Hogyan hatott a járványhelyzet a női szerepekre, és mi a legfontosabbnak a lányok jövője szempontjából?

Vajon hogyan hatott a járványhelyzet a női szerepekre, és mit tartanak a megkérdezettek a legfontosabbnak a lányok jövője szempontjából? Ennek jártunk utána.

Nehéz helyzetben vannak a nők

„A feminizmus és az egyenjogúság fontos téma lett, elismert, jelentős kérdés. Hogy ez hogyan valósuljon meg és hogy a nőknek mi a jó, abban vannak komoly eltérések a társadalmak között. Ezek a viták elengedhetetlenek, hisz meghatározzák a következő generáció életkörülményeit. Gondolok itt a családpolitikára, a nők mindennapi feladatainak a megítélésére, ami a háztartási munka és a hivatásuk. Mindkettő komoly feladatot ró egy mai családanyára. Nyugaton is ugyanezen a problémák mentén gondolkodik a társadalom: a női munka elismerése, az egyenlő fizetés ugyanazért az munkáért, a nők kihasználása, kizsákmányolása, az abúzus. Mivel ma Európában jelentős a munkaerő-vándorlás, így a különbségek is elmosódnak. Ha Bécsben bemész egy konyhára, ott lengyel és magyar nők dolgoznak. Ugyanez van Párizsban, Berlinben. Sok a vegyes házasság. A volt szocialista országokban, akkor is, ha olyan hagyományos családmodellben gondolkodnak, mint mondjuk a magyarok, komoly hatása volt egyenlőség terén az állami feminizmusnak.

A múltunk nagyrészt meghatározza, hogyan gondolkodunk a női szerepekről.

Sajnos Magyarország még ma is erősen férfi központú, és a társadalmi döntésekbe kevés nőt vonunk be. Az irodalom – mert íróként élem mindennapjaimat –, ahogy más művészeti ágak, rendkívül egyenlőtlen. Miközben igen elismertek a női szerzők az olvasók körében, az irodalom intézményében már sokkal kevésbé vannak jelen. Műveiket alig díjazzák, nem kanonizálódnak. Így arányaiban sokkal alacsonyabb számban vannak jelen a tankönyvekben. Az iskolai oktatásból kimaradnak. Holott a női egyenjogúság a művészetben XIX. századi találmány. Épp ideje lenne az elismerésnek. Ezenkívül egyetemen tanítok. Mondanom sem kell, hogy az akadémiai életünkben is – tehetségükhöz és eredményeikhez képest – mennyire alul vannak reprezentálva a nők: alig van női akadémikusunk.

Nehéz feladat elé állította a nőket a pandémia.

Otthon volt az egész család, tanulnia kellett a gyerekekkel, meg kellett teremtenie a mindennapok menetét, miközben a saját munkáját is el kellett végezni. Sokan elvesztették a munkájukat. És több családot sújtott a betegség, magas volt a halálozás. A gyászban, a betegségben, a gondoskodásban nagy szerepe van a nőknek. Két kiskamasz gyereket nevelek, egy ikerpárt, egy fiút és egy kislányt. Nyitott világban élnek, jó iskolába járnak és komoly közösségi életet élnek, sportolnak. Így mindig van kontroll. A problémák is hamar felszínre kerülnek, és ez ma leginkább a digitális világ és a valóság közötti feszültség. Próbálunk tudatosan bánni a médiával, de igyekszem minden nap este beszélgetni a kislányommal, szeretnék részt venni az életében, és odafigyelni arra, mi történik vele.” Kiss Noémi író

Irgalmatlan nagy a szülők felelőssége

„A rendszerváltás körüli-utáni eufóriámban eszembe se jutott, fiú vagyok-e vagy lány. Rengeteg utat, lehetőséget éreztem, láttam magam előtt. Nyilván ez a fiatalság áldása is volt. A döntéseimben semmilyen módon nem volt tényező, hogy »én mint nő» választhatok-e valamit. Erkölcsi, érzelmi, szakmai és szellemi szempontjaim voltak. Imádok nő lenni. Ez így volt, van és lesz. A legközelebbi családom hét férfiből áll. A munkatársaim kizárólag férfiak mostanában. Számomra mindenki egyenlő, ezen rég túl kellene lennünk. Muszáj összedobnunk egy olyan társadalmat, ahol az isztambuli egyezmény aláírása, a teljesítményalapú fizetés, a gyengék védelme evidencia. Ahol nem létezhet családon belüli erőszak és a többi. A személyes sorsomban egyéni válaszokat adtam az apokalipszis kihívásaira, de általában, azt hiszem, elég vastagon zuhantak a nőkre, az anyákra, a nagymamákra a bezárt világ gondjai. A gyerekek tekintetében különösen. Egyszerre kellett munka hősnőjének lenni, tanárnak, edzőnek, legjobb barátnak, szuperszakácsnak és online istennőnek. A gyerekek jövője szempontjából az oktatást tartom az egyik legfontosabbnak, de az anyagi biztonság, a szociális háló, a családon belüli erőszak elleni legszigorúbb fellépés is alapvető. Fiúknak és lányoknak egyaránt. Úgy vigyázzunk a gyerekekre, mint a szemünk fényére, mert a magyar politika, a közélet szinte csak árt nekik. Irgalmatlan nagy a szülők személyes felelőssége most.”

Kerekes Viktória színésznő

Szigorúbb fellépést a szexizmussal szemben

„Abból a szempontból javult a helyzet, hogy a feminizmus, és annak témái a közbeszéd részeivé váltak. Ma már talán kevesebb negatív sztereotípia övezi a feminizmust és a feministákat. Másrészt nem alakult ki a részvételi demokráciának, az aktív állampolgárságnak az a kultúrája, amit a rendszerváltástól sokan vártak. A női jogokért és a nők elleni erőszakkal szemben a magyar társadalom ráadásul még kevésbé mobilizálható, mint másfajta jogfosztások esetén. Azt látom továbbá, hogy a férfiak által kifejezett »hódolatról«, például ajtóban előre engedés – mely kelet-európai sajátosság – a nők nemhogy nem akarnak lemondani, de nagyobb gond, hogy jelentőségét túlértékelik. A pandémia alatt visszaesést tapasztaltunk, a nők terhei megsokszorozódtak. Voltak, akik azt remélték, hogy végre nyilvánvalóvá válik a társadalom számára a nők által végzett gondoskodó munkák jelentősége, de egyelőre ilyenfajta pozitív hatás nem tapasztalható. A kapcsolati erőszakban aggasztó növekedés mutatkozott, emiatt is problémának látom, hogy a kormány az átfogó stratégiát tartalmazó isztambuli egyezmény helyett részleges, és a megelőzést teljes mértékben hanyagoló intézkedéseket tesz. A tényszerű, átfogó, a biztonság, beleegyezés és kölcsönösség fontosságára kitérő szexedukáció kiemelten fontos lenne a fiatalok védelme érdekében. A tanrend részeként a konzervatív nemiszerepelvárások helyett a nemek egyenlőségét kellene tudatosítani. A családi életre nevelésnek vagy az etikának is lehet része a kapcsolati erőszak prevenciója. A megelőzés érdekében fontos lenne a szigorúbb fellépés a köztéri szexizmus – például a nőket tárgyiasító, vagy a prostitúció különböző formáit menőnek beállító plakátok – ellen.”

Antoni Rita, a Nőkért Egyesület elnöke, újságíró

A cikk eredetileg a Glamour magazin 2021. októberi számában jelent meg.

Szerző: Artner Szilvia