Hosszú kapcsolat egyenlő kevés szex?

Nemrég megakadt a szemem egy párkapcsolati problémákról szóló fórum egyik bejegyzésén. A segítséget kérő lány amiatt aggódott, hogy két éves párkapcsolatában kevés a szex. Örül, ha hetente egyszer összebújnak. Az egyik kommentelő letromfolta, hogy mégis mit képzel magáról?! Majd minden "valódi" pár így él. Egy-két év után teljesen normális, ha hetente
csak egyszer van szex. Sőt. Örüljön, hogy ennyi van!

Megijesztett ez a vehemencia, amivel valaki ennyire véd egy tulajdonképpen nem teljesen helyes modellt. Persze, vannak párok, akiknek alacsonyabb a libidójuk, ám azt hinni, hogy csak azért normális a havi három-négy összebújás, mert már három éve járunk, nagyon veszélyes. Pedig sajnos majd minden párt elér a végzet a szexuális élet kissé langyosabbá válása formájában. Ezt onnan tudom, hogy azóta elkezdtem kutatni, kérdezgetni, fölcsipegetni elejtett megjegyzéseket, és azt vettem észre, hogy magukat boldognak mondó, fiatal párok is teljesen normálisnak tartják, ha néha két hónapig nem szeretkeznek.

Sajnos rengetegen megtorpanunk egy olyan helyzetben, amikor egy egykor természetes dolog egyszeriben megszűnik magától értetődő lenni.
Ráadásul egy jó irányba tartó kapcsolatban minden egyre jobb lesz, így néha észre sem vesszük, hogy egyedül a szenvedély lesz egyre kevesebb. Ugyan, kit zavar, hogy nincs annyi szex, ha van kedvenc romantikus számunk, ha naponta öt összebújós képet teszünk föl a
közösségi oldalakra, ha egyre mélyebben ismerjük meg egymást, ha nem tudnánk a másik nélkül élni?

Sok nő nem tanulta meg, mit kell akkor tenni, ha már nem indul be csupán attól, ha meghallja a szerelme hangját a telefonban, ahogyan azt sem érti, miért nem feltétlenül megalázó és szexista elvárás, hogy a kapcsolat második évében ne hagyja abba spontán a szőrtelenítést és esetleg akkor is fésülködjön, ha "csak" a pasijával tölti kettesben a hétvégét.

A férfiak meg néha azt nem értik, miért nem elég csábítás már a nőnek, ha elkezdik lehámozni a melltartóját, és hogy miért kell akkor is zuhanyozni és arcszeszt használni, ha "csak" a csajával töltik együtt kettesben a hétvégét. Ha ezek a folyamatok észrevétlenül zajlanak, akkor föl sem fog tűnni egyik félnek sem, hogy miért nem kívánják már egymást, ahogyan az sem, hogy ez nem feltétlenül jó. Hiszen minden más meg olyan jó! Akkor meg mi is a baj? Nem lehet, hogy csupán egy természetes folyamatról van szó, melynek során egy kapcsolat átalakul és egy öt éve tartó szerelemben már nem is kell folyton ágyba bújni?

Az a baj, hogy húsz-harminc éves emberek még nagyon is igénylik a kiegyensúlyozott és rendszeres szexuális életet. Sőt, a nők harminc fölött éppen elkezdenek egyre nyitottabbak lenni, egyre intenzívebben megélni a szexuális örömöket, miközben az önbizalmuk egyre nagyobb. Emellett egy bizonytalan személyiségű, egzisztenciájú húsz éves sráchoz képest is
egész más egy harminc éves férfi. Vonzóbb, tapasztaltabb.

Most képzeljük el, hogy ez a képzeletbeli pár már hat éve együtt van, és a szex teljesen leértékelődött a szemükben. A bejegyzés elején említett komment szerint "teljesen normálisan" hetente-kéthetente egyszer
bújnak ágyba. Szerintem ez a két ember olyan, mint egy-egy időzített bomba, és nem lennék egyikük helyében sem, amikor fölbukkan egy izgalmas titkárnő az irodában vagy egy sármos agglegény a szomszédban. Nem azt mondom, hogy törvényszerű, vagy jogos és érthető tett, ha valaki azért lép félre, mert hiányzik neki a szenvedély a tartós kapcsolatából, de sajnos gyakran előfordul. És rengeteg olyan esetben, amelyben nem kellett volna megtörténnie, ha a párok odafigyelnek a szexuális életükre. Mert ha azt elhanyagolják, ha évekig nem merül föl bennük, hogy a másiknak és önmaguknak esetleg több vagy eltérő igénye lenne annál, mint amit most kapnak, akkor nagy eséllyel haladnak egy csúnya vég felé.