Ez a létező legkárosabb párkapcsolati forma, mégis egyre többen választják
A közösség ereje akkor mutatkozik meg a legjobban, amikor egymásért cselekszünk. A segítés nem kivételes alkalom, hanem természetes része is lehet a mindennapoknak. Ez a gondolat állt a Candy Hoover Hungary és az Ökumenikus Segélyszervezet közös kampánya mögött, amelynek kerekasztal-beszélgetése új megvilágításba helyezte a segítségnyújtás lényegét.
Ezeket láttad már?
A segítség gyakran ott kezdődik, hogy észrevesszük: valakinek szüksége van ránk. Mégis sokan érezzük úgy, hogy nem tudjuk, mikor, hogyan vagy mennyit adjunk úgy, hogy az valóban számítson. A valódi támogatás nemcsak adomány, hanem kapcsolat, megértés és közös felelősségvállalás is. Gyurta Dániel olimpiai bajnok úszó is részt vett ebben a szemléletformáló kampányban.
A segítség ereje és emberi oldala
Van valami egészen mélyen emberi abban, amikor egy pillanatra megállunk, és felismerjük: nem vagyunk egyedül, és mások sincsenek egyedül velünk. Erről szólt az a kerekasztal-beszélgetés, amelyen Huczka István, a Candy Hoover Hungary Kft. ügyvezetője, Gáncs Kristóf, az Ökumenikus Segélyszervezet ügyvezető igazgatója, Révfalvi Dorottya, a Segélyszervezet Országos Segélyközpontjának vezetője, valamint Gyurta Dániel olimpiai bajnok osztották meg gondolataikat a segítés valódi természetéről. Mindegyikük más oldalról közelítette meg a kérdést, mégis közös pontot jelentett számukra az a felismerés, hogy a segítségnyújtás alapja az emberi kapcsolat és a közös szándék.
A beszélgetés egyik legerősebb üzenete az volt, hogy bár a segíteni akarás ösztönös, mégis sokszor tele van bizonytalansággal. Vajon jól csinálom? Elég, amit adok? Nem leszek tolakodó? Ezek a kérdések mindannyiunkban felmerülhetnek. A szakértők és résztvevők egyetértettek abban, hogy ez teljesen természetes, hiszen a segítésre nincs egyértelmű recept, hanem ez egy érzékeny, emberi folyamat. Néha nehéz, sőt néha szorongást is kelthet, mégis abban rejlik a közösségi erő egyik legerősebb formája.
A Candy Hoover Hungary Kft. és az Ökumenikus Segélyszervezet stratégiai együttműködése éppen ezt a szemléletet kívánja erősíteni. A vállalat ugyanis nem csupán tárgyi adományokkal – modern, megbízható háztartási gépekkel – támogatja a szervezet intézményeit, hanem aktívan hozzájárul a hosszú távú közös gondolkodáshoz is. 2025-ben több mint tíz intézmény kap új eszközöket, ám a valódi érték sokkal inkább a partnerségben, mintsem a tárgyakban rejlik.
Ezért tartja fontosnak Iszak Eszter, hogy megóvja családját a nyilvánosságtól
Huczka István szavai jól tükrözik ezt az irányt:
Számunkra a társadalmi felelősségvállalás emberi ügy. Ugyanúgy, ahogyan termékeinkkel az intézmények kényelmét szolgáljuk, szeretnénk abban is példát mutatni, hogyan lehet a mindennapok részévé tenni a segítségnyújtást természetesen, őszintén, értékalapon.
A cég célja tehát nem csupán támogatni, hanem szemléletet formálni, hidakat építeni és példát mutatni.
A Segélyszervezet részéről Gáncs Kristóf vezetőként és kommunikációs szakemberként is hangsúlyozta, hogy a közös munka lényege a gondolkodás és a cselekvés összhangja. Szerinte a segítség akkor válik valóban hatékonnyá, amikor nem az adomány számít elsőként, hanem az együttműködés. A partnerség ereje abban rejlik, hogy a közösség igényeire reflektáló, átgondolt, mélyen emberi válaszokat ad.
A beszélgetés különleges színt kapott Gyurta Dániel személyes gondolatai által. Az olimpiai bajnok számára az önkéntesség és a figyelem középpontba helyezése természetes része a mindennapoknak. Úgy fogalmazott:
A segítség számomra a közösségről szól. Arról, hogy mindannyian tehetünk valamit másokért, és ez a felelősség nemcsak a tettekben, hanem a hozzáállásban is megmutatkozik.
Tapasztalata szerint a legnagyobb változás sokszor nem látványos, mégis mély: egy jó szó, egy meghallgatás, egy apró, de őszinte gesztus.
Az „Együtt sikerül” kampány ezért túlmutat egy hagyományos CSR-kezdeményezésen. Sokkal inkább meghívás egy új gondolkodásra: arra, hogy a segítségnyújtás nem ünnepi alkalom, hanem a mindennapi emberi működés egyik legszebb formája lehet. Ha értékalapon, őszintén és odafigyeléssel tesszük, akkor mindannyian nyerünk – az, aki ad, és az is, aki kap.
A beszélgetés résztvevői végül egy közös következtetésben találkoztak: a segítség az a kapocs, amely összeköt bennünket. Legyen szó vállalati együttműködésről, önkéntes munkáról vagy egyszerű, hétköznapi figyelmességről, ugyanaz az erő működik: az emberi jószándék és felelősség. Ebben rejlik az igazi előrelépés. És valóban: együtt sikerül.
