Ilyen volt hazajönni a legnagyobb káoszba: utazás a koronavírus idején
Március 11-én érkeztünk haza Kolumbiából a párommal. A kéthetes utazást körülbelül 3 hónappal előtte foglaltuk le, ha lemondjuk, akkor körülbelül félmillió forintot elbukunk. Mivel még a járvány eléggé a kezdeti szakaszában volt (legalábbis Európát tekintve), és Dél-Amerikában még egyáltalán nem volt beteg, gondoltuk, hogy nem érdemes törölni a foglalásokat.
Ezeket láttad már?
Már 1 hete kint voltunk, amikor anyukámmal beszéltem telefonon. Mondta, hogy káosz van Magyarországon, mi pedig közöltük vele, hogy kint Kolumbiában ebből semmit sem érzékelünk. Ez tényleg így volt. Mivel akkor még kint nem diagnosztizáltak senkit a betegséggel, az emberek nem féltek. Ez nem azt jelentette, hogy mi sem. Ugyanúgy felkaptuk a fejünket egy-egy köhögésre, mint bárki más tette volna. De a kolumbiaiak tényleg nem foglalkoztak a járvánnyal.
Így tölti Kate Middleton a gyerekekkel a karantént: sütés, torna, házi suli
Így tölti Kate Middleton a gyerekekkel a karantént: sütés, torna, házi suli
Egyedül az érkezéskor a reptéren voltak szigorúbb intézkedések (egyes országokból jövőktől megtagadták a belépést). De a városokban semmit nem lehetett érzékelni a koronavírus járványból.
Ez számunkra megnyugtató volt és talán ez volt az egyetlen oka annak, hogy valóban élvezni tudtuk az utazást, és ezáltal nem kellett görcsölnünk a vírus miatt. A hazaút már sokkal döcögősebben ment, ugyanis törölték a járatunkat. Nem túl könnyen, de sikerült átfoglalnunk úgy, hogy csak pár órával többet kelljen várakoznunk a csatlakozásnál. Amikor hazaértünk (életünk legnagyobb kalandjáról) már volt fertőzött beteg Magyarországon.
Műalkotások, amiket a karanténban újragondoltak és az eredmény elképesztően vicces lett
Műalkotások, amiket a karanténban újragondoltak és az eredmény elképesztően vicces lett
Nem volt kötelező karanténba vonulni, de mi úgy voltunk vele (és ez azóta is tart, immár 35 napja), hogy nem kockáztatunk és önkéntes karanténban maradunk. Nem lettünk betegek (vagy legalábbis nem tudunk róla) pedig elképesztően sokat repültünk, és sok emberrel kellett egy légtérben lennünk huzamosabb ideig.
Szerencsések voltunk, és nem panaszkodhatunk, hiszen sokakkal ellentétben volt lehetőségünk bármilyen következmény nélkül elutazni és egészségesen hazatérni. Természetesen rosszul érint minket, hogy nem volt időnk és lehetőségünk senkinek mesélni a kalandjainkról, mégcsak feldolgozni sem tudtuk a történteket, már olyan, mintha csak álmodtuk volna.
