A karácsonyi stressz? Dr. Belső Nóra segít csökkenteni a feszültséget az ünnepek idején
Hogyan fordulhat elő, hogy épp az év legszebbnek gondolt időszaka válik a legnehezebbé? Dr. Belső Nóra pszichiáter szerint a válasz egyszerre keresendő a társas kapcsolataink természetében, a társadalmi nyomásban és abban, hogy mennyit engedünk az elváráslistából. Ne hagyd, hogy az ünnepekre stresszként tekints!
Ezeket láttad már?
Van, akik számára a karácsony feszültségekkel teli időszak, sőt olyanok is, akik már hetekkel előtte stresszelnek rajta. Pedig az ünnepnek éppen az örömről, a lelassulásról, és a nyugalomról kellene szólnia.
A szeretet ünnepe miért feszült?
Nagy dekoráció, tökéletes sütik, hangzatos programok és persze közösségimédia-posztok. Aki egyedül van, szűkösen él, vagy egyszerűen más hagyományt követ, könnyen érezheti úgy, hogy lemaradásban van. Ráadásul ehhez az ünnephez társul egy másik kényszer is, mely szerint „most mindenképp találkozni kell mindenkivel”. Ebből pedig logisztikai és érzelmi versengések lesznek. Kihez, mikor, meddig? Arról nem is beszélve, hogy ilyenkor könnyen felszínre jönnek a régi sérelmek is. Fontos tényező még az anyagi nyomás. Állandó kérdés, kinek mit vegyünk, vagy hogy egyáltalán lesz-e elég pénzünk az ajándékokra? Ez bőven elég ahhoz, hogy feszültségekkel teli legyen a készülődés.
Az ünnepi asztalnál tényleg könnyű vitába keveredni. Hogyan lehet ezt megelőzni?
Két szinten érdemes dolgozni. Az egyik a logisztika és az előre tervezés. Egy fiatal pár például nyugodtan dönthet úgy, hogy szenteste otthon van, a rokonlátogatást pedig előre beosztják, akár játékosan, sorsolással is eldönthetik a sorrendet, a lényeg, hogy ne az utolsó pillanatban dőljön el, és minden érintett időben tudja, mire számítson. Jó kompromisszum az is, ha nem megyünk, hanem mi hívjuk meg a szülőket, így a kötelesség helyett a vendéglátáson lesz a hangsúly.
A Netflix bearanyozza a karácsonyt, ezeket a sorozatokat mind az ünnepekre kapjuk
A másik a témaválasztás az asztalnál. Az ünnepi ebédnél vagy vacsoránál kerüljük a régi, konfliktusos ügyeket, mint például az örökség, a közös vagyon, vagy régóta húzódó családi sérelmek. Maradjunk az itt és mostban. Kérdezzük meg, hogy milyen volt az év, mik a tervek, mit főztünk, minek örülünk. Ez nem azt jelenti, hogy a problémás témákat a szőnyeg alá kell söpörni, de ha egy mód van rá, akkor ne az ünnepi étkezésen akarjuk megoldani azokat.
Az összegzésnek van egy veszélye: az irigység. Az év végéhez közeledve sokan listázzák a sikereiket, fogadalmakat tesznek. Ez valóban segít, vagy inkább felesleges nyomást jelent?
Nem szoktam összegzést írni, mert az életemben nem december 31-e a fordulópont. Gyerekkorom óta az akadémiai év szerint gondolkodom, ami szeptemberben indul, és nyár végén zárul. A dátumváltás önmagában nem hoz változást, a folyamatosságot éljük, nem a naptár lapozását. Az újévi fogadalmakban sem hiszek. Ha valamiben változtatni szeretnék, azt nem jövő hétfőhöz, nem január elsejéhez, hanem a mostani döntésemhez kötöm.
Sokat beszélsz a magányról mint bénító érzésről. Miért olyan veszélyes?
A magány pszichés és testi betegségek szempontjából is rizikó. Nem csak arról van szó, hogy „nincs kivel beszélni”. A kapcsolódásnak biológiai lenyomata van, ugyanis érintésnél, ölelésnél nő az oxitocin, rendeződik, a stresszrendszer, javul a hangulat. Ezek védőfaktorok. A társas támasz hiánya azonban fordítva hat, és éppen ezért hosszú távon sérülékenyebbé tesz.
A magány érzése szorosan kapcsolódik a munkához is, hiszen aki dolgozik az ünnepek alatt, az bizonyos értelemben egyedül marad. Örök dilemma: dolgozzunk az ünnepek idején?
Ez erősen egyéni és helyzetfüggő. Segítő szakmákban, ügyeleti rendszerben dolgozóknál természetes, hogy ünnepnapon is van szolgálat. Korábban én is dolgoztam ünnepek alatt. Ugyanakkor vannak olyan cégek, ahol ilyenkor minden leáll, míg máshol pont ez a csúcsidőszak. Tehát ezt elsősorban a munkahely határozza meg, de azt érdemes megfogadni, hogy senki ne áldozza fel magát a munka oltárán. A keretek adottak, de azon belül próbáljuk a saját igényeinkhez igazítani a terhelést. Ha valakinek a csendes iroda a komfort két ünnep között, az is rendben, és az is, ha inkább szabadságot kér pár napra. Az utóbbi években én is így tettem, és kifejezetten jólesett.
Mit mondanál azoknak, akik most túlterheltek, akik előre félnek az ünneptől?
Először is érdemes visszavágni az elváráslistát. Nem kell tökéletes ünnep, elég három dologban biztosnak lenni: kivel, mikor és mennyit. Jó kapaszkodó az időkeret is. Például a látogatásoknál egyeztessünk érkezést és távozást. Ugyanilyen fontos, hogy beszéljünk az anyagiakról, és ha nem szeretnénk, vagy nem tudunk nagy összegeket költeni meglepetésekre, akkor válasszunk más módot egymás megajándékozására. Lehet ajándékplafont húzni, vagy tárgyak helyett közös élményt adni, ez többnyire mindenkinek megkönnyebbülés. Valamint a kapcsolódás minimumát érdemes naponta beépíteni. Egy ölelés, egy közös séta vagy tea nem pusztán kedvesség, hanem biológiai szükséglet. Végül jól jön egy kicsi digitális diéta is: így kevesebb az összehasonlító görgetés és kevesebb a lemaradásm érzése is. Jegyezzük meg, hogy nem a tökéletesség az elsődleges, hanem a kapcsolatok. A többi zaj. Ha ezt sikerül észben tartani, már tettünk a lelki egészségünkért – és ezt nem csak karácsonykor lehet gyakorolni.
