Az első karácsony nélküle fájdalmasan nehéz, ezek segíthetnek a szakértő szerint, ha gyászolsz
Ahogy közeledik a karácsony, a világ átvált egy kötelező, csillogó üzemmódra. Mindenhonnan a tökéletes családi idill képei, a gondosan becsomagolt ajándékok és a meghitt, filteres pillanatok ömlenek ránk. Bár az ünnepi időszak a melegségről és az együttlétről kellene szóljon, vannak, akik számára a fájdalmas hiány körül forog.
Ezeket láttad már?
„Az első karácsony Nélküle megkérdőjelez minden eddig ismert ünnepi szabályt. Hirtelen minden fényszikra erősebb árnyékot vet, és a harsány öröm helyét a csend foglalja el” - mondja Selmeczi Márta gyásztanácsadó, aki hangsúlyozza, a gyász nem egy „elkapcsolható érzelem”. Az év minden egyes napján bennünk van, de az ünnepek éles kontrasztja - a külső ragyogás és a belső sötétség - még intenzívebben hozhatja felszínre a fájdalmat.
A pszichológia szerint a gyász folyamata hullámzó: az emlékezés és a veszteség érzése váltakozik a mindennapi élet apró örömeivel. „Egy dallamfoszlány, egy fűszer illata, egy régi karácsonyfadísz - mind olyan élesen idézi fel az emléket, hogy szinte fizikai fájdalmat okoz. Az asztalnál üresen maradó hely nem csupán egy szék, hanem a hiány legnyilvánvalóbb, legfájóbb pontja” - fogalmaz Márta. Mutatjuk, mit tehetsz azért, hogy a lehető legjobban érezd magad ebben a helyzetben!
Engedd meg magadnak az őszinteséget
A modern világunkban gyakorlatilag elvárás, hogy a karácsony „tökéletes” és „posztolható” legyen. Ez a társadalmi nyomás a szakértő szerint gyakran azt az érzést kelti a gyászolókban, hogy „elrontják” az ünnepet a szomorúságukkal, ezért kötelességük erősnek maradni, és a meglévő örömre fókuszálni. „Pedig a gyász nem gyengeség, hanem a szeretet mély és csendes tanúbizonysága” - szögezi le.
A szakirodalom is hangsúlyozza, hogy a gyász természetes reakció, amelynek nincs „helyes” vagy „helytelen” formája. Az, hogy az illető hiánya fáj, bizonyítja, hogy a kapcsolat értékes volt, a szeretet pedig nem szűnt meg a távozásával, csupán más formát öltött. Az ünnep engedélyt adhat az őszinteségre. Nem kell a legszebb ruhát felvenni, ha a lelkeden fekete gyászruha van.
Tényleg igaz, hogy halottról jót vagy semmit? Hogy gyászoljunk olyat, aki bántott minket?
Márta szerint nyugodtan fogadd el, hogy:
- Rendben van, ha idén a nagyszabású ünnepségek helyett csendesebb, bensőségesebb karácsonyt választasz.
- Rendben van, ha lemondod a találkozókat, és csak a legszűkebb körre fókuszálsz.
- Rendben van, ha a karácsonyfa és a dekoráció minimalista.
- Rendben van, ha sírsz, amikor mások nevetnek. Az őszinte érzelem a legnemesebb válasz a veszteségre.
Így kapcsolódhatsz Hozzá az ünnepek alatt
Az első karácsony gyakran azért olyan nehéz, mert a megszokott rituálék a hiányt hangsúlyozzák. „Gyásztanácsadói tapasztalataim során újra és újra látom, hogy ezek a rituálék nem eltüntetik a fájdalmat, hanem keretet adnak neki, segítve abban, hogy a veszteség lassan beépüljön az életünkbe. Sok gyászoló ilyenkor dönt úgy, hogy új hagyományokat teremt ” - magyarázza Márta, majd hozzáteszi, hogy ezek a gesztusok nem a fájdalmat konzerválják, hanem a szeretetet tartják életben. Úgy véli, az ilyen, és ehhez hasonló hagyományok enyhíthetik a hiányt:
- Gyújts egy gyertyát a hiányzó személy emlékére. Fénye diszkréten jelzi, hogy a lelke még jelen van.
- Tégy jót az ő nevében - ennek módja lehet az adomány, vagy egy kis figyelem, kedvesség. Így a tőle kapott szeretetet tovább tudod adni.
- Válassz minden évben egy új karácsonyfadíszt, ami rá emlékeztet. Ahogy felkerül a fára, idézz fel egy közös emléket!
- Menj el arra a helyre, ami hozzá kötődik, vagy hallgasd meg a kedvenc dalát. Ezek a pillanatok nem a fájdalmat szülik, hanem a kapcsolatot tartják fenn.
A hiány helyett próbálj a szeretetre figyelni
Az első karácsony a szeretett személy nélkül sosem könnyű - mondja Márta. Mégis lehet benne gyengédség, őszinteség és mélység. „Lehet egy olyan csendes ünnep, ahol nem a hiány uralkodik, hanem az a szeretet, amely továbbra is összeköt. A gyász arra tanít, hogyan szeressünk tovább akkor is, amikor valaki már nincs velünk” - fogalmaz. Hozzáteszi: a pszichológiai kutatások is azt mutatják, hogy a gyász hosszú távon nem a felejtésről szól, hanem arról, hogyan tudunk új módon kapcsolódni ahhoz, akit elveszítettünk. Arról, hogy a szeretet más formában, de tovább él - és ebben a szeretetben lassan, csendben újra megtalálhatjuk az ünnep igazi, belső fényét.