nem segített.
Két hónap alatt 15 kilót fogytam. Ez nagyon drasztikus és ijesztő volt, hiszen semmit nem változtattam az edzési szokásaimon és az étrendemen. Egyre nehezebben tudtam lenyelni az ételt és a folyadékot is. Amikor megpróbáltam inni, úgy éreztem, megfulladok.
Körülbelül két évig küzdöttem ezekkel a tünetekkel, és a dolgok csak egyre rosszabbodtak. Visszatekintve nem hiszem, hogy megfordult az orvosom fejében, hogy gyomorrákom lehet, mert bár egyre elterjedtebb, fiataloknál még mindig nem jellemző. Egészen eddig a pontig többször is azt mondták nekem, hogy egészséges vagyok - annak ellenére, hogy nem éreztem magam egészségesnek.
2023 márciusában találkoztam egy specialistával, aki azt mondta, hogy a tüneteim nem normálisak, különösen egy velem egyidős embernél. Vérvételt, székletmintát és CT-vizsgálatot rendelt el, valamint endoszkópiát és kolonoszkópiát tűzött ki májusra. Amikor az eredményeim normálisak lettek, csalódott voltam, hogy most sem kaptam választ. Le akartam mondani a közelgő endoszkópiát és vastagbéltükrözést, mert azt hittem, ugyanaz lesz, mint eddig: drága vizsgálatok, amelyek nem visznek előrébb.
Amikor a kolonoszkópiám és az endoszkópiám után magamhoz tértem, az orvosom azt mondta, eltávolítottak egy polipot a vastagbelemből, ahol súlyos gyulladást is találtak, és mintát vettek belőle. Aztán vett egy mély levegőt, és megkérdezte, hogy előfordul-e rák a családomban. Azt gondoltam, hú… ez egy furcsa váltás volt, és azt mondtam: „Nem, nem tudok róla”. Ez után hazaengedett.
Öt nappal később felhívott az orvos, és elmondta, hogy rákos vagyok. Annyira megrázó volt, hogy nem tudtam, hogy reagáljak. Azon járt az agyam, hogy mégis mi lesz ezután? Először gyógyszert kellett szednem, majd a gyomrom egy részét sebészi úton el kellett távolítani, ezek után pedig el kellett kezdenem a kemoterápiát.
Egy munkahelyi megbeszélésen voltam, amikor az orvosom felhívott, és azt mondta, a laparoszkópia kimutatta, hogy a rák átterjedt a hashártyámra, a hasüreget bélelő membránra. IV. stádiumú gyomorrákot diagnosztizáltak nálam.
Összeszedtem magam, befejeztem a meetinget, majd hazamentem és sírtam. A családom azonnal átjött, miközben mindannyian csendesen feldolgoztuk a diagnózist. Eddig a pontig bosszús és frusztrált voltam, de ez romba döntötte a világomat.
A hír nagyon megviselt érzelmileg. Szorongás elleni gyógyszert írtak fel nekem, és felkerestem egy terapeutát, aki segített megbirkózni ezzel a helyzettel.
A rák olyan agresszív volt, hogy ebben az állapotban a műtét nem segített volna, és azt mondták, az életem hátralévő részében kemoterápiára lesz szükségem. Beleegyeztem abba, hogy beveszek egy FOLFOX nevű kemoterápiás gyógyszert, és azt mondtam az orvosaimnak, hogy tudom, hogy jelenleg az életem meghosszabbítása a cél, de mindent megteszek azért, hogy valahogy eljussak a műtéthez, ami megmentheti az életem.
A kezelés jól sikerült, majd ezt még több kemoterápia követte, végül pedig sikerült eljutnom a műtétig. Az orvosom figyelmeztetett rá, hogy a gyógyulás nem garantált, nagy az esély a kiújulásra.
2023 augusztusában cisztát találtak a petefészkemben - az orvosom tanácsára a petefészkeimet, a petevezetékemet és a gyomromat is eltávolították. Nem sokkal ezután a sebész közölte velem, hogy a rák átterjedt a nyelőcsövemre. Sokkot kaptam, de próbáltam a gyógyulásra koncentrálni. Az újabb kemoterápiás kezelések elviselhetetlen fájdalommal jártak.
A műtét után újra kellett tanulnom enni.
Mivel nincs gyomrom, ami azt mondaná, hogy jóllaktam, nagyon oda kell figyelnem arra, hogy mennyit eszem, nagyon alaposan meg kell rágnom az ételt, valamint rendszeresen injekciókat és infúziót kell kapnom, mert a szervezetem nehezebben veszi fel a tápanyagokat.
A nyomon követési endoszkópiám után nem kaptam jó híreket, ugyanis még mindig rákos vagyok az eredményeim szerint, de pontosan nem tudom, hol vannak a rákos sejtek a testemben. Jelenleg abban a furcsa helyzetben vagyok, hogy tudom, hogy rákos vagyok, de nem kezelik. Most egy teljes testvizsgálat következik, amiből talán kiderül, hova terjedhetett át a rák.
Néha azt kívánom, bárcsak rákérdeztem volna az orvosomnál a rákra, amikor ez az egész elkezdődött - talán hamarabb elrendelték volna az endoszkópiát, hogy korábbi diagnózist kapjak. Jelenleg szerencsésnek érzem magam, hogy csodálatos orvosaim vannak. Nagyon hálás vagyok, hogy itt lehetek.
Forrás: self.com
