Mi várt egy színésznőre a forgatáson az intimitás koordinátorok előtt ötven évvel? Semmi jó
Hiába söpört végig a metoo a világon, még mindig van mit tanulnunk a nemről, a beleegyezés kultúrájáról, és ennek bizonyos iparágak mérsékelten ki vannak téve. Mérő Vera Olivia Hussey történetén keresztül mutatja be, milyen elképesztően nehéz helyzete volt egy fiatal színésznőnek Hollywoodban évtizedekkel korábban, és jóval azelőtt, hogy intimitás koordinátorok vigyáztak volna rájuk a gondosan megtervezett és átbeszélt intim mozdulatsorokon keresztül.
Ezeket láttad már?
Hiszed vagy sem, én már meg se lepődöm az ilyen szinkronicitáson, pont most volt egy nagyobb Olivia Hussey-köröm, miután újranéztem gyerekkorom egyik legnagyobb kedvencét, Franco Zeffirelli '68-as Rómeó és Júliáját. Végigpörgettem Hussey Instáját, elolvastam egy rakás cikket, egyebek mellett arról, hogy Zeffirelli filmje után a tizenöt éves Hussey rövid ideig együtt járt filmbéli partnerével, Leonard Whitinggel, turnéztak egy darabig, sok száz fotózáson vettek részt, aztán barátok maradtak, akik ma is legalább tíznaponta egyszer beszélnek. De a szörfözgetés során lassan kibontakozó történet jóval bonyolultabb volt ennél.
Hussey nem véletlenül nem forgatott a filmtörténeti szuperklasszikus után évekig: agorafóbiával és mindenféle mentális problémával küzdött, nem tudott gyereklányként mit kezdeni a hirtelen jött sikerrel. Az IMDb-je alapján később azért dolgozott (mások mellett Zeffirelli passió-sorozatában alakította Máriát), azonban az igazi siker elkerülte. Érdekes történet bontakozott ki olvasgatás során, pláne, hogy harminc év után most először gondoltam bele, hogy a filmben rendesen van meztelenkedés, miközben Hussey még tizenhat sem volt, Whiting pedig tizenhét.
Hussey ugyan pár éve azt nyilatkozta, erre szükség volt, de se a korabeli sajtó nem gondolta így, sem én. Viszont eszembe jutott anyám két mondata gyerekkoromból: az egyik, hogy hogy teremthetett isten ilyen szépet, mint ez a lány, a másik pedig, hogy milyen érdekes, milyen szomorú, hogy ez a földöntúli szépség olyan hamar elmúlt, megkopott. Ahogy utána olvastam Hussey életének, hamar rájöttem, hogy a dolgok ritkán történnek "csak úgy".
Erre szembejön a hír, hogy az egykori szerelmesek 500 millió dollárra perelnek, de nem a 2019-ben elhunyt Zeffirelli örököseit, a filmet gyártó Paramount ellen mennek Santa Monica Legfelsőbb Bíróságán, szexuális kizsákmányolás, zaklatás és csalás miatt. Azt állítják, testszínű dresszekről volt szó, de a forgatás napján a rendező belekényszerítette őket a - szerinte ízléses és nélkülözhetetlen - meztelenkedésbe. Az eredmény festőien szép lett, még csak túlságosan szexualizáltnak sem nevezném, inkább érzelmesnek és költőinek, amilyen az egész alkotás. A képen azonban két gyerek látható, bármennyire is fejlett a testük és bármilyen gyönyörűek is.
Erős kétségek merülhetnének fel a két színész peres lépése miatt, ha csak a korábbi nyilatkozataikat vesszük alapul és azt, hogy két, mára elfeledett, megrekedt karrierű színész hirtelen úgy érzi, sérelem érte őket. Miért most? Hussey 2018-ban a Lány az erkélyen című memoárjában fedi fel, mi történt, amikor agorafóbiásan visszavonult két évre, és az akkori ügynöke összehozta bizonyos Christopher Jones színésszel. Nem sokkal azután, hogy randevúzni kezdtek, Jones bántalmazni kezdte. Az önéletrajz kapcsán a People-nek adott interjújában beszélt minderről: „Beszélgettünk, a szemei kikerekedtek, és hasba ütött” - emlékezett vissza Hussey. A fizikai és érzelmi bántalmazás folytatódott, de Hussey kitartott a férfi mellett. „Fiatal voltam, és szerettem őt. Nagyon ragaszkodó voltam.”
Végül fél év után Hussey szakított Jonesszal, és úgy volt, hogy Los Angelesbe költözik Sharon Tate-hez és Roman Polanskihoz, hogy segítsen Tate-nek a szülés után. Ekkor érkezett a hír: a Manson család tagjai betörtek a házaspár otthonába, és mások mellett a terhes színésznőt is kivégezték. A sokkolt Hussey öt héttel később mégis beköltözött a házba, ahol rá is a rettenet várt. Egy este ugyanis Jones megjelent, brutálisan megtámadta és megerőszakolta. „Nem tudtam, meg fog-e ölni" - mondta erről Hussey. „Az arcom olyan volt, mint egy léggömb. Véres volt az orrom, az ajkam szétnyílt, fekete monoklim volt. Ijesztő volt.” Az eset után Hussey terhes maradt, és bár pokoli nehezen, de meghozta a döntést, hogy nem tartja meg az erőszakból fogant gyereket. Jones 2014-ben halt meg.
Nem az övék az egyetlen megrázó történet
Hát ilyesmi utóélete volt a filmtörténet egyik legnagyobb klasszikusának, Whiting életútjába ennyire nem ástam bele magam, amennyire láttam, róla nem sokat lehet tudni, csak azt, hogy nem futott be nagyjából semmilyen karriert. Kalifornia állam most időszakosan feloldotta a gyermekek szexuális zaklatásával kapcsolatos ügyek elévülését. Hussey és Whiting pedig él a lehetőséggel, ami teljesen rendben is van, amíg nem évült el az ellenük az akkor hatályos törvények szerint is bűncselekménynek számító tett, ez szinte elképzelhetetlen volt, ötven évvel a #metoo előtt járunk, a nagy produkciós cégek és a világ egyik leghíresebb rendezője érinthetetlenek és élet-halál urai voltak.
Félreértés ne essék: a veronai szerelmesek szerepére a koruk és a szépségük predestinálta őket, nem minden gyereksztár marad meg a pályán, ezt nem vitatom. Azonban, noha az indoklás azon része, miszerint a meztelen jelenet miatt estek el a későbbi lehetőségektől (erre alapozzák az 500 milliós igényt), józan ésszel nevetségesen hat, a per ténye korántsem az.
És itt eszembe jut Maria Schneider, akit a nála harminc évvel idősebb Marlon Brando rajtaütésszerűen erőszakolt meg análisan, egy darab vajat használva síkosítóként, forgó kamerák előtt, a filmet rendező Bertolucci, közvetlenül a "csapó" előtt Brandonak kiadott utasítására. A húszéves Schneidernek ma már köztudott, hogy sejtése sem volt, mi következik. Ahogy azt is tudjuk, hogy az élete és a karrierje itt olyan gellert kapott, amitől, ha véget nem is ért, az igazi siker elkerülte, főleg, miután több film forgatásáról is kivonult felvétel közben. Döbbenet, egy ekkora trauma után kivonult, ha nem érezte biztonságban magát, elképesztő poszt-traumás reakció, nem igaz? (#irónia)
A tanulság?
Még mindig sok a csontváz a szekrényekben és a mérlegelendő kérdés sem lett sokkal kevesebb az elmúlt öt-hat évben, a #metoo óta. Maria Schneider 1980-as évek elején lett az egyenlőség és a színésznők munkakörülményei javításának szószólója. Negyven év kellett ahhoz, hogy ma már valóban kínosan ügyeljen arra Hollywood, hogy ne érhessék hasonló sérelmek a színészeket: a forgatásokon mindig jelen van egy "intimitás koordinátor". Persze vannak fura helyzetek, elgondolkodtató ügyek így is, tudunk nehezen értelmezhető esetekről, amikor például egy előre nem megbeszélt derékérintésből lett országos balhé: az idős (férfi) színész utóbb sem értette, hogy ma már ennyi sem fér bele a színészi játék spontaneitásába.
Az intimitás koordinátorok jelenléte sok vitát szült, a legtöbb, akár középkorú vagy idősebb színésznő - például Emma Thompson - szerint azonban a legjobb dolog, ami a filmgyártásban történt, hogy ma már egyetlen komoly produkció sem engedi meg magának, hogy nélkülük forgasson. Rengeteg fiatal színésznő azt mondja, elmondhatatlan különbséget jelentenek a biztonságérzetükben a koordinátorok. Elvileg semmilyen érintés nem történhet, ami nem előre egyeztetett, ami nincs benne a forgatókönyvben, de azért a jelenetek felvétele előtt ér megkérdezni: „megérinthetlek itt?”, és ha a válasz igen, nincs gond, csak legyen ott az intimitás koordinátor is, amikor a megállapodás születik. Kicsit mereven hangzik ez talán, de biztos vagyok benne, hogy lehet ezt fesztelenül csinálni, csak át kell szokni a - dobpergés - beleegyezés kultúrájára.
Változik a világ, mi több, pár év alatt óriásit fordult. Helye lett olyan panaszoknak, amelyek korábban fel sem merülhettek. Megosztó téma ez: egyesek szerint, ami most megy, a művészet kiherélése, míg mások szerint egy százéves adósság rendezése. Tanuljuk még ezt az új világot, biztosan előfordulnak hát túlkapások, olyan példák, mint amik miatt például a #metoo-ra azt mondják a kritikusai, hogy „lassan már udvarolni sem lehet”. De egy biztos: ma már nem lehet meztelenkedésre kényszeríteni gyerekeket vagy abba belemanipulálni őket és a (pályakezdő) színésznőket sem lehet nyílt színen megerőszakolni a filmvásznon. Ez pedig minden tanulópénzt megér.
